Az abortusz mennyire tartozik a szülőkre? Ti elmondtátok valakinek?
Anyukám 20 évesen szült engem, mindig is fiatalos anyuka volt és nagyon jó kapcsolatunk volt, még kamaszkoromban is.
Viszont fél éve megszületett a féltestvérem és azóta picit kevesebbet beszélünk. Ez persze nem csak az ő hibája, én is élem a saját életemet, általában ha felhívom, hogy kicsit beszélgessünk, úgy veszi fel, hogy "mondjad gyorsan, mert pelenkázok/fürdetek/etetek/altatok". Ha ott vagyok náluk, akkor sem tudunk már úgy beszélgetni, mint régen, mert a férje folyamatosan hallgatja, miről beszélünk és ha olyan, ami neki nem tetszik, vagy nem ért vele egyet, ordítva beleszól és kioktat...
Apukámmal viszont azóta jobb lett a kapcsolatom, sokat beszélgetünk, együtt ebédelünk, csinálunk közös programokat. Pedig 5 éves koromban elvált anyától és kb 18 éves koromig csak akkor beszéltünk, ha pénz kellett, vagy ilyesmi. Szóval ő inkább csak "anyagi támogatóm" volt, de tényleg mindent megkaptam tőle, amit kitaláltam... De a személyesebb témákról nem igazán szoktunk beszélgetni, hogy van-e valakim, vagy ilyenek.
Viszont terhes lettem és jó lenne beszélgetni valakivel, aki kicsit komolyabb és felnőttebb, mint a legjobb barátnőim... De úgy érzem, hogy anyával eltávolodtunk már kicsit, apával meg nem tudom, hogy lehetne erről beszélni...
"A gyermekünk nem a mi tulajdonunk, nincs jogunk elvárni Tőle" ... befejezem a mély igazságot: SEMMIT.
Azt sem, hogy ne legyen, ha már egyszer megfogant.
A jogaink odáig tartanak Vele szemben: hogy nem engedjük, hogy megfoganjon. Ő nem tudja a saját érdekeit képviselni ezért nem is lehet vita tárgya. Van és kész.
Én nem mondanám el.ez rám és a ferjemre tartozik.
Az egész család elitelne és nem hiányozna a lelkiismeretfurdalás!
Èn 22 èvesen lettem terhes, meg akartam tartani de itthon laktam szüleimmel ők nem szerettèk a pàrom veszekedtek velem 0-24be napokig hogy vetessem el egèsz nap csak sìrtam eltartani nem tudtam volna ha nem segitenek ès màr elegem volt hogy egèsz nap csak sirok igy arra jutottam hogy elvetetem. Èn hiàba szerettem volna ha nem tudtam volna megadni neki semmit ès egy ilyen csalàdba nem lett volna jo helye.
Nekem sincsen bàrcsak engem is elvetettek volna jobb lett volna.
Én nem mondanám el. Egyáltalán nem tartozik a szülőkre.
Ez a te döntésed lényegében, illetve a tiétek.
Gondolom okkal merült fel benned az abortusz, mint lehetséges opció, ezért is tetted fel a kérdést. A legfontosabb kérdéseket nem árt magadban illetve a pároddal tisztázni.
-A férjed, vagy pasid mit szeretne? Akarja a babát, vagy nem?
-Miért merült fel az abortusz gondolata? Egyáltalán nem akartok gyereket csak becsúszott, vagy csak rossz az időzítés?
-Mennyire stabil a kapcsolatotok? Együtt tervezitek leélni az életeteket?
-Hogy álltok anyagilag? Van fix munkátok? Megtakarításotok? Lenne egy gyerekre pénzetek azon felül amennyiből most éltek? És az se árt, ha félre is tesztek, hogy nagyobb váratlan kiadás ne vigyen padlóra, ne hónapról-hónapra vegetáljatok és hogy ne a családi pótlékot kelljen remegve várni, különben nem telik pelenkára, vagy esetleg tápszerre, gyógyszerre ha szükséges.
Csak van valaki a környezetedben, idősebb munkatárs, vagy valaki akivel jóban vagy, de nem rokonod, akivel tudnál erről beszélni, aki elég intelligens ahhoz pl, hogy ne kezdjen el sem ítélkezni, sem erőszakosan rábeszélni a gyerekvállalásra, hanem pártatlan, és tényleg segíteni tudna tanácsokkal.
"Azt sem, hogy ne legyen, ha már egyszer megfogant."
De igen, joga van úgy dönteni, hogy ne legyen.
Okkal van abortusz legálisan 12. betöltött hétig. Mivel 100%-os védekezés nincs, ezért van ez az utolsó lehetőség, ha valaki nem tudja, vagy nem akarja megtartani és világra hozni a magzatot.
Egy terhességből akkor lesz baba, ha a terhes nő-és/vagy a párja úgy döntenek, hogy legyen. Lehet valaki várandós, és lehet valaki terhes. Attól függően, milyen élethelyzetben fogant meg a magzat, akarják-e vagy sem. Minden nőnek joga van eldönteni, mi történhet és mi nem történhet a saját testével, benne, és a saját testében lévő dolgokkal. Pont.
Nincs sem férjem, sem barátom. Szeretők voltunk... Ő nem akar gyereket, ahogyan én sem (majd később, 28-29 évesen).
Anyagilag nem jelentene gondot egy baba, de szerintem ennél azért több kell ahhoz, hogy valaki családot alapítson.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!