Megszakitsam vagy ne?

Pontosan melyik része aggaszt a gyermekvállalásnak?

Mert tanulni, dolgozni, élni azért lehet gyermek mellett. :)

Kérdezz bátran!

Ha párod úgy érzi, biztosítani tudja a hátteret, akkor egy 1 évesen bölcsődébe adással tanulhatnál, dolgozhatnál, élhetnél a babád mellett.

Mindenki be van ruggyantva az első babánál, ha tervezte, ha nem.

A kicsi ellátása az első évben relatíve könnyen finanszírozható, ha nem a mindenből a legdrágábbat beszerzése a cél.

biztos le leszek pontozva, de megírom mit gondolok:

túl fiatal vagy. 20 évvel ezelőtt nem számítottál volna annak, csakhogy a mai világban, az a fogalom, hogy létbiztonság új értelmet kapott.

először is: neked be kell fejezned a tanulmányaidat. nem szerettél volna tovább tanulni? kicsit világot látni?embereket ismerni meg, szórakozni, kicsit élni a gyerek előtt? hiába írják majd esetleg, hogy majd amellett is lehet...aha...csakhogy ez nem így megy...az első mindig a gyerek lesz, az ő szükségletei, az ő boldogulása, az ő iskoláztatása, az ő igényei.míg a barátnőid élik majd a fiatalok gondtalan életét, tanulnak, ismerkednek, megismerik a világot és ezzel együtt ÖNMAGUKAT, te a kisbaba popójának törölgetésével leszel elfoglalva, az életed a lehányt ruhákból, sírásból, éjszakázásból, hisztiből, főzésből, takarításból fog állni.

Természetesen csodás dolog, amikor kisbabád születik, de nem lesz olyan tündér mese, mert nem vagy életednek abban a szakaszában, hogy ez legyen a következő lépés. és sok anyukát ismerek, akik aztán mondták is, hogy nem ilyen lovat akartak magunknak.

Persze hogy állnak a te szüleid a kérdéshez?

Nem az abortuszra akarlak bíztatni. ne érts félre. sajnos nekem is volt. 5 évvel ezelőtt. tény, hogy nem telik úgy nap, hogy ne jutna eszembe mit tettem...

azóta van 2 gyermekem, saját családi házunk, munkánk a férjemmel. nagyon sokat számított az a 3 év, ami azóta eltelt...és éltünk, kicsit csak kettesben is!!!

csak annyit akarok mondani hogy nem olyan egyszerű ez a dolog.de minél előbb dönts, mert megy az idő, megy az idő...ha biztosan tudod, hogy te ezt nem fogod megtartani, akkor minél előbb indítsd el a dolgokat, mert a procedúra nem olyan rövid.

ha megtartod, akkor pedig gyorsan felnőni!!!!nem vagy tragikusan fiatal azért...bár sajnos pont az ilyen eseteknél szokott előfordulni, hogy 10 év múlva a feleség számon kéri a férjén, hogy ellopta a fiatalságát...

okosan dönts és beszélj anyukáddal!!!!!

Én húsz évesen szültem. Négy éves a lányom és nagyon nem ilyen lovat akartam.

Az apjával jól megvagyunk, szerencsére, de jó lett volna ha mondjuk egy öt évvel később jött volna.

Szép ötlet a bölcsi. Viszont! Munkáltatói igazolás nélkül várólistára se tesznek. És a munkaerőpiac nem kapkod egy fiatal, pályakezdő anyuka után.

Trnyleg azzal akarod kezdeni a felnőtt életed, hogy miközben még magadat sem tudod biztosan ellátni, egy másik emberért vallalsz felelősséget?

Nem lebeszellek, de azért ezt nagyon gondold végig.

Én kifejezetten károsnak tartom azt a beállítást, ami szerint a gyereknevelés legfőbb jellemzője a pisi-kaki-pelus-sírás-hányás-büfiztetés koordinátarendszerébe van bezárva.

Nem tagadom, hogy az első hónapok lehetnek nehezek is, ez függ a babától is. De aztán?

Én pl. most adtam bölcsibe az enyémet és NEM kértek munkáltatóit. meg sem kérdezték, van-e munkahelyem. A bölcsikezdés előtt 1 évvel jelentkeztem és fel is vették.

Azzal viszont tökéletesen egyetértek, hogy fel kell térképezni, van-e szülői segítség. Ez nagyon fontos lehet és nagy áldás is, ha lehet számítani ilyesmire.

Az én környezetemben szinte minden kismama ott volt minden programon, amikor 3 hónapos volt a gyerek. Barátnőztek, vacsorázni mentek, kirándultak, nyaraltak, miközben szoptatós babájuk volt. Volt, hogy mindezt babával, volt hogy nélküle tették. Fáradtak voltak, persze, volt, hogy karikás szeműek, de vigyorgósak, boldogak, és elégedettek önmagukkal. Én nem az élet végét láttam rajtuk egyáltalán.