Hogyan bocsássak meg a volt feleségemnek? Elvetette a gyerekünket. Nekem ez a közös gyerekünk megölése.
Teljesen igazad van.
Csodállak, hogy ezek után próbálsz megbocsátani. Nem érdemli meg - kivéve, ha beteg volt a magzat.
Javasolnám, hogy keress fel egy pszichológust, hogy el tudd engedni a babát lelkileg. És örülj, hogy megszabadultál ettől a nőtől.
"Színezi a képet, hogy a történteket megelőzően jól ismertük egymás álláspontját, az abortuszt mindketten emberölésnek tartjuk."
Hát igen, ugye más f_szával a csalánt. Addig könnyű ugatni, amíg az ember maga is bele nem kerül egy rossz helyzetbe, aztán lehet mikor már róla van szó, hirtelen átértékelődnek a dolgok.
Ami megtörtént megtörtént, változtatni nem lehet rajta. El is váltatok, tehát már végképp semmi dolgod az exeddel. Nem kell neki megbocsátanod, magadban próbáld lezárni a dolgot. Ha egyedül nem megy, akkor kérj segítséget szakembertől. Nem szégyen!
12/13 el vagy tévedve. Zigótáról a megtermékenyülést követő 14. napig beszélünk. Ez a terhesség 4.hete. 8.hétig embrió, aztán magzat.
Érdekes módon a biológia könyvekben is a következő címen kereshetsz rá: az EMBER méhen belüli fejlődése.
Dr hülyék ezek a biológusok, hogy is nevezhetik az embernek a magzatot, mikor te már ezerszer megmondtad, hogy az csak egy sejtcsomó.
Ne haragudj, de a 39 hetes magzat ugyanúgy élősködő egy gazdatesten. Sőt, az újszülött is elég önző módon élősködik az anyján. Igen, ő már lélegzik. A koraszülött nem, mégsem csapják agyon. Ismerem a további érveiteket (az embriót gépekkel sem lehet életben tartani stb.), ne fáradj.
Mindegy, engem nem zavar, ha te a saját sejtcsomóidat kikapartatod, de fogadd el, hogy vagyunk páran, akik az embriót a gyerekünknek tartjuk és nevezzük. Emiatt én nem tudnám megölni (ok, a te értelmezésedben nem gyilkosság, mert nem bünteti a törvény, nem érez, nem ember stb.), a kérdezőnek pedig fáj, hogy az ő leendő gyerekét megölette a volt felesége.
Csak az a durva, hogy mikor egy beszélgetés során felvetettem egy ismerősömnek, hogy mi lenne, ha az abot csak érzéstelenítés mellett végeznék uh kísérettel, hogy az "anyuka" nézhesse, hogyan tépik le a 10-11 hetes magzat fejét és kalimpáló végtagjait, azt mondta, "ne már, az olyan kegyetlen lenne, ilyet nem tehetnek". Ja, mert szembe nézni a tényekkel kegyetlen.
...én végignézném. Láttam már ennél durvább horrorfilmet is ;) De ez esetben kötelezővé tenném, hogy MINDEN húsétel előtt nézzenek rövidfilmet az állatok vágásáról, illetve tojás és tejfogyasztás előtt a csirkék tartásáról, hímnemű kiscsirkék élve ledarálásáról, az anyjuktól elválasztott borjak szánalmas lemészárlásáról... ja meg a tartási tortúráról, majd a kihasznált állatok selejtezéséről.
Áll az alku?
Köszönöm, hogy ilyen sokan válaszoltatok. Külön köszönet azoknak, akik empátiával és segítő szándékkel írták le a véleményüket - akkor is, ha ez esetleg nem is eseik egybe a nézeteimmel.
Sokan hiányoltatok további információkat, vagy kértetek kiegészítést. Megpróbálok tételesen válaszolni.
#1; #3 Igazatok van, ezt is teszem. Azonban az élő közös gyerekeinkre tekintettel is, no meg mivel a nem megbocsátás mérgezi az ember életét, szükségem lenne a valódi megbocsátásra, nem csak a szándékra.
#2 Lehet, hogy megpróbálom. Nyilván már nagyon sokat beszélgettem erről, de csak barátokkal, ismerősökkel.
#4; #6; #10 és mág másoknak is: akkor egy kicsit bővebben a körülményekről.
Akkoriban hat éves házasok voltunk, három gyermekünk volt. A feleségem nemrég kezdett dolgozni a gyes után. Előtérbe kerültek korábbi nagyszabású tervei a diploma megszerzése ügyében, ezekben én is támogattam. Így a baba, valóban nem ideális időpontban érkezett. Ez azonban eltörpül a mellett, hogy igenis ez emberölés. Ha ezt nem értitek, nem fogadjátok el, hogy mindketten így gondolkoztunk, nem tudtok tanácsot adni. A döntése nyomán sírás, könyörgés, üvöltözés, veszekedés, minden volt. Jártam az Egészségügyi Minisztériumban, hogy hogyan tudnám megmenteni a gyermekemet, de nincsenek jogaim. Javasoltam, hogy akár váljunk el, én egyedül felnevelem. Amikor megtörtént az volt a döntésem, hogy megbocsátok a feleségemnek. Fél év után ismét babát várt és megismétlődött a tortúra. Ezt követően megszűnt köztünk a házasálet egy időre, azt hittem, hogy elvesztettem ebbéli képességeimet. Viszont a következő két év után bennem is olyan változások léptek fel, amelyek megalázóak voltak a feleségem számára, hajtottam a nőket. Ő megszerezte a diplomát, ehhez közvetlenül én is hozzájárultam. A szándékom és az övé is arra irányult, hogy rendezzük a kapcsolatunkat, a felszín működött is, de pont tíz évvel az AB-ok után elváltunk, pontosabban ő vált el tőlem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!