Szerintetek ha egy magzat fogyatékossaggal születik mi a jó döntés megtartani vagy nem?

A kishúgom (most 8 éves) Down-szindrómás. Előre megmondták az orvosok, de a szüleim mégis megtartották. Késői baba volt, én már 11 múltam, a bátyám 17, mikor ő megszületett.

A Down- szindrómás húgomat 3 mondattal tudom a legjobban jellemezni:

 Őszintén szeret (és mi is őt).

 Rengeteget mosolyog, jobban érzem magam a közelében.

 Jobb ember lettem mellette én is és a szüleim is.

Aki azt irja nyirjuk ki a beteg babakat annak azt uzenem.

ha szamodra csak a tokeletes elet ertekes akkor nyirjuk ki az oregeket a betegeket a balaesetben serulteket.

Sot a depressiosokat is Tajgetosz hegye megfelelne?

Soha soha egyetlen egy orvos sem tudja megmondani milyen elete lesz egy beteg babanak.

Ne akard tudni hany egeszseges babat vesznek el betegseg gyanuja miatt.

Sziasztok!

Én gyógypedagógusként dolgozom, tehát erre a témára érzékeny vagyok. Ennek ellenére még én is elgondolkodnék azon, hogy vállalnék-e egy fogyatékos gyermeket. Persze függ a fogyatékosság mértékétől, súlyosságától... De nap mint nap találkozok szülőkkel, és sok esetben látom, hogy elfáradtak, párkapcsolatok tönkrementek, anya vagy apa inkább elmenekült a "probléma" elől, mert ha csúnyán is hangzik, lássuk be hogy probléma. Főleg ha a gyermek értelmileg sérült, vagy halmozottan. A Down gyermekek szerintem nevelhetők, iszonyat édesek, motiválhatók. Szeretem ezekkel a gyerekekkel tölteni a napomat, de én is elfáradok ugyanúgy és örülök hogy engem otthon nem vár ilyen helyzet. Így hát képzelhetem milyen főállásban a gyermek mellett lenni otthon...

De mindezek mellé kiemelném, hogy érzelmileg nem vagyok érintett, nem hordok gyermeket a szívem alatt, akit el kéne veszítenem...

#12 Szövegértés 1-es.

Mint írtam, más ha valaki baleset okán lesz sérült, legyen szó testi vagy értelmi fogyatékról.

Azt pedig nem is minősítem, amit az idősekről írtál... egy szót sem írtam róluk, nyilván azért mert eszembe se jutott ilyet. Idióta.

Sose történjen ilyen veled, de te képes lennél felnevelni egy olyan embert, aki egész életére 0-24es figyelmet igényel? Netán van mellette férjed, másik 1-2-3 gyereked..

Könnyen beszélsz, de fogalmad sincs, hogy ez mivel jár.

A gyógypedagógus pedig leírta a lényeget..szeret velük lenni, foglalkozni velük. Napi 8 órát. (Semmi sértés, vagy ilyesmi, félre ne értsd.) Aztán pedig örül, hogy otthon nem ez várja. Van egy perce nyugodtan, gondok nélkül.

Nem kellett még beteg gyereket gondozni, de azért tisztában vagyok vele, hogy mit jelent a 0-24. Mindened rámegy..

Tehát igen, nem értem, hogy miért van ennyi beteg ember(hangsúlyozom...AKI ÍGY IS SZÜLETETT).

És lehet szar ember vagyok emiatt, de nem tenném tönkre senki életét ezzel.

Vállalnék következő gyereket, remélve, hogy egészséges lesz és még annál is több szeretet kapna tőlem.

A enyhe testi fogyatékkal még együtt lehet élni szerintem.

A szellemi fogyaték bármilyen formája már necces. Bármikor történhet valami baj, valamit rosszul reagál le, vagy ilyesmi.

Amikor súlyosan fogyatékos, akkor szerintem nincs értelme, a családot tönkreteszi, és abba mennek tönkre, hogy egy olyan embert ápolnak, aki alig érzékel valamit a világból, alig képes reakciókra. Nem szívtelenség ilyenkor elvetetni, így jó mindenkinek.