Nagyon félek, hogy belehalok az abortuszba. Mit csináljak?

Vedd mar eszre magad! Nem kell ot sajnalod, (a tiedre amugy sem lenne szukseg) de ilyen stilusban sem kene megnyilvanulnod. Tok mindegy, a franc se sz..rja le, te nem mennel abortuszra vagy sem, hisz itt most rohadtul, nem te szamitasz, hanem a kerdezo. Amugy sem az o cipojeben jarsz, ugy, hogy nyugodtan visszavehetsz abbol a nagy arcodbol.

Nagyon nem ertem a frusztraltsagodat, es igen az vagy, gonosz. Aki igy akar kardoskodni az abortusz ellen , azt az ember nem tudja komolyan venni. En legalabbos , biztos nem.Nagyobb ellenszenvet tudsz kivaltani, te mint maga a kerdes.

"Lehet szerinted gonosz vagyok, de legalább nem önző gyilkos. Inkább legyek gonosz."

Mar az vagy! A kerdezot nem gyilkos, de meg onzo sem.

Orulok, hogy nincsennek hozzad hasonlo emberek a kornyezetemben.

68%-os válaszadó hihetetlen, h egésznap itt ül és minden ilyen jellegű kérdésre választ ad. A legrégebbi kérdésektől kezdve a legújabbakig mindenhol ott van! Nem értem, miért nem megy

inkább egy árvaházba, vagy Afrikába, ahol szegény ártatlan gyerekeken segíthetne! Nem értem, miért íratta a lányát egyetemre, hiszen az is pénzbe van, azt a pénzt adhatná a gyerekeknek. Mert hát ő írja mindig, hogy a 'magzat érdekeit senki nem nézi' és ő vajon miért nem nézi a több millió éhező gyermek érdekét akik egy életen át nyomorban élnek? Ja, hogy az már nem olyan egyszerű mint ítélkezni.

Én nem voltam még abortusz helyzetben, nem is szeretnék, még nem voltam fiúval sem.. de van, hogy megesik-emberek vagyunk. Kérdező, túl fogod élni. Sajnos az életben túl sok rossz dolog történik ahhoz, hogy egy valamin leragadjunk.

68%-osról még annyit, hogy ritka rossz ember vagy, az írásodból azt érzem, hogy irigy, megkeseredett, unott asszony vagy. Bármit írhatsz, mondhatod, hogy nem így van, leírhatod az élet történetedet is, az sem érdekel -a témához nem fogok vissza térni. De változtass, mert magadnak ártasz. Te bele vagy betegedve

az abortusz témába, ez már betegség, fordulj orvoshoz ha nem akarsz bajt.

18L

Végig olvastam a válaszokat és le vagyok döbbenve rajtatok!A kérdező anyagi gondjai felett mindenki átsiklott!

Ha azt írta volna,hogy ilyen körülmények közt szeretné megtartani a babát,akkor azért fikáznátok szegényt,hogy mire akar gyereket vállalni!

Nem olvastam a hozzászólásokat, szóval nem tudom mit utálkoztak gyűlölködtek itt össze eddig.

De! Ne félj! Igaz hogy rutin műtét nem létezik, de akik foglalkozni fognak veled, hosszú évekig tanulták ezt. Nem lesz semmi gond. Engem már négyszer műtöttek altatásban, pedig még csak 19 vagyok szóval valószínűleg még fognak is, és még mindig itt vagyok. Kórházban leszel nem szállodában, nyilván lesznek kellemetlenségek, de semmi olyasmi ami az életedet veszélyeztetné. Nyugi! :)

Sokan írtak előttem, nem véleményeznék, mert nem erre irányul a kérdés, de annyit mondok, hogy megértelek, és együtt érzek veled.

Nekem volt altatásom, bár már régen, még kisgyermek koromban, de emlékszem rá (nyelőcsövemben matattak valamit, fogalmam sincs, mi volt a neve). Nem féltem tőle. Nekem nem injekciós volt, hanem ilyen belélegzős cucc, ami után nem tudom, mi történt, lehet, hogy kaptam szurit, de nem emlékszem rá. Csak vissza kellett számolnom a nővérkének, de a 10-ből 7-ig jutottam el.

Utána pedig arra emlékszem, hogy anya ott ül az ágyam mellett, fogja a kezem, és simogatja a hajam, a torkomban pedig érzem a műtét nyomait.

Az altatástól pedig ne félj. Előtte vizsgálnak, és "annyit" kapsz, amennyi neked kell. Pl. egy 100 kg-os ember nem ugyanannyit kap, mint egy alig 50 kg-os egyén, stb) Lehet, hogy injekcióval adják, de szerintem az sem rosszabb, mint a gázos.

Altatásban ellazulsz, megnyugszol, a tested nem harcol, így akkor biztos, hogy nem fogsz sem szívrohamot, sem agyvérzést kapni. Nem lesz egyenetlen a légzésed, sem a vérnyomásod, sem semmi. A tested úgy fog viselkedni, mint amikor a legmélyebb álmodban vagy.

Előtte lehetnek félelmeid. Menj el el szakorvoshoz, és kérd meg, hogy mesélje el neked a konkrét folyamatot, hogy hogy zajlik, ő többet fog róla mondani, és pontosabban. Azért mondom ezt, mert sokszor az ismeretlentől félünk, hogy nem tudjuk, mi fog velünk történni a folyamat során, nem magától a dologtól. Ha tisztában vagy vele, mi fog történni, lehet, hogy megszűnne ez a szorongásos állapot. Ha nem, kérdezd meg a háziorvost, vagy szakorvost, hogy ha szedhetsz, akkor esetleg milyen nyugtatót tud neked javasolni.

Igyál mentateát, vagy zöld teát, engem mindig ellazítanak, és sokkal jobban alszom tőlük, ezért merem javasolni, és ez nem gyógyszer. Neked nem tudom, mennyire fog segíteni, de talán.

Nekem sokk- és idegrohamaim vannak néha, én csak és kizárólag akkor, tehát nem függőségi szinten, veszek be egy fél szem bogyót. Nem szégyellem, mert teszek azért, hogy segítsek a szervezetemnek helyreállni, mert az amúgy is szar vérkeringésemnek nem kell a hergelés és a megerőltetés.

Vagy ne feltétlenül arra gondolj, miért leszel altatva, mert a kettő is elég borzasztó tud lenni. Tudom, hogy ez nehéz, és nem fog menni, de próbáld meg. Gondolj arra, hogy az altatás alatt semmit nem fogsz érezni, és miután felébredsz, arra fogsz gondolni, hogy nem is volt nagy ügy (az altatás része). Próbálj meg ne a műtétre koncentrálni a mindennapokban. Se munka alatt, se otthon. Ez sem fog menni, de muszáj megpróbálnod.

Rengeteg kitartást, bátorságot, nyugalmat, és gyors, komplikációmentes műtétet kívánok, ha majd "végeztél", tehát túl vagy rajta, írj, végül milyen érzés volt az altatásos rész, meg a kórházban lévő előtte dolgok, stb. Ha pedig megkönnyebbülsz tőle, akár mindent meghallgatok (akár pm-ben is).