Nektek mi a véleményetek a terhességmegszakításról?

Nem ítélek el senkit, a világon semmi jogom hozzá. Te így gondolod, más meg máshogy, van ilyen.

Nem ítélem el, nem bántom a nőket, akik az abortuszt választották. Másik kérdés, hogy én nem tenném. De az meg az én dolgom, nem másé.

nincs jogom beleszólni

nincs jogom elítélni

nincs jogom véleményt formálni egy személyes és magánügyi döntésről

jogom van véleményt formálni

jogom van ezt megosztani másokkal

Ezt hívják úgy hogy szólásszabadság, kedves utolsó...

Egy nő két dologért képes mindenre: hogy legyen, vagy hogy ne legyen gyereke. Mindkettő a magánügye.

Neked -nekem, senki masnak- semmi jogod nincs elitelni valakit, aki az abortuszt választja. Az ő döntése. Ő se szól bele a te életedbe, te se szólj bele az övébe. Ennyi.

Az a baj, hogy ezen az oldalon meg a való életben is nem véleményt szoktak nyilvánítani az abortusz ellenes nők, hanem rendesen habzó szájjal mocskolódnak,hogyha valaki abortuszra megy.

A "kedvencem" az volt, amikor egy ismerősöm egészségügyi kaparásra várt a kórházban.Erre ismeretlenül neki esett egy nő, hogy mégis hogy képzeli, megöli a saját gyerekét, gyilkos stb. Erre az ismerősöm felvilágosította,hogy ő nem terhes, más okból kell kaparásra mennie. De elvakult barátunk csak folytatta a gyűlölködést. Na én inkább az ilyen embereket ítélem el, akik ész nélkül beleugatnak más dolgába.

Szomorú, hogyha egy párnak nem sikerül babát nemzenie. De erről nem az abortuszra menő nők tehetnek, ezzel az indokkal kár őket savazni.(2#-nak szólt ez az utolsó bekezdés)

Az a véleményem, hogy hála a jó égnek senkinek semmi köze ahhoz, hogy én megtartom-e a megfogant babát vagy sem. A fejed tetejére állhatsz, kígyót békát kiálthatsz, de őszintén le tudom szarni.

(Nem, nem volt abortuszom, remélem nem is lesz.)

Megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy ne legyen becsúszott gyerekem, de ha becsúszna és úgy ítélem meg, hogy nem tudnám felnevelni a minimális elvárásaimnak megfelelően (értsd. király lenne a saját ház, de ha egyelőre albérlet van, az még önmagában nem gond), akkor bizony nem tartom meg.

Mindenki máshogy áll a dologhoz. Ha várom és/vagy akarom a babát akkor szeretem és várom őt az első perctől kezdve és bármit megtennék érte.

Ha nem akarom a babát, akkor pedig nem is tekintek rá babaként, csak egy embrióként, amit nem hagyok fejlődni a méhemben.

Ezt nyilván az ellenzők nem értik meg, nem is várom el, de biztos vagyok benne, hogy sokan látják ezt így.

Az pedig, hogy más mit kezd magával... Éppen emiatt a nézet miatt vagyok képes elfogadni, megérteni és éppen emiatt nem érdekel és nem forrongok rajta, mint itt sokan. Miért lép olyan könnyen túl az illető az abortuszon? Mert nem emberként tekintett rá, hanem egy lehetőségként, amivel ő még nem akart élni. Majd ha szeretne babát, akkor él a lehetőségével és megtartja.