Ha azt mondanák az orvosok, hogy 50% az esélye, hogy beteg a magzat és ha tényleg beteg lesz, akkor élete végéig kiszolgáltatott lenne és mindig valakinek segíteni kellene a gyereken, akkor megtartanád vagy elvetetnéd?

Haters gonna hate hate hate hate hate, de szerintem is jobb lenne annak a kisbabának ha elvetetnék. Én legalábbis inkább a halált választanám mint egy ilyen égbekiáltóan gyáva és pesszimista anyukát...

De most komolyan. Ötven százalék esély van arra hogy egészséges lesz. Bátorság!

Tudod mit? Hordd ki, szüld meg. Mi veszteni valód van? Legfeljebb levágod és eladod a feketepiacon. Elvégre a hasadban lévő kisbabával sem bánnak különb módon "az orvosok".

"2. és abból az irányból megközelítetted már ezeket a kérdéseket, hogy egy magatehetetlen felnőttet ki fog ellátni, ha már a szülők nincsenek? "

Beszéltél már te szerinted magatehetetlen emberrel? Ilyenkor mindig az a videó ugrik be, amikor a teljesen nyomorék fiú lediplomázott... Basszus, van, akit nem végeznétek ki???

"Én megtartanám, mert ő akkor is a gyerekem, ha beteg, és akkor is szeret engem"

Hát én nem szeretnélek téged, ha én lennék a gyereked, és te eldöntötted volna, hogy betegen is a világra hozz. Ha a te döntésed miatt nem lehetne normális életem. Pont azért, mert élek, és érzek, és érezném, hogy baromira nem az én érdekeimet nézted, hanem a saját abszurd elveidet.

Az én nézetemben beteg gyereket világra hozni erkölcstelenség. Ki vagyok én, hogy jogom lenne ekkora hátránnyal indítani a saját gyerekem az életben?

Idézem egy kedves barátnőmet:

"Amikor megállapították, hogy baj van a babával, nagyon sokszor kellett végighallgatnom, hogy miért kell elvetetnem a gyermeket. Elmondták, hogy megváltoztatja mindennapjainkat, hogy csak szenvedés lesz vele az életünk, mentálisan és talán fizikailag is fogyatékos lesz, soha nem tanul meg beszélni, mindig beteg lesz – pedig Johanna mindeddig alig volt beteg. Azt azonban senki sem mondta el, hogy szép is lehet, hogy kicsi ujjával az állatokra fog mutogatni és hangjukat fogja utánozni. Nem mondták, hogy nevetése majd beragyogja a házat, hogy nagy szemekkel nézi a meséket. Nem mondták azt sem, hogy éjjel kinyújtott kézzel mellém bújik és arcomat fogja simogatni, reggel pedig, amikor felébred, ujjacskáival próbálja meg kinyitni a szemem, hogy végre nézzek már rá…"

Therresita, ez mind nagyon szép...csakhogy ez még mindig a szülő szempontjából nézi a helyzetet.

A fene sem foglalkozik a gyerekkel, amikor ráébred, hogy ő nem fog sosem úgy élni, mint az egészséges társai. Vegytiszta önzőség.

Semmi esetre sem tartanék meg beteg gyereket. Nekem is csak egy életem van. Ráadásul ez a teher nem csak az enyém lenne, hanem az apáé, a testvéreké, a nagyszülőké is. Aki még nem gondozott beteg, ráadásul magatehetetlen embert, el se tudja képzelni, hogy meg tudja nyomorítani a körülötte élők életét is.

Ez meg, hogy hát xy is lediplomázott pedig nyomorék, ez óriási ferdítés. Talán jó ha ezerből egy ilyen van. A down kórosoknál is mindig a kedves kis mosolygósokkal kampányolnak, nem az agresszív kezelhetetlenekkel.