Kinek volt már abortusza? Mennyire viselt meg lelkileg?

18 évesen volt, érettségi előtt 2 héttel. Előtte másfél évig fogamzásgátlót használtam (nem bogyót, amit el lehetne felejteni bevenni, hanem hüvelygyűrűt), és a fogamzásgátlás mellett is "megszakítással" szexeltünk, szóval sosem ment el bennem az akkori barátom. Mégis sikerült összehoznunk a gyereket. A fog.gátló miatt a menzeszem megjött, rosszullétek nem voltak, így az utolsó pillanatban derült ki, hogy terhes vagyok.

Azért döntöttem így, mert nem voltam kész egy gyerekre. Az érettségi előtt álltam, néhány hónappal később kezdtem a főiskolát, rengeteg tervem volt, amik közt nem szerepelt a gyerek. A szüleim is támogattak, de abban is támogattak volna, ha megtartom, de nem lettem volna képes a nyakukra szülni egy gyereket. Én nappalin jelentkeztem a főiskolára, ráadásul más városba, a barátom szintén nappalira járt, nem dolgozott, még egy csomag pelenkára se lett volna pénzünk. Nyilván elmehettünk volna levelezőre, diákmunkára, halaszthattam volna, nyomoroghattunk volna, azóta nem tartanánk sehol, a gyereknek kinőtt, ócska ruhái lennének, hó végén ehetné a zsíros deszkát, mi meg már azt se. Remek élet lenne a gyereknek is, meg nekünk is.

Talán önző vagyok, de mindig is jó életre vágytam, tudásra, jó munkára, karrierre, majd utána családra. Jó úton haladok, és ha anno nem így döntök, ez most nem így lenne. 1-2 nap sírdogálás után lezártam az életem ezen szakaszát, és már kezdhettem is a felkészülést az érettségire, így volt, ami elterelte a gondolataim, nem volt időm keseregni és síránkozni, azóta pedig az elért sikereim feledtetik velem ezt a rossz emléket.

Maga a műtét fizikailag egyáltalán nem fájt, kb. 20 percig voltam a műtőben, a tágítás sem fájt előtte, pedig arra sokan panaszkodnak, én meg sem éreztem, még egy menstruációs görcs is kellemetlenebb, mint az volt. Délben műtöttek, délután 3-kor már otthon voltam. Műtét után néhány napig véreztem, ez is inkább barnás folyás volt.