Második abortusz? Képtelen lennék rá, mérhetetlen szomorúság lakozik bennem. Ti mit tennétek?

Nem vetetném el.

A problémákat meg lehet oldani; lehet rendezni a kapcsolatot, vagy lehet egyedül nevelni (a rossz gyerekkor nem egyenes következménye az apa hiányának). Viszont az abortuszt nem lehet helyrehozni, az egy végleges, visszafordíthatatlan döntés. Nem lennék rá képes. A te esetedben ráadásul nem is arról van szó,h kilátástalan jövő várna a picire. Mondd el a párodnak, és döntsétek el,h jó lenne-e ha közösen nevelnétek.

Nézd, én elég liberális vagyok az abortusszal kapcsolatban (a gyereknek sem jó akármilyen helyzetbe születni), s tudom, milyen apa nélkül (a csudába, 39 éves vagyok és még ma is eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha lenne apám. amúgy elvben volt, de egy húzása után már nem tudtam annak tekinteni. azt is tudom, milyen egy nem szörnyű, de nem is jó mostohaapa. teljesen apátlanként jobb volt), DE.

Nekem úgy tűnik, Te kicsit sem irtózol a gondolattól, hogy gyermeked legyen. Bizonyára fel tudod nevelni és nem tekintenéd magad áldozatnak közben (ami elég pocsék tud lenni a gyereknek). Te a gyermek érdekét nézed, azért nem akarsz egy kényszerbékülést.

Ráadásul komoly ellenérzéseid vannak az abortusszal kapcsolatban (ezt megértem, nekem is lennének jócskán, brrr).

Úgyhogy nekem úgy tűnik (persze mit tudok én távolról, ezt Neked kell eldöntened, de hátha segít, hogy írogatunk és körbejárjuk a témát), hogy számodra jobb a megtartása. Ez még azt sem jelenti, hogy az apával muszáj maradnod. Nem tipikus, de elképzelhető esetben élhettek külön, de nem ellenségesen s a gyereknek meglehet az apja, ha Neked nem is lesz ő a párod. Vagy találhatsz mást, aki szereti a kicsit. Persze lehet, hogy tényleg apátlan lesz, nos, nem ideális, de egy rossz apánál még mindig sokkal jobb van, akit az anyja sem szeret. Nekem egy szerető anya és egy részleges vagy semmilyen apa még nem tartozik a szörnyű dolgok közé, aminél a meg nem születés jobb... Nyomorba, éretlen, szeretetlen szülőknek születni, na az más kérdés, de ha jó anyja tudsz lenni, s anyagilag is megkapja az alapokat, sőt egy picit többet, az azért nem olyan szörnyű :)

Nem mindig van meg a közel ideális helyzet a gyermekvállalásra. S Te is írtad, félsz, hogy eljátszod a lehetőségedet az anyaságra.

Ahogy már írtam, a döntést csak Te hozhatod meg, Te érzed, amit érzel, Te tudod, milyen kapcsolatban vagytok az apával, menthető-e a dolog... Én csak leírtam a gondolataimat.

ezt most honnan a vasporosból szedted előző,hogy "mérgező" veszekednek kibékülnek - ez nem azt jelenti, hogy mérgező és nem is ismered őket, miért kell mindenre egy sablonos, rossz panelt rávágni? nyilván a te bajod húzod rá - szabadulj te a mérgező dolgoktól

És nem is ez a téma. Gyerek lesz. Tessék megbeszélni az apával

6-os elég jól leírta a dolgokat, én is leírom mit gondolok.

Én is úgy látom, kész vagy már az anyaságra. Egyrészt mert viszolyogsz az abortusztól, másrészt pedig nézed a dolog gyakorlatias oldalát és látod, anyagilag beleférne.

Ha jól látom egyedül a kapcsolati dolog tart vissza. Nos mérlegeld, mi lehet a legrosszabb? A legrosszabb, hogy a párod (vagy exed) nem fog részt venni a gyereknevelésben és olyan semmilyen apja nem lesz a kicsinek. Ettől még bőven lehet csodálatos élete. Igen, hiányozni fog neki az apa de ez akár pozitívan is hathat a személyiségére.

Az én férjem is apa nélkül nőtt fel. 4 éves korában lelépett az apa és onnantól évi 1-2szer látta. Ez az ő személyiségére úgy hatott, eszméletlen keményen dolgozik, hogy jó apja legyen a gyerekeinek. Sok problémánk volt az elején (mint minden kezdő szülőnek) de a párom SOHA NEM ADTA FEL mert jó apa akar lenni. Amint hazajön dob el mindent és játszik, pelenkázik, etet, segít ahol tud. Néha kivesz fél nap szabit és elviszi a nagyobbat apa-lánya különprogramra, viszi az éjszakát a kicsivel ha én hulla fáradt vagyok, soha nem tud annyira kimerült lenni hogy nemet mondjon. Pedig sokat veszekedtünk ám, nagyon nehezen indult az elején.

Mondjuk egy ilyen személyiséghez persze kellett egy nagyon jó anyai nevelés is, de ez ugye rajta múlna.

És ha jobban alakulnak a dolgok, lehet a pároddal jól tudtok majd együtt működni. Lehet együtt is maradtok. Vagy külön lesztek de aktívan részt vesz a gyereknevelésben. Ezt jó alaposan át kell beszélni.

Viszont egy gyerek hatalmas változást hoz az életetekben, nagyon sokat fogtok változni. Sokat végleg eltávolodnak, nálunk is majdnem ez volt, de rájöttünk mit akarunk és megküzdöttünk az együttmaradásért.

Szerintem az a legfontosabb, hogy tisztában legyetek a céljaitokkal. Ha a célok közösek, akkor abba az irányba tudtok együtt menni.

Mi is elég viharosak voltunk hozzátok hasonlóan, sok-sok vita, nagy kirohanások...aztán házasság, gyerek és tiszta életcélok és eszmélyetlen harmonikus kapcsolatunk van. Rájöttünk együtt jobbak vagyunk mint külön, és kitartunk emellett.

Remélem segítettem.

Azért majd írd meg hogy döntöttél kérlek.

5os nem arra értettem hogy lehetettlen védekezés nellet teherbe esni persze lehetseges 0,99999% 😊 de az hogy a kérdező "ujra igy eset teherbe 3ev múlva pont akkor amikor jo anyagi hater van stb ez furra.

Akar minden masodik no életében előfordulhat életében 1x de nem kétszer!

Nekem az jott le ebből az egesz kerdebol most nem bántom a kérdezőt nem is akarom megsérteni...elsőnek akarata ellenére esett teherbe megertem előfordul.....de az benne mely nyomott hagyott szive melyen vagyik gyerekre,kialakult benne az anyai ösztön.

De az hogy most az a kerdese hogy mit csináljon hisz "tart a párjától"de a körülmények adott a gyerekneveleshez.Es megint védekezés mellett esett teherbe na ez a furcsa!!

Akkor kérdezem én mi a kérdező celja?

Ez attól függ min szakítottatok, ha nem komoly dolog lehet meg tudjátok oldani, de én mindenképpen elmondanám az apának.

Szerintem nem attól lesz valakinek jó gyerekkora hogy van-e apja vagy nincs, van olyan gyerek akit egyik szülője sem szeret és ennek tudatában nő fel, az mégis jobb ha csak egy szülője van de ő szereti.