Nem akarom ezt a második babát, mert akkor nem egykém lesz. Hogyan éljük túl MINDANNYIAN?

Attól mert a te szüleid ilyenek voltak, neked még nem kell! Elhiszem, h ez egy nagyon rossz emlék számodra, de csak azért mert köztetek különbséget tettek, neked nem kell! Ezt kéne megértened. Ha szeretned amúgy ezt a terhességet és még egy gyereket és adottak a körülmények, akkor csak emiatt szerintem ne vetesd el.

Viszont itt az egyik válaszoló a nőgyógyászos példájával jókora nagy baromságot írt, ugyanis egyáltalán nem igaz, h mindegy hogy már egy élő gyereket ölnek meg vagy egy nehány hetes embriót! Ennél nagyobb hülyeséget rég olvastam... Az a gyerek már el, megszületett, életben tud maradni az anyaméhen kívül is, mert pl képes olyan alapvető dologra, mint lelegzes. Aki szerint egy 8 hetes embrió, ami tulajdonképp megcsak egy sejtcsomo, egyenrangú egy már megszületett pl 5-6 éves gyerekkel, annak valami nincs rendben a fejével..

Pfffff...

Ide pszichológus kell.Nem gyakorikerdesek.hu

Nőlj már fel. Nem igaz, h nem tudsz felnött létedre felül kerekedni a sérelmeiden.

Mi négyen vagyunk testvérek.. 1fiú 3lány. A lányok közül én vagyok a legidősebb.

Míg anyámék dolgoztak addig én mentem 8évesen bevásárolni, takarítani és vigyázni a tesókra. És valaha is kaptam egy jó szót is? A fenékét.. még én vagyok a tesók közül a feketebárány a rossz,

A kívüláló. Felnött fejjel lelkileg megérint ez a dolog..? Egyáltalán nem. Van egy férjem, jó munkahely, kocsi lakás és úton van a kislányunk.

Szerintem hamar tedd magad rendbe, mert ezzel a gondolkozással a lányod és a férjed kapcsolatát is tönkre teszed.

Szerintem nálatok van a hiba. Én nagyon bírom az öcsémet. Pont három év van közöttünk. Ő egy olyan ember, akivel tulajdonképpen egy életen keresztül kísérjük egymást - saját családunk ide vagy oda.

Mindig számíthat ránk, például ha gond van a közlekedéssel, simán alhat nálunk. Mennék érte kocsival, ha lerobbanna valahol, stb...

Mikor vettük a lakást, felajánlotta, hogy anyagilag támogat minket. (Egyetem mellett diákmunkás fizuból.) Mondtam neki, hogy nagyon Édes, de nem gondolja, hogy elvesszük a "kis" zsebpénzét... :)

Szóval egyáltalán nem értem, miről beszélsz... :)

29/L

Soha ne akarj a gyerekeden kompenzálni!!!! Azzal teszed őt tönkre a legjobban. Nem te kaptál második esélyt a lányoddal, ő egy önálló személyiség. Ne vetítsd ki rá a te régi sérelmeidet, mert akkor determinálsz egy beteg lelkű gyereket, felnőttet! És ezt most minden bántás nélkül mondom.

Amit te csinálsz, az nem különb annál, minthogy a gyereknek balerinának kell lennie, mert anyunak nem jött össze. És akkor is mennie kell, csinálnia kell, ha gyűlöli, mert anyu azt mondta, és ha bezzeg neki lettek volna ilyen szülei az ő korában... majd még hálás lesz. Ugyanezt teszed te is a lányoddal, még ha nem is látod.

És ezek miatt... a legjobb dolog, ami történhetett veletek, az a kistesó. :) Neked is meg kell tanulnod, hogy minden gyerek más, másképp igényli a figyelmet. Nem szabad elhanyagolni a nagyot sem, persze, de közel sem lesznek ugyanakkora igényei a két gyereknek.

A lányodnak is meg kell tanulnia, hogy hogyan ne legyen olyan, mint te (bocsánat, tényleg nem rosszindulat), mert egy testvéri kapcsolat lehet nagyon jó is, nézd meg a húgodékat.

Legfőképp pedig, párodnak igaza van. Te nem a szüleid vagy. Előtted a rossz példa, bizonyítsd be, hogy tudod jobban csinálni!

Én egész gyerekkoromban arra vágytam, hogy bárcsak lenne testvérem, ne lennék olyan egyedül. Szerintem az egyke létben semmi jó nincs, pláne olyan, ami hasznos lenne a felnőttkorra nézve.

Az egykék hajlamosabbak az önzőségre is, nehezebben alkalmazkodnak másokhoz, ez felnőtt korban sok konfliktust okozhat, de már gyerekként is, mikor először kerül olyan környezetbe, ahol nem ő a legfontosabb. Én pl. bár gyerekként utáltam egyedül lenni, annyira megszoktam az egyedüllétet, hogy nem tudom elképzelni mondjuk azt, hogy a szobámat megosszam mással, ami egy kapcsolatban elég nagy nehézség. A te kislányodat különösen fenyegeti az a veszély, hogy az egykeség miatt a világ közepének hiheti magát a későbbiekben is, ha te rajta akarod bepótolni azt a figyelmet, amit szerinted nem kaptál meg. Gondolom, minden körülötte forog, és így is maradna, ha egyke lenne. Ez nem tesz jót egy gyereknek, nagyon picikeként igényli csak ezt. A te kislányod már abban a korban van, amikor gyerektársaságba is el lehet kezdeni hordani, hogy családon kívül is szocializálódjon.

Sok szülő, te is, elköveti azt a hibát, hogy saját magával azonosítja a gyerekét, és azt adja neki, meg úgy bánik vele, ahogy utólag visszagondolva szerinte vele kellett volna gyerekkorában. Még le is írod, hogy magadat látod a kislányban. Ez nem jó. Ő egy önálló személyiség a maga saját igényeivel, és nem biztos, hogy az lesz neki jó, amiről te úgy gondolod, neked jó lett volna gyerekkorodban. Lehet, hogy ő meg huszon-harmincévesen arról fog itt írni, hogy nem jön össze a 2. baba, pedig nagyon szeretné, mert neki gyerekként olyan rossz volt egyedül. Arról nem beszélve, ha ilyen helyzetben tudná meg, hogy igenis lehetett volna kistesója. A párod is számít, ő szeretné a gyereket, hidd el, nagyon ártana a kapcsolatotoknak, ha minden győzködése ellenére te elvetetnéd, akkor is, ha nem mondja ezt ki kerek-perec. Pláne ilyen indokból. Szerintem keresgélj tovább a pszichológusok közt, és légy nyitott a problémád megoldására, ne akarj ragaszkodni a sérelmeidhez. Talán a tesóiddal is beszélhetnél erről, lehet, hogy meglepő dolgokat mondanának arról, ők hogyan élték meg ugyanezeket a dolgokat.