Abortusz miatti bűntudat elvetésének jogossága?

Kérdező ha megsértődsz minek kérdezel?

Nem mindenki egyforma mindenki máshogy él meg mindent és olyan, hogy mindenki egyet fog érteni a ti abortuszotokban úgysem lesz.

Levelezőről meg annyit, hogy millió ember járt, jár levelezőre ha nekik sikerülne nektek miért ne?

"Az abortusz után még lehet gyereke az embernek, úgy ahogy azt ő akarja, nem pedig "becsusszanva"."

Már ha nem peches!

Nem 20, hanem 21 évesen szültem, és ha az szűklátókörűség neked, hogy nem nyírtam ki, hanem vállaltam, szerettem és szeretem őt a mai napig, mellette két diplomát szereztem, és állásom is van, akkor legyek és maradjak is szűklátókörű. Pofám leszakad.

Off: Milyen lelked van, ha van, hogy egy ismeretlen embernek, aki segíteni próbált, azt írod, nem jó, hogy van????? Mi a fenéből gondolod, hogy nem engedtem el magam soha? Akkor mégis honnan lettek a gyerekeim? Ha az önelengedésnek olyan ára van, amit te fizetsz most és fizetni is fogsz, akkor még hányszor és milyen gyakorisággal leszel laza?

Te már ott tartasz, hogy aki vállalja a felelősséget a tetteiért, és nem öl, az elmarasztalandó? Aki meg abortál, az menő, az trendi, az laza, az önelengedő?

Eszednél vagy? Vagy elmentek otthonról? Most komolyan!

Kérdező!

Legelőször jó volna értelmes, magyar nyelvű kérdést feltenned...

Másodszor, ha nem bírod a kritikát, ha azzal szembesülve, amit az egyik, általad inkriminált válaszadó részletezett, hogy t.i. milyen módon halt meg a gyereked, ilyen reakciókat tanúsítasz, szerintem fordulj orvoshoz.

Ha pedig a tök jogos és bőven megérdemelt lelki sebeidet veled hasonszőrű abortuszos "kollégákkal" akarod nyalatni, akkor nyiss olyan topikot és ne papolj itt holmi bűntudatról. Ha pedig a saját kérdésedet arra használod, hogy az istenverte abortuszt szerecsenmosdasd, akkor szervezz baráti kört, gyűjts magad köré abortuszban tapasztalt rajongótábort, esténként nézd a Néma sikolyt és így éld ki magad! Elhiszem, hogy sz@r lehet szemtől-szembe, leírva látni, hogy mit is műveltetek...

Megölhetted, megölted, a te dolgod. Mi a francnak kérsz segítséget, ha utána azokat ócsárlod, akik időt, energiát szánt arra, hogy a komolynak vélt bánatodat enyhítsék?

A kérdésed, a válaszaid és más hasonló terhet hordozó fiatalok kérdései és válaszai mind mind azt az egyetlen dolgot erősítik meg, hogy minden magyarázkodás ellenére az emberek nagyon nagy többsége mégiscsak tisztában van azzal, hogy azok az 5-6-7-8 etc. hetes embriók/magzatok emberek. Csak fiatalabbak, mint mi.

Ha ez a tudás nem lenne, nem lenne a lelkiismeret furdalás és nem lennének ezek a vérre menő viták.

Ilyen mértékű vitára sarkalló, végtelenül megosztó kérdés lenne akkor az is, hogy a védekezés az élet akadályozása bűn-e, vagy sem. Erről mégsem mennek ilyen egymásnak esések. Egyszerűen azért, mert ennek van súlya és kész.

Nem tudom egyébként mit lehet csinálni. A bűntudat talán időszakokra elmúlik, időszakonként fellángol majd, lehet, hogy amíg éltek, lehet, hogy csak egy ideig. Nem tudom. Én is jártam a cipőtökben. 18 évesen elvetettem a gyermekemet. Én keresztül mentem mindenen, amit a 15ös leírt, sajnos rajtam mitsem segített, számomra nincs, nem jött el ilyen jellegű feloldozás, gondolom megérdemlem...

Kérdező, miért írtad ki ezt a kérdést? Talán provokálni akartál? Vagy a belső fusztrációdat, megbánásodat akarod kibeszélni?

A kérdésed még egészen érthető és "tolerálható" volt.

Aztán jöttek a kommentjeid...

Az abortusz-téma mindig is nagy vitát szított az emberek között és még világ a világ, ez így lesz. Vitákat lehet folytatni-bár értelmetlen, meddő viták ezek-de önigazolást keresni másokban nem tudsz. Bárhogy győzködöd is az embereket, hogy helyesen döntöttél, lesz aki nem ért veled egyet. És miért akarod győzködni? Mert te sem vagy biztos magadban, érzed te, hogy valami nem stimmel.

Én most várom a második gyermekemet (24 éves vagyok) és volt egy abortuszom is. Nekem tehát kijutott mindenből...Örömből is és kínból is.Éppen ezért én ezt magammal rendeztem le és számoltam el a lelkiismeretemmel. Nem írtam ide ki kérdést, nem magyarázkodtam bizonygatva, hogy ennek így kellett lennie, hisz ezt a döntést én hoztam meg. Én élek életem végéig ennek a döntésnek a súlyával. Ha te vagy ti úgy érzitek, hogy mindenképpen idegenektől kell hallanotok, hogy jól cselekedtetek, akkor ideje magatokba nézni és el kell kezdeni feldolgozni a történteket. Ha egyedül nem megy, akkor segítséget kell kérni. Tudod az élet megy tovább, és ahhoz, hogy ti is haladjatok vele, meg kell békélnetek magatokkal és a döntéseitekkel. A "békét" pedig magatokban kerssétek, ne másban.

Elég közhelyesen hangzanak ezek a dolgok, de hidd el van benne igazság. Tapasztalatból beszélek.

Nyugi! Rengetek ember esik át abortuszon, attól még h senkinek sincs a homlokára írva.

Mondjuk szerintem nem gyilkosság szóval nem az én véleményemre vagy kíváncsi. Szerintem az embrió még nem él, mert nincs még lelke. A lélek csak megfelelően erős testbe tud majd beköltözni ami semmi kép sem 9 hetes embrió test. A lelket amúgy sem lehet megölni. A fejlődő test halt meg. A lélek ami hozzátok szeretett volna leszületni majd egy másik testbe teszi meg pár év múlva.

Ezért a bűntudat felesleges.

(Ez csak az én véleményem, és mindenki más véleményét is tisztelem)

Kérdező,

nekem is volt ab-om. Tudom, min mentek keresztül.

Mondjuk én nem tartom gyilkosságnak, egy racionális megoldának tartom, de nyilván ezzel itt nem nagyon vagyok népszerű.

Nekem mondjuk volt bűntudatom, vőlegényem is elég szarul érezte magát, de amint kimentek a hormonok, minden megint racioálisan, tisztán láttam. Ne aggódj, van, amikor ez a helyes döntés.

Emészd meg magadban, és lépj túl. Visszacsinálni már nem lehet.

# 28/29

Ekkora baromságot is régen olvastam még itt is.