Megtatanátok a helyemben? Milyen egy abortusz?

Kedves Kérdező! Én most olvastam a kérdést, megvan a döntésed?

Elmondom az én esetemet, döntésemet és következményeit.

A 3 gyerek mellé nekünk is besikerült a 4. védekezés mellett. Eszem ágában sem volt megtartani, már a bizottsághoz volt időpontom, de lelkileg sokat őrlődtem, mert úgy érzem, nem tudtam volna megtenni. Az érvek nálunk is az anyagiak megfelelőek, a párom sem ellenkezett, csak én akkor már korban elmúltam 40, ez is idegesített, meg nem akartam előlről kezdeni a babázást. A férjem sokat dolgozik, segítségünk semmi, így én is egyedül viselem a 4 gyerek "terhét". Nem volt nagy kedvem a terhességhez, szüléshez, szoptatáshoz stb. de nem akartam elvetetni, vállaltam bár tudtam, hogy mindenkinek nehéz lesz, de legfőképp nekem.

Na ezek után volt egy problémás terhesség, a korom miatt genetikára is kellett menni, volt egy nehéz szülés, komplikáció, egy fertőzés miatt a baba a koraszülöttre került, ott voltunk egy hónapig, a legkisebb lányom nagyon megsínylette az anyahiányt, amikor hazakerültünk úgy éltem mint egy zombi, se éjjelem se nappalom, a picim annyira anyás volt, hogy ölben hurcolászhattam egész nap, különben üvöltött, a kicsi lányom nem értett semmit, a két nagyobb fiamnak nem tudtam segíteni a tanulásban, káosz háza volt nálunk. Teljesen ki voltam. Aztán lassan apránként alakult minden. A férjem munkakört váltott, hogy tudjon segíteni, a nagyobb gyerekek is segítettek, önállóbbá váltak, a kicsi lányom is újra önmaga lett, átalakult a családunk, nagyobb lett az összetartás köztünk. Most a kicsi már 1,5 éves, egy örökmozgó kis ördögfióka, de imádom. A lányom szinte a pótanyja, állandóan terelgeti, vigyázza, sokat játszanak együtt. A két nagyobb fiamnak már újra jobbak a jegyeik az iskolában, sokat önállósodtak és sokat segítenek itthon, a férjem is nagyon boldog és büszke apa. Nagyon nehéz volt, de most már jól vagyunk, és nem bántam meg a döntésem. Sokszor eszembe jut, ha ránézek, mi lett volna ha másképp döntök, és ő nem lenne itt köztünk, hát rossz lenne, azt hiszem lelkiismeretfurdalásom lenne életem végéig, s nem lennék boldog, így most boldog vagyok, fáradt de boldog. Ez az én történetem, de nem vagyunk egyformák, én ezt azért írtam le, hogy lásd az utóéletét a dolgoknak, nekünk így alakult az élet a 4. gyerekkel.

Nem tudom, megvan-e már a döntésed, én nem beszéllek rá semmire, csak azt kívánom, dönts úgy, hogy utána boldog lehess, és minden jót!