Örökbeadás vagy abortusz?

Egyik barátnőmet örökbe fogadták: a poklok poklát járta meg mire megbékélt a helyzettel. Addig azon gyötrődött miért dobták el, miért nem kellett a szüleinek, bűnözök, drogosok, vagy mik lehettek....

Könnyű azt hangoztatni hogy adja valaki örökbe a gyereket. Az a pár biztos örül neki,de vagy boldogulnak a gyerekkel, vagy nem. Nem úgy működik hogy megvan a baba, onnantól kezdve csupa rózsaszín felhőcske meg tökély minden. Én magam tudok olyan örökbefogadottról, aki nem felelt meg a "szülők" elvárásainak, sokszor meg is kapta hogy biztos a vér szerint "selejt" szüleire ütött.

És akkor nézzük az örökbe adót. Nem elég hogy kiesik a munkából, tönkre mehet egy életre az egészsége, még szembe is kell nézni a környezet megvetésével: mert miféle rongy anya dobja el a gyerekét? Itt a gyakorin ezerrel megy a szöveg hogy önzőség nem örökbe adni. Az nem önzőség hogy valaki elvárja: mások miatt ennek tegye ki magát valaki? Úgyhogy ha valaha ilyen helyzetbe kerülnék, és biztosan az abortusz mellett döntenék. Elsősorban azért, mert nem tudhatom milyen helyzetbe kerülne az a gyerek. Másodszor mert jótékonyságból nem teszem tönkre az egészségem, nem sodrom veszélybe a saját megélhetésem. Önzés? Lehet. de a jótét lelkek, akik magukat mások, ez esetben az esetleges örökbefogadó szülők mögé helyezik, mindig ráfizetnek érzelmileg, lelkileg, egészségileg, ebben az esetben anyagilag is.

A barátnőmmel az örökbefogadói miatt volt baj. Nekem meg azzal van gondom, hogy ezen az oldalon úgy állítják be mintha az örökbefogadás garancia lenne a boldogságra. Igenis számolni kell vele hogy az örökbe adással szenvedésre is ítélhetjük a gyereket. Szóval vagy megtartom, vagy abortusz- Nem lehetőség nálam hogy egy idegen pár esetleg egy idegroncsot neveljen belőle. Egy elvetetett baba még mindig jobb mint egy megnyomorított, lelkileg tönkretett ember.

Nem állítom hogy az én meglátásom az egyetlen jó, az egyetlen helyes. Ha valaki el tudja viselni a következményeket, adja örökbe. De a saját magam tapasztalata alapján nem választanám az örökbe adást- hozzátenném nem egy estben láttam tönkretett gyerekeket.

Kedves Kérdező!

Jól tetted fel a kérdést, benne van a szíved által diktált válasz. Az szerepel elsőnek. Az a kettő közül a jobbik.

A harmadik lehetőséget, azaz, hogy ti felnevelitek ezt a drága életre törekvőt, aki kétféle fogamzásgátló tényező ellenére is megfogant, azt sem kellene elvetni, abban is lehetne bízni. Hiszen a fogantatása már maga is csoda.

Eddig is megálltatok a lábatokon. Amíg idáig jutottatok addig már átmentetek több próbatételen, van fedél a fejetek felett, van munkátok.

Tudod az idővel kapcsolatosan szokták elsősorban mondani, hogy mindenkinek arra van ideje amire szakítani szeretne időt, amit fontosnak tart. Ebben az esetben is így van.

Ha szeretnéd ezt a gyermeket, mert attól az embertől lettél áldott állapotban akit szeretsz, akkor minden akadályon keresztül tudsz/tudtok menni ezért. Akkor nem a körülményeid tartanak sakkban, hanem a célodért/célotokért, Te/Ti alakíthatjátok a körülményeket.

Képes/képesek vagytok rá, mert életre vagytok teremtve. Nem mondom, hogy könnyű, de az élet egyébként sem könnyű. Viszont a tapasztalatok erőssebbé tesznek minket a későbbi megpróbáltatásainkra. (lásd: Mi különbözteti meg a kommandósokat a katonáktól?)

A döntés a tiétek, és nektek kell majd a döntésetek következményeivel élni.

Ezért jó, hogy körültekíntőek vagytok és próbáltok ezen a módon információhoz jutni.

Hallgass a szívedre és hozz egy jó döntést!

Légy áldott, legyen egy boldog, kiegyensúlyozott szeretetteljes családod!

Szeretettel 1Léna

Nálam csak az abortusz jöhetne szóba, ha nem akarom, vagy bizonyos körülmények miatt nem tudom megtartani a magzatot. Megvannak az okaim, és nem érdekelne, ha emiatt ítélkezne felettem bárki. Az a legkönnyebb.

Lehet, hogy vannak akik szeretnének örökbe fogadni, de ez az ő magánügyük, úgy gondolom senkinek nem kötelessége megszülni a saját gyerekét csak mert másnak nem lehet.

nekem nem lenne szívem megölni. inkább örökbeadnám, ha én nem tudom vállalni, de az életét nem ontanám ki, csak azért, mert nekem nehéz lenne, meg mert jaj, mit mondanak a többiek, stb.

Persze tudom, hogy baromi nehéz lenne örökbeadni, de inkább ez, mint az abortusz.