Mi számít egy nőnek krízishelyzetnek egy abortusz mellett döntésnél?!

60%-os, higgadj már le.

Volt lehetőségem tanulni, mérnök szakmában fogok elhelyezkedni, ott is a keresettebbek között. Megtehetem, hogy ne szüljek 100ezres keresetre, szívem joga.

ahogy neked is 20 évesen szülni szerény körülmények közé.

Az meg hogy fogy a magyar nép. Eszem ágában sincs megváltani a világot.

Szegény emberek pedig vannak, remélem én nem fogok közéjük tartozni.

Ettől még nem kell háborogni.

Senkit nem néztem le, csupán én nem vállalnék ilyen anyagi helyzetben. Nálam ez a krízis, és én válaszoltam a kérdésre.

Nagyon boldog lehetsz, ha egy minden csak nem sértő hozzászólással így kijössz a sodrodból és emlegeted, hogy tönkreteszem a boldogságodat.

Mi közöm van neked hozzád? Hogy tud egyáltalán hatással lenni rád ez?! Tán nem vagy elégedett az életeddel? Mert nagyon úgy fest, akkor viszont ne hangoztasd, hogy te így vagy boldog és hogy mennyire qrva jó dolog gyereket szülni minimálbérre. Te sem értesz magaddal egyet és csak kinevetteted magadat.

Azt pedig szintén egy szóval nem mondtam, hogy mindenkinek úgy kéne tennie ahogy én, a saját álláspontomat írtam le.

Szülni pedig nem 40 évesen fogok. 30 éves koromig szeretnék két gyereket és erre minden esélyem meg is van..már ami az anyagi és tanulmányi dolgokat illeti. Aztán adja az ég, hogy könnyen jöjjön a baba.

Egyébként meg saját magadat hergeled, totál felesleges ezen kiakadni.

Alapvetően ha valaki nem akar szülni, akkor védekezzen rendesen!

Ez örökös téma, hogy milyen helyzetben "elfogadható"...

Nincs olyan hogy elfogadható, mindenkinek máshol van a küszöb, hiába törünk pálcát mások fölött, attól még az illető nem fogja másképp gondolni, másképp csinálni.

Jönnek a felelőtlen tinik, a csóró egyetemisták, a karrierista 25-30-asok és még sorolhatnám! Mindenkinek máshol van az a lelkiismereti határ, ahol azt mondja, hogy akármilyenek is a körülmények, megszüli ha már így esett, vagy azt nézi, hogy egy gyereknek mi minden kell és neki amúgy is más tervei vannak / voltak, még élni akar, nincs biztos párkapcsolata, esetleg a szülők nyakába nem akar gyereket varrni.

Ez mindig összetett kérdés, védekezés a kulcsa mindennek, ha arra odafigyelnének, nem fájna a fejük utána! Az, hogy ha már teherbe esett, mit tesz, az mindenképp maradandó nyomot hagy az életében!

Nem néztem le senkit, nem akartam ezt sugallni.

Egyszerűen csak nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet eltartani egy családot egy minimálbérből. Szerintem ezért krízis.

Tudom, hogy sokan kapnak ennyit, és megoldják, én remélem, hogy soha nem kerülök ilyen helyzetbe. Nekem ez nem elég. És szívesen nevelnék már gyereket, de mint előttem írta már valakit, a tudatos családtervezés híve vagyok. Nem fogok 40 éves koromig várni, hogy minden meglegyen, mert sosem lesz olyan pillanat, amikor minden megvan (hacsak nem nyerek ötös lottót), viszont szeretnék olyan környezetet teremteni, ami mellett nyugodtan fogok otthon foglalkozni a gyerekekkel x évig, és nem a körmömet rágom hogy hogy fizetjük ki a számláinkat.

Nyugodt életet szeretnék, ezért választottam a tanulást. Tévedés, hogy a karriert, mert ez nem igaz. 1 évet szeretnék dolgozni (tb befizetéssel), hogy megkaphassam a maximális támogatást. Ennyi a karriervágyam..családot szeretnék ugyanúgy mint te, csupán türelmes vagyok.

Ha most teherbe esnék, biztosan az abortuszt választanám. Hogy miért?

- Megfelelően védekezek, Mirena spirálom van.

- Nagycsaládos vagyok, 5 gyerekkel, jól megvagyunk, de egy baba mindent borítana. Itt nem csak az anyagiakra gondolok, bár az sem elhanyagolható, hanem arra is, hogy mostanra nőttek meg annyira a kicsik, hogy a nagyobbakkal is könnyedén tudunk programokat szervezni, és a férjemmel is van egymásra időnk. Így tudunk normális családként működni.

- Van egy betegségem, ami bár nem veszélyezteti közvetlenül az életemet, sok nehézséget okoz terhesség alatt, olyan szinten, hogy hetenkénti orvosi kontrollra szorulok. Az utolsó 2 babát már így szültem, és sajnos mindkét terhesség rontott az eredeti állapotomon, ha nem is túl sokat.

- A legidősebb gyerekem 20 múlt, inkább unokákat szeretnék majd, nem saját babát.

Szóval nekem ez így együtt már indokolná az abortuszt.

18-as,

ha te mindigis családanya szerettél volna lenni, és most elégedett vagy így az életeddel, bravo neked

de tudod, van, akinek nem ez az életcélja

tudod, nem vagyunk egyformák... ami neked jó, megfelelő, nekem lehet nem az

én úgy szeretnék élni, ahogy nekem jó, te meg úgy élsz, ahogyan neked jó