Akik abortuszellenesek azok szoktak tamogatni szegeny, nehez sorban elo gyerekeket?

Vigyázz, ne általánosíts!!!

Én abortuszellenes vagyok, soha nem szeretnék egy ártatlan életet kioltani, nem is tettem, bár van besikerült gyerekem is. Senkinek nem tanácsolom, hogy mindenáron tartsa meg gyermekét, még ha olyan szegény is, hogy nem fog tudni neki mit adni enni, persze hogy az nem lenne jó senkinek, akkor adja örökbe, védekezzen, de ha abortuszra megy az ő döntése, törvény megengedi. Nem érzem úgy, hogy nekem kéne segíteni a nehéz sorsú embereken, családokon azért mert én ellenzem az abortuszt!

Persze munkámból adódóan ismerek sok hátrányos helyzetű, nehéz sorsú családot, akiket ismerek tudom is természetben támogatni, pedagógusként sok nehéz sorsú tanítványom van, akiket sajnálok, de tudod ők nem azért jöttek a világra ilyen körülmények közé, mert a szülőket valaki lebeszélte az abortuszról, sőt ezek a szülők hallani sem akarnak az abortuszról, de a védekezést sem ismerik, csak potyogtatják a gyerekeket ész nélkül sorban, és az egy főre jutó jövedelmük szörnyen kevés, de nem fogják fel, miattuk éheznek nélkülöznek ezek a gyerekek, tisztelet a kivételnek. Ugye tudod, melyik rétegről beszélek?

Más részről nem ismerek olyan családot akik azért nélkülöznek, mert valaki rábeszélte őket, hogy tartsák meg a gyereket/gyerekeket, ne menjenek abortuszra az anyagiak miatt, mert a gyereknek szeretet kell, a többi nem számít. Szerintem épeszű ember tisztában van saját helyzetével és lehetséges jövőbeli kilátásaival, és nagyon kilátástalan körülmények közé nem fog gyereket szülni mások rábeszélésére sem.

Szóval nem tudom, miért gondolod, hogy kell segíteni másoknak annak, aki nem helyesli az abortuszt? Ez így szerintem a két dolog között én nem vonnék párhuzamot. Mert valaki vagy segít másoknak vagy nem, belső indíttatásból és a lehetőségeihez mérten, és megint más kategória, hogy valaki ellenzi az abortuszt, vagy nem.

Értem. Mindkét oldalról veszélyesek az elvakult fanatikus elvharcosok, akik valamilyen címszóval ürügyet találnak arra, hogy másokra erőltessék akaratukat.

Én is úgy gondolom, hogy az élet szent, és Isten ajándéka, és bűn elvetetni egy gyermeket, de a keresztény vallás fő hittétele a szeretet, benne van a bűnbocsátás lehetősége, és legfőképpen az, hogy ne ítéljünk meg másokat, ne ítélkezzünk mások felett. Ezért aztán aki a vallás nevében tör pálcát mások felett, ítélkezik, zsarol, az álszent, képmutató. Ilyen ember nem fog segíteni másoknak, ilyen ember nem fog segíteni annak, akit rábeszél az abortuszra, nem érdekli a másik sorsa.

Amikor nekünk besikerült az x. gyerek, velem is megfordult a világ, mit tegyünk, anyukám pl. azt mondta:kislányom a te döntésed. Ha szeretnétek, tartsátok meg, ha nem szeretnétek, vetesd el, bárhogy is döntesz, melletted állok. Ha az anyagiak miatt aggódsz csak, én támogatlak titeket ha kell, amíg csak tehetem. És ez így is van. Egyenlőre nem szorulunk anyagi segítségre, de ez anyukám hozzáállása.

Érthető, ha egy közeli hozzátartozóról, barátról van szó, nem egy idegenről, az ember felajánlhatja, hogy segíti, támogatja, ha úgy dönt, hogy megtartja a babát.

Pl. a férjemnek van egy munkatársa, fiatalok még a párjával, albérletben laknak, besikerült a baba, megijedtek. A pici már megszületett, mi felajánlottuk nekik a kinőtt ruhákat, játékokat,babakocsit stb. Elfogadták. A döntésükbe nem szóltunk bele, nem beszéltük rá őket a baba megtartására, mondjuk nem is mondták, csak utólag, hogy gondolkodtak rajta.

Hát ennyi.

Szerintem itt olyanok nem fognak írni, akikre a kérdező gondol, mert az ilyen emberek nem fogják magukról azt gondolni, hogy ők ebbe a kategóriába tartoznak.

Istennek hála, az én segítségemet olyan anyuka fogadta el, aki itt tett fel kérdést, és amire én abortuszellenzőként válaszoltam. Ruhaneműt küldtem, és mivel a sajátjainkat már rég elajándékoztam, a neki szánt ruhákat vásároltam és postáztam.

Többen írtuk neki, hogy támogatjuk, de a válaszaiból kitűnt, hogy valahogy egyedül maradtam.

Tehát a válasz: igen, szoktak.

Hadd kérdezzek viszont én is: aki abortuszpárti, az szokott testi-lelki segítséget nyújtani azoknak, akik a műtét után nem bírják cipelni a tettük súlyát? Azon túl, hogy "Engedd el a babát", vagy "A legjobb döntést hoztad és bocsáss meg magadnak" tesznek valamit, ami valóban hasznos?

Hát, kedves kérdező, párhuzamba vonni nem is lehet.

Nem vagyok benne biztos, hogy rangsorba lehet állítani a kettőt. Amiről én beszélek, az nem lelki gond, hanem teljes meghasonlás, sorsvesztés, magány, kilátástalanság, annak felismerése, hogy megtettem..., hogy miattam..., hogy nem tudom visszacsinálni, hogy nincs más, csak döbbent, örök és néma csend.

Valami ilyesmi:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Vagy az olyan 70 éves nénik, akik a mai napig nem heverték ki, meg az olyan asszonyok, akiknek összeugrik a gyomruk azon a napon, amikorra ki voltak írva, vagy az olyanok, akiket belezsaroltak, mert a férfi kihátrált mögülük. Ne akard tudni, milyen sorsok vannak. Hidd el, nem biztos az, hogy rosszabb pénztelenül gyereket nevelni, mint abban a tudatban élni, hogy aki a vérem volt és mindennél jobban szerethettem volna, azt nem engedtem megszületni.

És hát előbb - utóbb mindenkit elér a végelszámolás. Azért kell megtenni mindent, hogy ezek a nők rendezni tudják a számlát. Még életükben. Éppen ebből kifolyólag próbálok segíteni rajtuk én is, úgy, hogy minden porcikám tiltakozik az abortusz ellen.

Nekem is sokszor eszembe jut ez. Pl. akik nagy szájjal mondják, hogy SOHA SEMMI nem indokolja az abortuszt, mert ahova báránykát ad az isten, oda legelőt is ad vagy ahol elfér 3, eéfér 4 is, azok vajon hány ilyen helyzetben lévő családnak visznek ruhát, ételt stb. ha esetleg a bárányka ugyan megvan, de a legelő meg mégsem...

Én sem vagyok abirtuszpárti, félreértés ne essék, de amikor az utcánkban megszületett a családba a 6. ÉHEZŐ gyerek, akkor azért kinyílt a bicska a zsebemben. Amikor az anyukát egyszer finoman megkérdeztem, hogy miért nem védekeznek, azt sem tudta hogy miről is beszélek. EGYETLEN!!! védekezési módszerrel sem volt tisztában.

A gyerekek meg már jól tudják, hogy mikor van nálunk a fejés ideje, és ott sorakoznak a házunk előtt egy-egy bőgre tejért, mert sokszor csak ez a vacsorájuk. Novemberben is mezítláb és egy szál pólóban jártak, amire az anyuka csak annyit mondott, hogy legalább megerősödnek.

Szóval: van bárányka bőven... és legelő?

És én a saját példámmal válaszoltam is, hogy bizony van, aki támogatja, hogy a nem várt gyermekek is világra jöhessenek.

Mindössze annyi történt, hogy visszakérdeztem. Nem azt firtattam tehát, miért ne menj abortuszra, hanem arra voltam kíváncsi, aki pártolja az abortuszt, mit tesz azért, hogy az e beavatkozásra vállalkozó nők minden lelki kínját csillapítani tudja.