Egy abortusz mennyire tartozik az apára?
Terhes vagyok, de nem tartom meg a babát.
Anyának biztosan elmondom (itthon lakok még, szóval feltűnne neki, ha napokra elmennék, meg azért szeretném, hogy valaki tudjon róla rajtam kívül). De szeretném, ha apa nem tudná meg...
Ha erre megkérem anyát (hogy ne mondja el), szerintetek megtenné?
Igen, 100%-ig tartozik az apára is!
De nem ám a tiédre, kislány, hanem a magzat apjára, akitől teherbe estél! Normális esetben egy ilyen nehéz döntést egyetértésben kéne meghoznotok!
Az, hogy anyukádnak elmondod, a te dolgod. Hogy ő elmondaná-e apukádnak, azt te jobban tudod, hisz te ismered őket. Szerintem normális házasságban nem titkol el a feleség a férj elől egy ilyen fontos, gyerekükkel kapcsolatos dolgot. Ez nem olyan, hogy lehorzsoltad a lábad, mert fára másztál és jobb, ha apukád nem tud róla.
Igen, az én apámról van szó.
A baba apja más téma, az nem tartozik ide.
Szeretem apát, csak ő eléggé "álomvilágban" él velem kapcsolatban és azért ez elég személyes dolog, nem szívesen osztanám meg vele.
Apad ugyanolyan szulod mint anyad, igy ugyanugy joga van tudni rola mint ahogy neki.
Hazastarsak kozott meg amugyse illik a titkolozas, az biztos hogy en nagyon komolyan megbantodnek ilyen esetben mint apa. Egyreszt a lanyomra ha az anyjanak elmondja nekem meg nem (miert bizik jobban benne mint bennem?) masreszt a felesegemre ha ilyen fontos kozos gyerekunket erinto dolgot eltitkolna elottem.
Persze, hogy jobban megérti az anyja. Az anyja volt már terhes, talán volt már AB-je is, az apjának meg nem volt. Az apja nőgyógyászhoz sem jár, csak az anyja, ő tudja megérteni, miről szól a beavatkozás, milyen, ha beszól egy orvos, ápoló stb.
Az apák ilyenkor szerintem vagy lemennek pingvinbe, és tanácstalanok lesznek, vagy bevadulnak, és próbálják a leendő unoka apját elkapni, hogy tegye a kötelességét, vegye el a lányt stb.
19: hat nem tudom, en mint apa azt reagalnam hogy tamogatnam a lanyomat, leulnek vele beszelgetni, probalnek segiteni feldolgozni a helyzetet amibe kerult, es egyertelmuve tennem neki, hogy ket lehetosege van, es amelyiket valasztja abban fogom tamogatni. Ne erezze ugy, hogy muszaj elvetetnie mert egyedul nem tudna felnevelni, vagy mert tart tole hogy mi mit szolnank, de nyilvan nem is kenyszer, ha o maga erzi ugy hogy korai meg, tonkretenne neki a jovojet, stb akkor az o dontese. Belul persze jobban szeretnem ha megtartana, segitenek neki mindenben, de ha neki nem fer most bele az eletebe, akkor azt is tiszteletben tartanam.
Az, hogy elovegyem a gyerek apjat, szerintem nem vezetne sehova, kenyszerhazassag sose jo, azzal meg ha jol elverem lehet hogy kicsit jobban erzem magam, de a probleman az egvilagon semmit nem valtoztat...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!