Hormonok teszik?

Ne hülyéskedj! Ha ennyire tisztán látod, mibe torkollik az abortusz, és egy emberi élethez képest mi a súlya az önmegvalósítás 3 éves csúsztatásának, akkor már meg is válaszoltad a saját kérdésedet.

3 évért, még ha nehéz is, odadobni egy házasságot, megölni egy saját magzat-gyermeket és elvált szülők gyermekévé tenni a már megszületettet?

Hogy valósítod meg önmagad egyedülálló anyukaként olyan lelki teherrel, amit az abortusz tenne a válladra?

Szerintem a hormonok teszik, bár konkrétan ilyen helyzetben nem voltam. Kb. annyi idős várandós vagyok, mint te, és nekem is vannak hülye gondolataim, csak nálam nem így jön ki - tervezett baba, nagyon sokat vártunk rá, így természetesen meg sem fordul a fejemben, ami neked. Viszont hisztizek eleget máson, meg sírok azon, hogy engem senki sem szeret (ez persze nem igaz, én is tudom, a párom , a két nagyobb gyerekem meg anyukám is segítenek, amiben tudnak :)), fizikailag hulla vagyok, kikészülök az állandó hányingertől, a munkakedvem a béka feneke alatt van. Néha személyes támadásnak érzem, ha megkérdezik, hogy mi lesz a vacsora (dolgozom napi 8 órában, plusz 2 óra a bejárás). DE! Tudom, hogy vége lesz ennek a nyomott első trimeszternek - már nincs sok hátra belőle - és akkor visszatér az erőm, az életkedvem, az optimizmusom. Nagyon drukkolok Neked, hogy Te is minél előbb erőre kapj, és örülni tudj a babának. Nálam a két nagy között 21 hónap van, de nem bántam meg! Meg hát nem elölről kezded - hidd el, nem ugyanaz! Már van tapasztalatod, tudod, hogy mikor, mit, hogyan kell csinálni, min érdemes aggódni és min nem. Nekem szinte könnyebb is volt, amikor már ketten voltak, pedig nem volt segítségem, a nagyszülők messze voltak - persze tudom, ez egyénfüggő.

Nem tehetek mást, mint hogy drukkolok neked és a picinek, és annak, hogy idén ősszel egyszerre legyünk egészséges kisbabák boldog anyukái!

Bizony el kell fogadtatnod magaddal! És el is fogod tudni! :)

Ott, az a kicsi kis emberke teljes gyanútlansággal fejlődik, növekszik, és az életre készül. Te vagy a mindene. A szívverésed, a hangod, a mozdulataid, az érzéseid, mind, mind az életet jelentik számára. Szüksége van rád. Rád van szüksége.

És nem lesz hálátlan. Lehet, hogy a te arcodat mintázza majd az övé, te fogod tudni megnyugtatni, ha sír, te tudod táplálni, altatni, megnevettetni, és ő a mosolyával, az első lépteivel, és szavával, a neked megfelelni vágyásával, no meg a csíntevéseivel, és azzal a határtalan szeretettel lesz hálás mindezért, amivel csak egy gyermek képes az édesanyja felé fordulni.

Az igazán rázós időszak fél-egy év alatt lemegy, utána már érezhetően könnyebb minden, és az eleven, csibész, kacagó szemű szeretetcsomag mindig ott marad veled.

Nézd csak, valahogy így néz most k(a 8- és 10 hetes képeknél nézd):

[link]

Szeretni fogod. Ne szégyelld, hogy elbizonytalanodtál. Ő a tiéd, a tiétek, ugyanúgy, mint az első.