Nem akarok mégis máshogy tekintek anyámra?
Vallásos családból származom. Anyám nem vallásos nevelést kapott, de soha nem tagadta Istent és a húszasévei elején elkezdte "komolyan venni" a vallást.
Annyira tiszta szívű, jóindulatú és példaértékűen hisz Istenben.
Nem túl régen azonban megtudtam róla valamit. A kettő testvérem születése utána volt egy terhessége. Erről tudtam, abortusszal végződött. Most tudtam meg, hogy utána volt még egy. Egyszerűen nem megy ki a fejemből hogyan tehette. Az első az első férjétől volt, a második meg az én apámtól. Annyira csalódtam benne.
Nem akarom elítélni vagy megítélni, de tényleg nagyon megviselt. Beszélni nem akar róla, én sem igazán. Egyszerűen csak összedőlt bennem a róla alkotott kép. Az elsőt még valamelyest meg tudnám érteni, mivel éppen a válása előtt történt. De a másodikat egyszerűen képtelen vagyok!
Valamit tudnátok mondani, hogy mit tegyek? Hogyan ne lássam ezt benne? NEM AKAROM ezt érezni, egyáltalán!
Nem akarom hibáztatni vagy ilyesmi, kérlek mondjatok valamit!
Egyébként a vallásos jelző ne tévesszen meg! Nem vagyunk fanatikusak, "csak" vallásosak. Az élet egyéb területén is mindenben nyitott vagyok, ez a téma valamiért viszont nagyon megérint. Maga a tudat, hogy egy pici életet oltanak, ami akár az enyém is lehetett volna, ha anyámnak akkor sem lett volna megfelelő. (Az eljárásról nem is beszélve!)
válasza:Az én anyukám utánam 2x elvetêlt, olyan ridegen beszél róluk hogy én már emiatt is máshogy nézek rá, ha szándékosan ölette volna meg a testvéreimet én meg sem próbálnék ugyanúgy viszonyulni hozzá, számomra iszonyatosan és visszavonhatatlanul elásná magát!
Szerintem max annyit tudsz tenni hogy örülsz hogy anyád számára TE jókor fogantál és hálás vagy neki amiért téged felnevelt
[Ateista vagyok, úgyhogy a vallás részhez nem fűzök semmit]
válasza:
válasza:Miert vagy olyan biztos benne, hogy szandekos abortusza volt es nem missed ab?
Miert erzed ugy, hogy jogod van itelkezni anyukad felett (az elsot megerted, a masodikat nem)
Most akkor szereted anyukadat vagy sem? (mi lenne, ha a te anyukad sem bocsajtana meg amikor te valami rosszat csinalsz?)
TE mit tettel volna ugyanabban a helyzetben es ugyanabban a korban? Merlegeld az anyagi helyzetet, a lakhatast, stb.
Mit tennel te, most, ha terhes lennel es sem a baratodhoz, sem anyadhoz nem mehetnel? (Hajlektalankent...?)
Oszinten valaszolj, ne nekem, mert nem igazan erdekel, hanem magadnak.
(Mindig felhaborit, ha valaki ugy erzi, hogy joga van itelkezni masok felett... Es, ha mar vallas: ne itelj, hogy ne iteltess. Vagy a vallas csak addig terjed, hogy fujjjj anyam...???)
válasza: válasza:Én csak azt tudom mondani hogy meg kell próbálni a beszélgetést, neked fontos, ő meg lehet megkönnyebbülne csak nem meri mondani. Gondolom szégyenli magát előtted és egy beszélgetés ezt oldaná.
Arra nincsen tanács hogy mit tegyél hogy ne legyél csalódott, ez egy érzés, belülről jön, nem tudod irányítani. Vagy elmúlik majd, vagy nem.
válasza:Lehet, hogy valaki figyelmét elkerülte, de nem a vallásosságon van a hangsúly. Természetesen, hiszem hogy Isten ellen elkövetett bűn, de alapvetőn azt az elvetetett babát sajnálom borzasztóan. Ezért ellenzem.
Nem ítélkezem felett, egyszerűen nagyon rossz érzéseim vannak ezért felé. Az első nem jött jókor, a második meg túl korán, mivel nem tudta, hogy tényleg hosszútávon együttmaradnak-e. (kb 3 hónap után esett teherbe)
Egyikről sem lehetett tudni, hogy van-e valami baja.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Nézd, az hogy te ellenzed, a saját szociális vagy erkölcsi problemád. Nyilván te nem fogod elvetetni a rosszkor besikerült gyereket sem, ez a te magánügyed.
Viszont nem ellenezhetsz valamit, ami már rég megtörtént, és szvsz semmi közöd hozzá.
Én sosem kérném számon senki más emberen, hogy mit miért csinált az életének egy adott pillanatában. Az ő élete, az ő felelőssége, nem az én dolgom.
Én elhiszem, és megértem, hogy te egy érzékenyebb ember vagy, de nem kellene komplikálnod az életedet, és az édesanyádhoz való viszonyodat valami olyasmiért, amin már változtatni nem lehet, és - lássuk be - közöd sincs hozzá sok.
válasza:Én megértem a megrázkódtatásodat, de ha egy darabig emésztgeted még a hírt és elmúlik a sokk, talán egy kicsit anyukád helyébe tudod majd képzelni magad, milyen lehetett neki akkor. Eleve nagy trauma lehetett neki az első abortusza, az egész válás, lehet, hogy ritka szar embernek érezte magát, ezért ment el másodszor is. Apukád kitartása aztán meghozta számára azt a lelki stabilitást, amivel téged már vállalni mert.
Szerintem nem kell ezt a témát feszegetni, régi sebeket újra feltépni. A jót kell látni, azt, hogy a hullámvölgyből sikerült kimásznia a családnak.
Ja, és próbáld meg elővenni magadban a keresztényi megbocsátást. A bűneit nem vagy hivatott számonkérni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!