Az abortusz tönkreteheti a kapcsolatunkat?

Hát az attól függ. Ha ő inkább a megtartásra szavaz mint az elvetetésre akkor nem biztos. De ha közösen el tudjátok dönteni és mindketten azon vagytok, hogy még később az alkalmas időben lehet másik, akkor túlélheti.

Van amelyik túléli, van amelyik nem. Amelyik egy abortusz miatt tönkremegy, az egy gyerek miatt is tönkremenne.

Ugyanúgy így voltunk. Én 18, párom 27 volt. Én el akartam vetetni, ő megtartotta volna, de rám bízta. Aztán megtörtént az abortusz. Ez 12 éve volt, ma is együtt vagyunk az akkori párommal, már a férjem és van 2 gyerekünk. Nekünk nem okozott konfliktust ez a helyzet. Ha szeret a párod, meg fog érteni, és kitart melletted.

Szerintem ha nem szeretnéd megtartani, ne a kapcsolatotok miatt tartsd meg. Ha egy abortusz tönkretehetné, akkor nem biztos hogy más problémák amik egy kisgyerekkel járnak, nem hoznának hasonló eredményt. Akkor pedig ott maradsz egy kisbabával egyedül.

Sajnos a kapcsolatok minden esetben megsínylik az abortuszt. Talán a kapcsolat nem sérül annyira, hogy szétmenjetek, de Te mindenkepp sérülni fogsz. Minél többet tud az ember az abortuszról, annál mélyebben megrázza. :-( sok mindent kell mérlegelni, a korulmenyeidet. Az abortuszt 3 honapos terhessegig elvégzik, ekkor mar teljesen kis ember külsejű a magzat. Sok nő ezután nagyon nehezen vagy nem esik teherbe. Persze ez a Te felelős döntésed, de sajnos egy ilyen trauma egy életre szól, ezt az összes környezetemben elő nőn tapasztalom, aki ezen keresztül ment. Ha anyagilag nem lennék szorult helyzetben, szeretném a párom, akkor én megtartanám. Fiatal vagy, dolgozni lehet azután is, hogy megszületett, 1 évre rá mar akar családi napközibe vagy bölcsibe is viheted. Az se óriási dráma, ha halasztasz 1 evet az egyetemen. Persze én nem látom a Te körülményeid, nem is akarok beleszólni. Csak a másik oldalról megközelítve, én huszonéves anyuka vagyok, és most várom a 2. babát, és anyának lenni a legcsodálatosabb dolog. És én pl tudok kozben dolgozni is, amennyire el tudok szakadni. Tehát remelem nem veszed tolakodasnak, és minden jót kívánok és sok egészséget!

Ugyanígy voltam mint te. Ên abortuszt akartam õ inkább megtartotta volna. Elvetettem. Nagyon megbántam, utólag êrzem milyen üres vagyok nêlküke ês kõtõdtem már hozzá. Annyira visszacsinálnám, de nem tudom :( szõrnyü êrzês. A mütêt után 2 hónappal elhagyott a párom. Szóval most halálomon vagyok. 3 hónapja volt a mütêt. Annyira fáj, hogy nem engedtem êlni. Folyton eszembe jut hogy már talán êrzenêm mozogni, látszana a pocakom is talán. Ês vajon fiu vagy lány... sosem fogom megtudni :(

2012 októberébe én is ilyen helyzetbe voltam párom szerette volna én az anyagiak miatt nem mertem beválalni, de az én párom megértő volt és nem bántam meg a döntést most már mindketten dolgozunk ő 1 éve én 8 hónapja és augusztusra várjuk a picit most már megtudjuk neki teremteni a körülményeket akkor ez nem ment volna. 16hkm

Én a barátommal hasonló helyzetben voltam, tavaly februárban. 21 éves voltam, ő 23, négy hónapja voltunk együtt ( de már régebb óta ismertük egymást), mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Persze két fiatal első reakciója egyből az volt, hogy nem tarthatjuk meg, én még iskolába jártam, otthon laktam, ő már dolgozott, de szintén otthon lakott a családjánál. Rögtön elkezdtem olvasgatni az abortuszról, hogy milyen megoldások vannak, mi a menete stb. Aztán belegondoltam hogy mire is készülök, és rájöttem, hogy nem azt akarom. Két nap múlva már egyértelmű volt, hogy megtartjuk, a barátom is nagyon örült neki, hogy meggondoltam magam. Elmondtuk a szülőknek, összeköltöztünk kettecskén, azóta betöltöttem a 22-t, ő a 24-et, az iskolát ugyanúgy folytatom, csupán egy kérvényt kellett írnom, hogy egyéni tanrendes lehessek, itthon tanulok, a vizsgákra kell csak bemennem. Októberben megszületett a kislányunk, már több mint 4 hónapos, imádjuk mindketten,nem bántuk meg és nem adnám semmiért, én is azt hittem, hogy nem vagyok még felkészülve egy kisbabára, de ez ösztönös... folyamatosan tanul az ember. És az a vigyor, amikor a rokonok között meglát és látni a kis pofiján, hogy megismer,,, felbecsülhetetlen. Én azt mondom gondold át újra, az iskola, a munka stb. nem lehet kifogás, persze, ha érzelmileg nem állsz készen, és úgy érzed, hogy nem tudnád 100%-osan átérezni az anyaságot az már más kérdés. Minden ember más és máshogy éli ezt meg ,de ketten mindent meg lehet oldani :) sok szerencsét és kitartást kívánok :) 22 éves anyuka