Hogy győzzem meg őt arról, hogy nem szabad megtartanunk a babát?
Régebben megbeszéltük, hogy ha beteg a baba, akkor nem tartjuk meg. Nem akarjuk tönkretenni senki életét. Egy egészséges gyerekkel sem egyszerű, nemhogy egy beteggel. Persze, ha később történne valami, nem dobjuk el a gyerekünket, de amíg ebben a szakaszban van és dönthetünk, addig nem fogok önként egy ekkora terhet venni a nyakamba (és a férjem, a lányunk, a szüleink nyakába).
A férjemnél meg bekattant valami és ő nagyon akarja.
Hogy az istenbe térítsem észhez? Nem akarom, hogy a kapcsolatunk menjen rá erre, szeretném meggyőzni őt. Már próbáltam többször..
Ez így is épp elég nehéz, de még ez is..
válasza:Egy idő után sehogysem győzködném. Ha ennyire beállt nála a dolog, úgysem fog enyhülni, te meg kifutsz az időből.
Az egy dolog, hogy ő eldönti, milyen jó lenne egy gyerek, de TE maradsz otthon vele, TE szenvedsz vele, ő dolgozik, meg ha valami nem klappol, lelép.
Köszönöm a tanácsaitokat, gondolataitokat! Persze, nem fogom a végtelenségig húzni, de azért örülnék neki, ha ő maga is belátná, hogy ez nem jó.
#8 Hálás lennék ha privátban átküldenéd a genetikus elérhetőségét.
Egyébként Down-szindrómáról van szó, de már most biztos, hogy műteni kellene ha megszületett.
Erről is beszéltünk korábban. Ha ilyen betegsége lenne a babának, de nem tudunk róla terhesség alatt, hogy van-e bármilyen egyéb fejlődésbeli problémája, ugyanúgy nem tartjuk meg, mert nem tudhatjuk, hogy ez mennyire lesz súlyos.
Köszönöm segítségeteket!
válasza:Talán arról beszélj vele, hogy ez nem csak a ti életetekre lesz hatással, hanem a már meglévő egészséges kislányotokra is. Ha veletek bármi történik, vagy akár ha csak a természet rendje és módja szerint eljön az időtök, akkor neki ott marad majd egy beteg ember a nyakán. Ha meg már neki is lesz saját élete, saját családja és egyszer csak a rá szakad ez az egész, még talán nem is ő sínylené meg a legjobban, hisz ők együtt nőttek fel, de mi lesz ha a párja nem bírja majd? Sose hagynék ilyen "örökséget" a gyerekemre.
Keress a neten olyan fórumokat, ahol beteg gyereket nevelő emberek írnak. Elképesztő akaraterő, kitartás, lélekjelenlét és szeretet kell egy ilyen gyerekhez, és erre nem sokan alkalmasak. Egyáltalán nem szégyen, ha valaki nem tudja ezt erején felül vállalni.
válasza:Egyik unokatesóm még pár éve úgy született, hogy csak egy minimális fizikai problémát diagnosztizáltak, talán nyúlszájat. Ahogy nőtt a pocakban, jött a többi: csípőprobléma. A többire nem is emlékszem, de mire megszületett, szegényt infúzión lehetett életben tartani, autoimmun betegsége is volt, halmozottan volt mindenféle problémája (ezeket anyukám tudná elsorolni, ő kísérte ezt figyelemmel), tényleg szörnyű volt szegénynek.
Pár hónapot élt, de szerintem könnyebb lett volna a családnak, ha hamarabb kiderítik ezeket a dolgokat és "lépnek" az ügy érdekében. Szerintem borzasztóbb az, ha a karjaidba veszed és utána nélküle kell tovább élned az életed. Mert ugye sajnos benne van a pakliban, hogy egy komolyabb betegséggel kombinálva születik és belehal rövid időn belül.
Kegyetlenség ezekről írni, minden elismerésem azoknak, akiknek van lelki erejük szülővé válni egy szinte magatehetetlen emberrel, de ha felmerül már magzati korban a baj, én elvetetném. Azért a Down-szindróma se leányálom, ha mentálisan annyira még nem is problémás, de ez szívbetegségre, halláscsökkenésre, látáscsökkenésre, Alzheimer-kórra való hajlammal is járhat, lassabban kommunikálnak meg még ki tudja, mit rejt ez a betegség, ezekhez jobban utána kell nézni.
De tudd, hogy én teljesen megértelek, szerintem a férjed szíve csak arra fókuszál, hogy a "saját vére". Ezzel nincs is gond, de valahogy meg kéne látnia a gyerekében "téged". Hogy ez téged is érint és te erre nem vagy felkészülve.
Szerintem idővel ő is belátná, hogy jó döntés volt, legközelebb hátha összejön egy egészséges baba a mostani magzatod lelkével :) Én legalább is így fogom fel, még ha gyerekes gondolat is.
válasza:14-es vagyok
A 13. válaszolóval teljesen egyet értek egyébként.
válasza:Azért az durva, hogy mindenkit lepontoztak, aki a beteg gyerekkel való kapcsolat nehézségeit veszi figyelembe!
Emberek! Könnyű olyanról írni, amit nem tapasztaltál még...szégyen ide vagy oda, miért köteles egy ember a saját életét megnyomorítani egy életre? Az mennyivel lesz jobb, ha majd néha kibukik és magában bánja az egészet? AZ élete is f@s lesz, plusz bűntudata is akad bőven a jogos gondolatai miatt!
Persze, Isten adta nekik feladatként...jaaaaj. Ezzel is csak az vigasztalódik, aki ezerszer megbánta a döntését.
Különben meg, ha leírja valaki az ŐSZINTE véleményét és azért mindenki lepontozza, akkor nem is kellene egy kérdést sem kiírni!
válasza: válasza:"Gondolj bele abba, hogy hogyha te lennél egy beteg gyerek még anyukád hasában, és azt mondanák, hogy nem kellesz, akkor most te sem lennél.."
Nyilván ebbe egy beteg gyerek az anyukája hasában nem tud belegondolni. Én, mint felnőtt a saját eszemmel azt mondom, hogy ha beteg lettem volna, nem akartam volna megszületni. Az élet és a vegetálás között óriási különbség van. És egyébként eutanázia párti vagyok. Ha balesetem lenne, vagy bármilyen betegség miatt olyan állapotba kerülnék, hogy csak vagyok, és az életem teher másoknak és saját magamnak is, akkor azt mondom, hogy inkább altassanak el. Nekem nem kell Isten keresztje.
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a válaszokat, ne haragudjatok, hogy elmaradtam és az utóbbiakra már nem válaszoltam.
Végül még egy kis beszélgetés és ráalvás után maga is rájött, hogy hülyeséget csinál és bocsánatot kért, amiért ilyen idióta volt és nem állt mellettem.
A műtéten már túl vagyok és amint rendben leszek és az orvos áldását adja, nekiállunk próbálkozni megint.
Köszönöm nektek a támogatást és a hasznos tanácsokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!