Örökbeadás vagy abortusz?

Visszakanyarodnék a kérdéshez:

Az abortuszt választanám. 5 gyereket szültem, szeretettel vártuk őket, már odabenn is minden rezdülésüket imádtam. Teljes bizonyossággal tudom, hogy az abortuszt fel tudnám dolgozni, ha muszáj lenne, de képtelen lennék másnak adni a megszületett babámat. Önző lennék? Vállalom.

Számomra a saját és a meglevő családom élete a legfontosabb, és nem azoké, akik hiába várnak babára. Nekik olyan kicsinyek szerető szüleikké kellene vàlniuk, akik vakamiért kikerültek a saját családjukból, és örökbeadhatóvà vàltak, akár nagyobbacskán is. Mert nekik már van életük, tudatuk, igényük a családra. Egy néhány hetes magzatnak még nincs.

Összefoglalva a dolgot, én személy szerint nem szeretnék élő inkubátor lenni.

Amennyire én látom, ez egy általános kérdés volt.

De ha mégsem, akkor két választàsa van. Vagy elmondja, hogy abortusza volt, mégpedig ebből és ebből az okból, vagy titokban tartja. Bizonyos életkor fölött mindkét megoldás elfogadható. Ugyanis a saját gyerekünknek sincs joga megkérdőjelezni a döntésünket.

Számomra egyértelmű, hogy abortusz. Én rendesen vedekezem, odafigyelek és megteszek mindent, hogy ne essek teherbe, de ugye nincs 100%-os védelem, ezért ha pechemre igyis besikerülne, nem gondolkoznék, hogy mi legyen, abortuszra mennék. Alapból nem akarok gyereket és tudom hogy az abortuszt fel tudnám dolgozni, az viszont kizárt, hogy vállaljam azt h kihordom 9 hónapig, majd iszonyú fájdalmak között megszülöm és végül odaadom valaki másnak, csak mert neki nem lehet.. Ezt biztosan soha nem vállalnám, ez van. Sajnálatos, ha valaki szeretne, senki nem lehet, viszont ez nem az én problémám és nem az én feladatom megoldani.

Egyáltalán nem olyan csudajó és iszonyú könnyű procedúra az örökbefogadás, lelkileg és testileg nagyon megviseli a nőt, sokkal jobban, mint egy abortusz, ami egy nehány perces kis műtét és aki ezt választja nyilván mindent átgondolt és mégis emellett döntött, aminek oka van és oka van annak is, hogy nem pedig idegen párnak adja oda a gyereket.

Ilyet elvárni senkitől nem lehet, hogy hiába nem akarja, tartsa meg, hordja ki és szülje meg, hisz ez a teljes addigi életét felboritana, márpedig élete mindnekinek csak egy van, azt pedig úgy eli és alakítja, ahogy az neki (!) megfelel és nem úgy, ahogy másoknak vagy ahogy masok szerint helyes lenne. Egy olyan nőre, aki nem vállalja ezt a másoknak puszira szülök gyereket folyamatot, nevetséges önzőnek hívni! Mert hogy már ilyet is olvastam, hogy micsoda önző dög, hogy nem adja örökbe, hisz rengeteg pár szeretne kisbabát, de nem jon össze vagy nem lehet nekik. Azért álljon már meg a menet, nem egy kiscica vagy kiskutya odaadásárol van szó, hanem egy hosszú és nehéz folyamatról. Mégis miért kéne bárkinek is szeretetszolgálatosdit játszva csak úgy jókedvebol kihordania és megszulnie egy nem kívánt gyereket? Persze az ember hoz áldozatokat másokért, általában a szeretteikért, családtagokért, jó barátokért, de nem ekkorát és nem holmi idegen embereknek!! Ezért joga senkinek nincs őt elítélni, hisz az ő testéről és életéről van szó, nem máséról!

Ezért joga senkinek nincs őt elítélni, hisz az ő testéről és életéről van szó, nem máséról!

Dehogyisnem, bárkinek joga van elítélni azt, aki megöli a saját gyerekét. Igen az ő teste, kapartat ha akar, de az én véleményem meg az én agyamban születik meg, tehát nekem meg jogom van elítélni.