Van "besikerült" gyermeked, akit mégis megtartottál?

Nem saját történet, az én gyerekeim tervezetten jöttek, bár a kislányom - mint egy dáma - megváratta magát. :D Nővéremről van szó, 20 éves volt, kb 1 éve volt együtt a barátjával, mikor egy reggel zokogva keltett, majd a kezembe nyomott egy pozitív tesztet. A lelkemre kötötte, hogy senkinek nem mondhatom el, és meg se próbáljam lebeszélni, elveteti. Túl korán jött, még nem áll készen az anyaságra, ilyen helyzetben nem akar gyereket. Tény és való, hogy nem volt beleszólásom, de az apa is örült a hírnek (annak ellenére, hogy kicsit korainak érezte), így a kettőnk unszolására elment uh-ra. Onnan is sírva jött haza, de ezek már örömkönnyek voltak, annyira meghatotta a látvány, és hogy hallotta a kicsi szívdobogását. Még akkor este elmondták a szülőknek, később átköltözött hozzánk a leendő apuka. Összeházasodtak, mindenki ujjongva várta a babát, közben elkezdtek építkezni tesómék. A kicsi 2. szülinapja előtt költöztek el. Sokszor láttam rajtuk, hogy nehezen viselik a szülőséggel járó feladatokat, de volt segítségük, szépen lassan belejöttek. Felbecsülhetetlen érzés volt látni, mikor nővérem játszott a kislányával - amikor ragyogott a boldogságtól a szeme, a kicsinek fülig ért a szája, és hangosan kacagott. Azóta 15 éves a gyönyörűséges keresztlányom, az iskola legjobb tanulója, van egy 10 éves szívtipró öccse, a szülők pedig mérhetetlenül büszkék rájuk. Tudja a nagylány, hogy nem tervezett baba volt, de csak annyit mond rá pimaszul, hogy így legalább megadatott neki a lehetőség, hogy igazi szerelem-gyerekként szülessen meg. :D