Nem akarok mégis máshogy tekintek anyámra?

Vallásos családból származom. Anyám nem vallásos nevelést kapott, de soha nem tagadta Istent és a húszasévei elején elkezdte "komolyan venni" a vallást.

Annyira tiszta szívű, jóindulatú és példaértékűen hisz Istenben.

Nem túl régen azonban megtudtam róla valamit. A kettő testvérem születése utána volt egy terhessége. Erről tudtam, abortusszal végződött. Most tudtam meg, hogy utána volt még egy. Egyszerűen nem megy ki a fejemből hogyan tehette. Az első az első férjétől volt, a második meg az én apámtól. Annyira csalódtam benne.

Nem akarom elítélni vagy megítélni, de tényleg nagyon megviselt. Beszélni nem akar róla, én sem igazán. Egyszerűen csak összedőlt bennem a róla alkotott kép. Az elsőt még valamelyest meg tudnám érteni, mivel éppen a válása előtt történt. De a másodikat egyszerűen képtelen vagyok!

Valamit tudnátok mondani, hogy mit tegyek? Hogyan ne lássam ezt benne? NEM AKAROM ezt érezni, egyáltalán!

Nem akarom hibáztatni vagy ilyesmi, kérlek mondjatok valamit!

Egyébként a vallásos jelző ne tévesszen meg! Nem vagyunk fanatikusak, "csak" vallásosak. Az élet egyéb területén is mindenben nyitott vagyok, ez a téma valamiért viszont nagyon megérint. Maga a tudat, hogy egy pici életet oltanak, ami akár az enyém is lehetett volna, ha anyámnak akkor sem lett volna megfelelő. (Az eljárásról nem is beszélve!)