Hogyan lehet együtt élni a tudattal, hogy abortuszod volt? Neked hogyan sikerül (t)?

10-es! Nagyon sajnálom. Szomorú történet!

Nehéz,mert mindig eszėbe jut az embernek.De ilyen az ėlet,nem mindig hoz az ember jó döntést.El kell fogadni,hogy ez törtėnt,vėgig lehet gondolni,hogy miért,hogyan jutott az ember idáig és sajnos,ennyi.

10. válaszoló:Anyósodék fenyegettek meg?Bakker,de hát az Ő unkájukkal voltál terhes!!!Együtt maradtatok, a ház felépült.Most már jöhet az unoka?!?!Az előző baba pedig akadály volt?Istenem,az ilyen ember(mint az anyósod) tűzre való.3 gyerekes

A 13. vagyok.Különben soha nem volt abortuszom(ennek ellenére senki felett nem ítélkezem(csak véleményt mondok),mert ítélkezni nincs jogom.És már nem is lesz,mert lassan 42 éves leszek,és elköttettem magam.

Utólag csak báni lehet a dolgot hogy igy döntötél de semmit se tudsz csinálni imádkozni max. Az abortusz elöt kellet volna ezt kérdezned magadtól most megtörtént már éld rendesen az életed ha nem akarsz idegileg tönkremenni.

Én 19 éves voltam amikor terhes lettem.Fogamzásgátlót tablettát szedtem, de volt egy tüdőgyulladásom amire antibiotikumot kaptam. Megszakított együttléttel szeretkeztünk ,de kicsit elbénáztuk,úgyhogy másnap elmentem orvoshoz, hogy adjon a biztonság kedvéért egy 72órás tablettát. Dokinak elmondtam mindent (tabi+antibiotikum stb.),baszott visszahívni kontrollra. Ezek után kiderült hogy terhes vagyok. Abban az évben voltunk első évesek egyetemen,szüleink tartottak még el,egyszerűen nem láttunk más lehetőséget. Tudom szerényebb körülmények között is lehet kiválóan gyereket nevelni,nem ettől függ, de nem akartuk otthagyni az egyetemet. Én folyamatos belső vívódásba voltam,gyakorlatilag szétszedtem magam,hogy milyen ember vagyok, és hogy tudok ilyen önző lenni, stb. Abban a lelki állapotban azt hiszem engem az a tortúra amit át kellett élni az viselt meg a legjobban, gondolok itt a gyerekvédőnőnek csúfolt valakire aki azt mondta nekem, hogy szüljem meg és adjam örökbe.(Azóta sem értem miért lenne jobb az egy gyereknek,hogy abban a tudatban él,hogy nem kellett az anyukájának). Nekem az első pár év volt nehéz, nem beszéltem róla senkinek, csak vádoltam magam. Aztán kb úgy 3 évvel később kifakadt belőlem az egész keserűség, és elmúlt. Jelenleg 11 év telt el, most vagyunk nagy babagyártó projektben a párommal :) néha még eszembe jut,de már nem úgy..Erre mondják azt, hogy az idő mindent megold.