Mit tegyek? Abortusz vagy ne? SOS!
Terhes vagyok, nagyon fiatal terhesség, de már látszott tegnap a petezsák. A kapcsolat amiből fogant szintén nagyon fiatal, és mint utólag kiderült, komolyan se nagyon vett a srác. Csak egy csaj voltam a sok közül kb... Ő 30, én 25. Mindketten dolgozunk, ő külföldön, 2 havonta fog hazajárni jövőre, kb 1 hétig. Amikor felvetettem neki, hogy lehetséges, hogy terhes vagyok, először olyan kijelentéseket tett, mint: Egyedül élek, van elég nagy házam és ilyesmiket és hogy abortusz semmiképp. Azóta az a véleménye, hogy az ő életébe ez nem fér bele, és valóban belegondolva, tényleg nem az a típus, akinek szívesen szülnék gyereket, már rájöttem. Tudom, hülye voltam, hittem a szép szavaknak, csak tudjátok milyen jól esik az embernek, mikor azt hiszi, hogy na majd most... aztán padló... Rátukmálni nem akarom, se miatta, se a gyermek szempontjából. Ha ő nem vállalja, én se fogom egyedül. Nem tehetem meg a magzattal se, illetve van egy 3 évesem is, szóval mindenképp azt veszem figyelembe, hogy először a meglévőnek jó legyen. Tudom, megelőzni kellett volna... Már tudom. Évekig tartó párkapcsolataimból soha, de soha nem csúszott be nem kívánt terhesség. A kislányom se véletlenül fogant. De a továbbiakban a legbiztosabb fogamzásgátló módszert fogom használni, férfit a közelembe nem engedek... Szóval, most ott tartunk, hogy terhesség megszakítás, amit kifizet... ahogy természetesen a kapcsolatot is megszakítjuk a továbbiakban, már ha lehetett annak nevezni... Ha esetleg ő meggondolná magát, akkor megtartanám, de egyedül nem tudom vállalni. Nem tudnék megfelelő életet biztosítani nekik...
Mivel tudnám meggyőzni? Tanácstalan vagyok. De néha már az is eszembe jut, hogy ez lesz a legjobb "mindenkinek". Tudom, hogy a legkegyetlenebb is. És nem tudom, hogy nézek majd tükörbe nap, mint nap. De eddig úgy van, hogy meg kell tennem... És ahogy nézem a kislányomat, gyönyörű, imádnivaló, életem legjobb része, nem tudom mi lenne velem nélküle már... És örülnék még egy gyermeknek, de így nem tehetem meg, hogy megtartsam.
Remélem jól döntesz majd és nem bánod meg akárhogy is döntesz!
Remélem rendeződnek a dolgaid! Sok sikert!
Remélem, jól telt a karácsony. Megértem, hogy furának tűnik, hogy esetleg gyermeked apjának úgy lesz gyereke, hogy nem akarta, de
1. már van gyermeke, csak még nem született meg
2. a szex magában rejti a gyermek lehetőségét és ezzel minden embernek számolnia kell, aki szexuális életet él. Nem a baba tehet róla, hogy megfogan.
Ha van már, aki támogat és egy gyermeket már ügyesen nevelsz, akkor szerintem nagy gond nem lehet.
A gyerekek hálásak az életükért, még akkor is, ha rossz körülmények között nőnek fel. Még a gyermekotthonban nevelkedők is örülnek annak, hogy élhetnek.
Nem sokkolni akarlak, de ez az idézet jutott eszembe: "Az abortusz nem ment meg attól, hogy anya legyél. Az abortusz egy halott gyermek anyjává tesz." És ez igaz az apa részéről is természetesen.
Amennyiben ő nem vállalja, és te igen - én azért úgy érzem, hogy titkon reménykedsz benne, hátha lenne olyan helyzet, hogy megtarthasd-, akár le is mondhatsz arról, hogy ő apaként jelen legyen a gyerek életében. Nyilván később lesznek emiatt kérdései a gyereknek. Nyilván ezt meg kell majd magyarázni (az igazságot valahogy az ő szintjén). Nyilván, ha meg akarná ismerni az apját, újra tárgyalnod kellene az apjával, hogy mi legyen.
Én emellett még azt tudom mondani, hogy a pasik nehezebben fogják fel és dolgozzák fel a terhességet, pláne, ha nem várt. Őket ugye a hormonok sem segítik, míg minket igen. Az is lehet, van rá esély, hogy megváltozik, amikor már kényetelen azzal megbarátkozni, hogy lesz egy gyereke, és el kell döntse, jelen legyen-e az életében vagy sem.
Az utolsó, amit leírok neked, hogy annak, akinek már van egy gyereke valószínűleg más megélnie egy abortuszt és utána a lelki dolgokat, mint akinek még nincs. EGyszerűen már van egy gyerek, akivel végigcsináltad a terhességet, a szülést, akit nevelsz, akinek a testvére/féltestvére van a szíved alatt, s ha azt elveteted, bizony a meglévőre ránézve óhatatlanul eszedbe jut majd :'-(
Kedves Kérdező! Akkor vállalhatod úgy, hogy apuka lemond róla, vagy te az apukáról-mármint, hogy nem tartasz vele abszolút kapcsolatot, és akkor neki olyan, mintha nem lenne, ha nem akarja...
Később meg akár azt is mondhatod, hogy futó kaland volt, és te nagyon akarod őt (mármint a gyereket). Persze nehéz egyedül megadni neki mindent, de ma annyia teszik ez! Ha szívvel teszed, nem sínyli meg (annyira)-pláne ahhoz képest, hogy nem is lenne esélye az élethez... és remélem, kívánom tiszta szívből, hogy találj egy olyan pasit, aki igazi apukája lesz a két gyermekednek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!