Van "besikerült" gyermeked, akit mégis megtartottál?

Ugyan már, van akinek van vérzése a terhesség alatt is. Én 35 vagyok, de kb évente 4-5-ször menstruálok. Kész csoda, hogy természetes úton megfogantam fél év alatt, ilyen is van. Most 15 hónapos a lányom, még mindig nem jött meg és bármilyen hihetetlen, ez teljesen normális.

Előfordul, hogy a korai terhességnek nincsenek tünetei.

20 éves koromtól 23 éves koromig nem menstruáltam egyáltalán. Előtte összesen ötször. Nem tinédzserként estem teherbe. Mivel pár év múlva szerettünk volna babát, ezért jártam is vizsgálatokra mindhiába. Szülés óta egyszer jött meg, de akkor másfél hónapig tartott (annak sem jöttek rá az okára), és azóta semmi. Nem tudja senki az okot, főleg, hogy abszolút problémamentes volt a terhességem is. Se progeszteron hiány miatti vérzés, se semmi gondom nem volt.

Hatos voltam

Kedves Kérdező!

Igen, nekem 2 gyermekem van akit nem igazán terveztünk.

Az egyik már 13 éves, egy igazi minden lében kanál kamasz, a másik pedig 3 éves. A 3 évest terveztük, csak közben a párom meggondolta magát, és folyton bántott, hogy minek nekünk ez a gyerek, hogy Ő lesz mniden problémánk okozója...

Hála Istennek, ma már imádja, és jól döntöttem, hogy nem adom örökbe!

A 13 éves az előző házasságomból született. Ott gyakorlatilag megerőszakolt a volt férjem, és így lett a baba... Mindegy, ez hosszú, és a többit magánban írnám le!Amúgy azt soha senki nem szokta megbánni, hogy megszületett a nem kívánt gyermek, viszont azt igen, hogy elvetette!

Sok sikert a könyv megírásához!

Azt hoszem az én történetem teljes mértékben kimeríti azt amit szerettél volna ezzel a kérdéssel érzékeltetni, lehet kicsit hosszú lesz.

Érettségi után úgy döntöttem nem kezdem el a fősulit ahová felvettek, hanem megyek Bp-re tanulni valamit, mindegy, csak ne kelljen ott maradnom ahol addig voltam. Elkezdtem egy 2 éves OKJ-s képzést. A második év elején taláálkoztam valakivel, nagydumás, nyomulós, vidéki lányokat megvezető típusú fickóval. Már az első estét remek hangulatban végigbeszélgettük, jófej, minden témhoz hozzászól, nagyon jó volt. Este mikor visszamentem a koliba, nagyon örültem, de volt valami, ami nem hagyott nyugodni, a szemében amit láttam, és nagyon zavart, de persze pár nap, talán egy hét után elnyomtam ezt az érzést. A köv. hónapokban elvoltunk, úgy voltam vele, suli után hazaköltözöm és ezáltal őt is hagyom, nem akartam komolyabbat. Ekkoriban már feltűnt, hogy az anyját bankautomatának nézi, de 19 évesen ezt úgy gondoltam, ha náluk ez így megy hát ok. Ja, és az én pénzemet ill. telefonomat is közösnek tartotta, majd odaadom felkiáltással, én meg nem akartam smucignak tűnni... (Ideadta, de pár hónap múlva)

Eljött a szakvizsga, gondoltam az idegesség miatt nem jött meg, megszakítással védekeztünk, mert a gyógyszerre adott pénzt (anyukám adta rá) is odaadtam neki. Igen, én is nagyon hülye voltam. Aztán sikerült a vizsga, közben ő új albérletbe költözött az anyja fizette, mentem én is vele a suliból oda vittem a cuccaimat, nem tudtam hogyan tovább. Mivel még mindig nem jött meg, csináltunk egy tesztet, azonnal egyértelmű pozitív lett, teljesen kiborultam, zokogtam, nem tudtam tisztán gondolkodni. Aznap este nagyon berúgtam, tudtam, hogy nem akarom megtartani, nem akarom ezzel az emberrel így összekötni az életemet. Aztán csillapodtak a kedélyek, kértem dokihoz időpontot, már tudtam, hogy nem tartjuk meg. A doki előtt elmentünk az anyjához, kérdezte mit csinálunk délután, mondtuk, hogy nőgyógyászhoz megyek, erre a nyakamba borult, hoy de jó, elkezedtt sírni, nagyon örült, pedig nem is mondtuk hogy miért megyünk... :D

Ez sokat számított, hogy mégis megtartottuk. Az első UH-ra már úgy mentem, hogy velem marad a baba.

Ekkor 19 éves voltam. Félidő környékén együtt hazaköltöztünk az én szülőfalumba, talált munkát, anyáék segítettek. Nagyon hosszú lenne itt leírni, hogy mi is történt ezután,l de azt biztosan állíthatom, nekem ez a gyerek segített túlélni mindent, miatta nem kaptam idegösszeomlást, miatta nem csúsztam le oda ahol most az apja van, segít önmagamat kívülről látni, azáltal hogy úgy viselkedik ahogy tőlem látja. 3 éves volt mikor különmentünk, de abból is 1,5 év volt amit együtt töltöttünk. Azóta én férjhez mentem egy olyan emberhez aki sajátjaként szereti a fiamat, és tudom, hogy ő a kárpótlás az eddigi szenvedésért. Mi így lettünk egy család. A fiam most elsős :)