Az abortusz mennyire tartozik a szülőkre? Ti elmondtátok valakinek?

Én nem mondanám el, én tudom anyukám iszonyúan csalódna bennem és szégyellném magam. Gondolom te is 20 körül vagy és anyukád téged ennyi idősen vállalt.

Ez egy nehéz döntés és csak az tud igazán segíteni aki volt már hasonló helyzetben. A szüleidet te ismered, ha emiatt megváltozna a kapcsolatotok akkor nincs értelme elmondani, csak veszekedés forrás. Pároddal nem tudsz erről beszélni? Mert nekem ő a legnagyobb támaszom.

Azért gondold végig alaposan, hogy nem tartod e meg. Ha nem akkor kívánom, könnyen túl tudd tenni magad egy ekkora döntésen. Illetve tanulj belőle a jövőre nézve.

Nekem 21 évesen volt abortuszom...az anyukám támogatásával. Ne értsétek félre, nem Ő erőltette az abortuszt, én tudtam, éreztem, hogy nem akarom a babát. Ő pedig mellettem állt. Nem akart rábeszélni, hogy tartsam meg, inkább az ellenkezője: Ő is érezte, hogy az egyetlen okos döntés elvetetni azt a magzatot. Nem tekintettem rá úgy, mint a saját babámra, anyukám sem tekintett rá úgy, mint az unokájára. Nem volt lelkizés, tudtuk, hogy ez a helyes döntés. És az első pillanattól kezdve tudtam, hogy számíthatok Rá, a támogatására. Egyébként az hozzátartozik az igazsághoz, hogy Ő is csalódott volt, amikor elmondtam Neki, csalódott bennem, de félretette a csalódottságát és mellém állt, mert tudta, hogy Rá van szükségem ebben a helyzetben.

Már én is édesanya vagyok, két gyermekem van, egy kisfiam és egy kislányom. Ha hasonló dolog történne mondjuk a kislányommal, biztosan nem hisztiznék, hogy "az a magzat már pedig az én unokám", hanem megkérdezném a kislányomtól, Ő mit szeretne. Ha meg akarná tartani, melléállnék, ha az abortuszt választaná, egy szó nélkül támogatnám, még a csalódottságomat sem éreztetném Vele. Ebben a helyzetben nem én lennék a fontos, hanem a gyermekem, aki bajban van, segítenem kell Neki. Vagy ha örülne neki, nem problémának élné meg, akkor pedig Vele örülnék.

Néhány anyuka nagyon önzőn gondolkodik a saját gyermekével kapcsolatban. A gyermekünk nem a mi tulajdonunk, nincs jogunk elvárni Tőle, hogy Ő is pont ugyanúgy döntsön, ahogy én 20 évvel korábban döntöttem.

Kérdező! Szerinted anyukád mit mondana? Amiatt pedig ne legyen lelkiismeret-furdalásod, hogy anyud pont ennyi idősen vállalt téged. Neked nem kötelező vállalnod a magzatot, ha még nem állsz készen rá bármilyen szempontból

Nem voltam én rossz azért, mert az abortusz mellett döntöttem. És buta érvelés, hogy "csak olyan lenne a kislányom, mint én"...anyukámnak nem volt abortusza, tehát az abortusz nem a genetikával öröklődik😊

Tudod, hibát követtem el, és én ezt a megoldást találtam a megoldásnak. És hálás vagyok anyukámnak, hogy nem nehezítette tovább a helyzetemet azzal, hogy még Ő is önérzeteskedik, hanem megtanított megbocsájtani a másik ballépését.