Ti mit gondoltzok, melyik jobb?

Örökbeadás. Számodra is nyilvánvaló lesz, ha beszélsz majd olyan emberrel, akit csecsemőként a kórbázban hagytak, vagy otthonba került.

Mindenki ragaszkodik az életéhez, ehhez az egyetlenhez. Az életösztön sejtszinten kódolt.

"a jogképesség feltétele szintén az élve születés.."

El vagy tévedve, de nagyon!

A méhmagzat jogképes, jogalany a hagyatéki eljárásban is, valamint anyakönyvi, gyámhatósági eljárásokban egyaránt.

Az a bortuszt a Btk. nem bün teti, de attól még törvény (nem is egy) mondja ki, hogy a méhmagzat igenis jogképes.

Részemről egyértelmű, hogy örökbeadás jöhet csak szóba. Van már 2 gyermekünk, és ha netán összejönne egy 3. is akkor a feleségemmel együtt örökbe adnánk egy olyan párnak, aki nagyon szeretne kisbabát, mégse jön össze nekik.

Az abortusz gyilkosság, nagyon sok országban - az EU-n belül is - bűncselekmény.

Amikor egy anya kukába dobja a gyermekét, vagy lefejezi, minden ép elméjű ember elítéli a tettét, az abortusz meg , ami nem sokban különbözik a gyermek szempontjából, hiszen érzőidegekkel már az anyaméhben is rendelkezik, az meg sokak számára emberi te4ttnek minősül. Nagyon elszomorító!

A miért kérdésre is válaszolok. Jobb egy embert megmenteni a haláltól és 2-t boldoggá tenni egy kisbabával, mint életed végéig lelkiismeret furdalással és álmatlansággal küzdeni.

Sokkal nagyobb trauma mindkét félnek az örökbeadás. Anyának is pszichológiai okokból, az örökbeadott gyermekek esetében pedig nagyobb a hajlam egyes pszichiátriai betegségek kialakulása szempontjából.

Szóval az abortusz szerintem megoldás, habár kegyetlenségnek tűnhet, hosszabb távon viszont nem az.

Egyébként szerintem az anyuka döntse el, senkinek nincs ebbe beleszólása, hogy miként rendelkezik a saját teste felől - néhány népegészségügyi jelentősséggel bíró beavatkozástól eltekintve.

Egyébként ez egy olyan etikai kérdés, amire jó és rossz válasz nincs.

Ismerek egy örökbefogadott, mostmár felnőtt nőt. Egy beszélgetésünk során azt mondta, neki két anyja van, akiknek hálás. Az egyiknek, aki világrahozta (akit mellesleg nem ismer), az életéért, a másiknak pedig azért, mert szeretetben felnevelte.

Nem feltétlenül sérül mindenki.

Egyedem-begyedem, minek szólsz bele olyanba, amihez nem értesz. Tessék a hatályos (új) Ptk:

MÁSODIK KÖNYV

AZ EMBER MINT JOGALANY

ELSŐ RÉSZ

A JOGKÉPESSÉG

I. CÍM

A JOGKÉPESSÉG KEZDETE ÉS MEGSZŰNÉSE

2:1. § [A jogképesség]

(1) Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.

2:2. § [A jogképesség kezdete]

(1) A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg.

(2) A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.

Tehát a magzat néhben NEM jogképes, utólag válik azzá, FELTÉVE, HA élve megszületik. ezt hívják FELTÉTELES JOGKÉPESSÉG-nek, a jogképesség feltétele az élve születés.

A joggal való visszaélés emlékezetes esete ebben a témában a "dávodi eset" volt, emlékeztetőül:

[link]