Nők, ti ellenzitek vagy elfogadjátok az abortuszt?

Egyik sem. Nem ellenzem,nem támogatom.

Van az az élethelyzet, hogy nem maradhat.. Ennyi..

Semmiképpen nem tiltanám be. Dédnagymamám mesélte, hogy az ő fiatalkorában a nők mindenféle házilagos eszközökkel vetettek véget a nemkívánt terhességeknek. Ne legyünk naivak: ha egy nő nem akarja megszülni a gyerekét, akkor megtalálná a módját, hogy valahogy megszabaduljon tőle. Akkor már legyen lehetőség biztonságos módon elvégezni a terhességmegszakítást.

Egyébként én mindig azt mondtam, hogy én aztán soha... aztán kerültem olyan helyzetbe, amikor döntenem kellett. Bár az én esetemet sokan elfogadják - élettel összeegyeztethetetlen betegség a magzatnál -, de egy olyan országban, ahol szigorú abortusztilalom van, meg kellett volna várni, amíg magától meghal a magzat, és utána megszülni. Én örülök, hogy olyan országban élek, ahol volt jogom dönteni. És joga van másoknak is. Nem szeretnék senki felett ítélkezni, nem az ő életüket élem, nem nekem kell viselnem a döntéseik következményét. Szerintem legyen joga dönteni mindenkinek. Viszont a megfelelő felvilágosítást fontosnak tartom. Én biztos, hogy a saját lányomat maximálisan fel fogom készíteni a felelősségteljes védekezésre, de ha neadjisten olyan helyzetbe kerülne, hogy meg kell szakíttatnia a terhességét, akkor is támogatnám és mellette állnék.

Nem ellenzem, nem fogadom el, de körülményektől függően indokoltnak tartom.

És lehet, hogy csúnyán hangzik, de szerintem nagyon is nyomós indok az abortuszra a nem kívánt terhesség. Lehet jönni azzal, hogy az is már egy élet... de milyen élet lesz az, ha úgy jön, hogy kutyának sem kell?

Elfogadom, van olyan helyzet. Nem fogamzásgátlás helyett, és rendszeresen, attól rosszul vagyok, lelkiismeretlenség.

Azt viszont nem értem, minek folyton provokálni.