Mi lenne a helyes döntés?

#29: nem ártana egy kis szövegertelmezes, ugyanis szó nincs semmiféle abortuszra kényszerítésről, olyat sem irt a kérdező, hogy ő mindenképp akarja ezt a magzatot, az apa pedig tiltakozik és azt akarja, h vetesse el..

Ráadásul a kérdező maga írta, hogy idézem: "Nem akarom egyedül végig csinálni, főleg hogy a sok stressz miatt elég rosszul vagyok."

Leírta, hogy a párja idegbeteg, ordítozik, fél tőle (!!) és retteg már attól is, ha beszélnie kell vele.... De persze, nyilván nem agresszív ez az alak.. Ilyen embernek valóban érdemes lenne szülni. Hagyjuk már. Fejvesztve menekülnék ettől az embertől és eszembe nem jutna megtartani, ugyanis egyedül nagyon nehéz felnevelni egy gyereket + az apuka nem mondhat le az apai jogáról és a kötelezettségei mellett bizony jogai is lennének és Isten ments, hogy a gyerek egy ilyen agresszív barommal kettesben legyen, aztán majd vele is el kezd ordítozni, ha épp nem úgy csinál valamit, ahogy az neki megfelel pl. Márpedig mivel az apja, láthatja a gyerekét. És koránt sincs kizárva, hogy ezzel lelki sérüléseket okozna a gyerekben.

Nem mellesleg ez egy ilyen hasraütésszerű baromság, hogy az abortuszon átesett nők többsége élete végéig bánja az abot, viszont aki bevállalta a gyereket azok többsége meg élete legjobb döntésének titulálja.. Ez is csak mese habbal. Nem egy barátnőm/ismerősöm van, akinek volt abortusza és egyáltalán nem bánja, nem rágódik rajta, nem depressziós sem semmi! És két kezemen nem tudom megszámolni hány olyan embert ismerek, férfit/nőt egyaránt, akik őszintén bevallották, hogy bár persze, így hogy már megvan a gyerek és növöget szeretik meg minden, de ha elölről kezdhetnék az életben nem vállalnának gyereket. Mert hogy koránt sem csupa öröm-boldogság és felhőtlen boldogság a gyereknevelés. Megmondták, hogy több a baj vele és több negatívuma van, mint pozitívuma az egésznek.

Meg elég kicsit utána olvasni hányan írnak nyíltan arról, hogy életük egyik legrosszabb döntése volt megtartani a gyereket stb stb. Tehát ez így szép és jó, de koránt sem fedi le az igazságot, hogy a többség iszonyat boldog, hogy gyereket vállal és az abortuszosok többsége meg élete végéig bankodik...

#31, az emberek zöme nem szereti, ha az élete felében a nyaka felett lóg a Damoklész kardja... mert ugye lehet, hogy ezt az anyuka így elképzeli, meg hát alapvetően tisztességes is lenne, de tudod, ettől még:

- ha anyuka ellehetetlenül, hidd el, hogy gátlástalanul apuka érdekei elé fogja pakolni a már élő gyerekét, pláne, ha már embrió-korban is ezt tette

- ha anyukával bármi történik, az állam fogja ugyanezt tenni, kivéve, ha nincs is megnevezve apaként a férfi.

- a gyerek is megkeresheti később, bármilyen okból... teljesen függetlenül az apasági státusztól, feldúlhatja a tizenévvel későbbi életét...

szóval apuka képtelen lesz normálisan élni az életét, komolyabb párkapcsolatba lépni, családot alapítani...

Egy szó mint száz, szerintem egy terhességet akkor szabad felvállalni, ha egyik fél sincs határozottan ellene, különben elementáris kiszúrás azzal a féllel. És pláne semmi nem indokolja azt, hogy egy embriót akármelyik felnőtt elé pakoljunk, akármilyen címen.

Szövegértelmezésből jó vagyok, köszönöm!

Hát, én jóval többet olvastam arról, hogy sajnálják az abortuszt és hogy életük legjobb döntése volt megtartani a babát. Az életük végéig bánják alatt,nem feltétlenül azt értettem, hogy máshogy döntöttek volna, de életük végéig nagy fájdalomként marad bennük és sokszor gondolnak arra, hogy mi lett volna, ha megtartom...

Aki szeretné megtartani, mert vágyik a gyerekre az nem hiszem, hogy valaha is megbánná, hogy megtartotta. Max. aki meggyőződése ellenére tartotta meg.

Én sem azt nem állítottam, hogy itt ebben a konkrét esetben az apa rákényszerítené az abortuszra, sem azt, hogy a kérdező mindenképp meg akarná tartani. Én az előttem írókra válaszoltam, pl. arra aki szerint nem tisztességes az apa akarata ellenében megtartani a gyereket. Én úgy gondolom, ha az anya szeretné és vállalja a gyereket egyedül is, akkor igenis az a jó döntés, ha megtartja és nem az, hogy a külső kényszerek nyomására elveteti. És nem lehet az apa jogait, negatív döntését felhozni egy élet elvételére indokul! Mert nagyon nincsenek súlyosságban egy szinten! Kiléphet az életükből és kész, ha megegyeznek az anyával, hogy nincs semmilyen elvárásuk egymással szemben. Persze ettől még a gyereknek majd lehet, de ezt majd számolja el vele.

A szakítás hevében heves véleménynyílvánítások beleférnek a normális ember életébe is. A kérdést kiíró tarthat, félhet a veszekedéstől, ez még nem jelenti azt, hogy idegbeteg, agresszív állat a másik, részleteket nem tudunk. 3 évig minden szép és jó volt, nincs szó róla, hogy lettek volna ilyen jellegű problémák.

Lelkileg sérülni sok mindentől lehet az élet folyamán nem törvényszerű, hogy itt annyira sérülni fog a gyermek. Ezt sem tudhatjuk. Tervezett gyermekvállalás esetén, házasságokban is bőven előfordulhat sérülés.

Sztem meg semmi nem indokolja azt, ha az anya úgy érzi szeretné és képes megtartani a gyermekét, akkor akarata ellenére megtegye. Az apa negatív érzései, az, hogy ez kiszúrás lenne vele közel sem áll arányban a gyerek elvételének súlyával, ha az anya szeretné és vállalná...

Egyik esetben egy életet veszünk el és az anyának is nagy lelki törést okozunk, másik esetben az apa járna pórul és egy gyermek igaz apa nélkül nő fel, de ha az anya és családja akarta, akkor az anyja, anyai családja szeretetében nő fel.

És én azokra az esetekre írtam az abortusz esetén a megbánást és a megtartás esetén az örömet, amikor az anya szerette volna megtartani a gyereket, de nem tehette a külső kényszerek hatására.

#34 Az apuka miért ne lenne képes egy gyerek miatt "normálisan élni az életét, komolyabb párkapcsolatba lépni, családot alapítani..."???

Az embrió élete kevesebbet ér, mint a biológiai szülő kényelme, felhőtlen élete? Nem arról döntünk,hogy melyik éljen...

Mert, ha valami furcsa dolog folytán az lenne, hogy ha megszületik ez az embrió, akkor meghal az apa, akkor persze nem kérdés, hogy az apa élete fontosabb, hiszen ő már él és családja, szerettei vannak körülötte. Sokkal nagyobb az ő elvesztésének a súlya. De nem erről van szó! Egy élet kontra egy másik élet kényelme, gondtalansága. Én az életet választanám. Persze, ha az anya ezt akarja.

És nem anyapárti vagyok, hanem gyermekét vállaló szülő- és gyermekpárti, csak sajnos nagyon nehéz kérdés a fordított eset, amikor az apa szeretné, az már megoldhatatlanabb probléma... :(

#39 Felelőtlenségről egy szót sem írtam. Pontosan kellene olvasni. :)

Persze, alap esetben két felnőtt egyhangú döntése kellene legyen a gyermeknemzés, gyermekválallás. De itt már a nemzésen túl vannak. Már nem ez a kérdés. A vállalás még kérdés, de ez az élet már megvan, ha még olyan kicsi is... És ha az egyik vállalja, akkor az sztem a dominánsabb döntés...