Hogyan lehet együtt élni a tudattal, hogy abortuszod volt? Neked hogyan sikerül (t)?

Nekem 25 évesen az eskűvőnk előtt 1 honppal ment el a babám.Betartva az 1 évet,majd szültem 2 lányt és 2 fiut 35 éves koromig.Persze utána volt nekem is terhességmegszakitásaim, de soha nem ugy gondoltam rá,mint egy meg nem született gyermekre.Imádom a gyerekeket és nem meggondolatlanul szűltem öket. Ma 60 éves vagyok, 2 unokával. Ne rágódj a multon,neked lennék nem őrizgetném az ultrahang képet sem. NÉZZ előre,ha szülni fogsz remélem feledésbe tudod a rég sérelmeit.Hidd el nekem is volt bőven.4 gyerekkel váltam el semmi nélkül,otthagytam lakást, kocsit.22 éve és soha nem bántam meg semmit!Persze ha nem lehet majd gyereked akkor se magad ostorozd, az élet nem egyszerű!!!

Mert egy élölény egy ember. Na gyere pontozz le !

Úgy, hogy tudtam és a mai napig tudom, hogy akkor és ott, annak a helyzetnek megfelelő döntést hoztam, így nincs min rágódnom. És az is fontos volt, hogy nem úgy mentem abortuszra, hogy közben azon jajgattam, mennyire szeretném a szívem mélyén ezt a gyereket. Határozottan állítom, hogy akkor kell jól meggondolni, mert azt a gyereket soha többé nem ismételheted meg (visszafordíthatatlan) illetve csak NEKED szabad erről véglegesen dönteni, külső kényszernek tilos engedelmeskedni (anyagiak, szülők, férfi).