Fáj az abortusz?

Nem öltem meg...

Mindketten kaptunk egy lehetőséget egy jobb életre.

Ő odafent.

Így voltam felelősségteljes. Ostoba és önző dolog lett volna megtartanom a semmire.

Szomorú, de jó döntést hoztam. És ezt senkinek nincs joga vitatni, vagy épp elítélni.

És de, kényszerítettek, hogy ezt tegyem. Nem fizikailag, érzelmileg. Elsősorban a körülményeim, és a realitás.

De nem kell indokolnom senkinek.

és már nem veszem magamra a támadásokat, az ítélkezéseket.

Nem szállok vitába az ostobasággal, a naivitással és ebben a témában az egyértelmű inkompetenciával.

Meddő vita.

Nem öltem meg. Kapott egy jobb lehetőséget odafent.

Egy gyilkos, 13 éves áldozatáról

Tényleg meddő a vita, de hidd el, az nem segít, ha homokba dugod a fejed.

Mert a gyermeked meghalt, igaz, nem te ölted meg a saját két kezeddel, de a beleegyezésedet magad adtad ehhez.

Mindenre van bocsánat, de sajnos nem így: tagadással, eufemizálással, önámítással mindenki csak egyre messzebb kerül a megoldástól.

Azt pedig csak halkan jegyzem meg, hogy ha úri kegy lenne a fönti élet megszerzése, akkor mindenki magát részesítené ebben legelőször, és nem a gyerekét. Megélhetési gondok esetén én pedig még élő embert nem hallottam, aki öngyilkosságon gondolkodott volna az abortusz alternatívájaként. És ez számomra elgondolkodtató.

"Kedves" utolsó!

a te problémádra is a születésszabályozás lett volna a legjobb megoldás, de ugye azzal már elkéstek.

Számos ember lett/lesz öngyilkos megélhetési gondok miatt.

Nem veregetem magam vállon.

Utálom a döntést amit hoztam.

De akkor is jobb, mint a semmire, a nyomorba megszülni.

Csak az jön elvakultan ezzel az abortusz-dumával akinek gőze sincs róla, milyen érzés.

Nyilván olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy gondolkodnod sem kéne, vagy nem kellett.

Kívánom, hogy ne is kelljen...

Tudom, hogy borzalmas, de még mindig a jobb döntést hoztam.

A gyerekemnek és nekem is jogom van egy normális életre.

Én is tudom, hogy olyan, hogy teljesen ideális helyzet, az sosincs, és menet közben is adódhatnak gondok. De az más. Mert akkor már ott van,fizikailag és jogilag kint él a világban.

De amikor az alapok sincsenek meg...Azt ő sínylené meg. Megérdemli, hogy legyen apja, megérdemli, hogy legyen a feje felett tető, megérdemli, hogy legyen mit ennie.

Mindegy is.

Nem vitatkozom olyanokkal akik oktalanul és jogtalanul dobálóznak a gyerekgyilkos jelzőkkel.

De úgy is mondhatnám: hülyékkel nem vitatkozom.

Magaddal ezek szerint nem vitatkozol...

És igen, b+ a jólét NEM emberi jog, de a munka, a tisztességes munka, ami fedelet, meleget és élelmet biztosít, na az kötelesség!!! Felteszem, hogy a komfortot a magad számára azért feltétlenül igénybe veszed, mert az neked jár! Igaz, hogy nem dolgoztál meg érte, de jár. Neked mindenképp. Istenem! Szegény gyerek meg még levegőt se vehetett! Neki még ennyi sem jutott.

Feltűnt hogy anélkül ítélkezel, hogy bármit is tudnál a körülményeimről????

16 éves korom óta dolgozom...

Nem voltam olyan szerencsés, hogy egyetemre, vagy főiskolára mehetnék.

Egy érettségivel sajnos nehezebb elhelyezkedni, vagy -amilyen tetű világ van-megtartani egy munkahelyet. És amég a saját komfortérzetem sincs meg, mert biztos tető sincs a fejem felett, addig azt gondolom, hogy ku**a jól döntöttem. Magamat is épphogy eltartom valahogy.

De sosem voltam se eltartott, se kitartott!!!Inkább éheztem.

De elég egyedül nyomorogni. A gyerekemnek nem akarom, hogy így kelljen élnie. Keményen dolgozom és igyekszem megállni a lábamon. Mellettem nincs ott apuci-anyuci, a család.

És épp most kerültem nagyon szar helyzetbe, elsősorban azért mert nincs munkám.

Lehetőséget akartam, hogy legalább az alapokat megteremtsem. Ez egyedül, gyerekkel képtelenség. Anélkül, hogy a gyerek megsínylené.

De nyugodtan pocskondiázz csak. Sz**t se tudsz az életemről, a körülményeimről.

Tipikusan az az ember vagy aki jó dolgában nem tud mást csinálni.És abban leli örömét, hogy a földön fekvőt rugdossa. Ilyen mentalitással te sem nézhetsz nyugodtan a tükörbe. Szánalmas...

Rohadtul nem tesz boldoggá, hogy ilyen döntést kellett hoznom. De senkinek ezen a kib***tt világon nincs joga ítélkezni felettem. Pláne nem egy magadfajta érzéketlen, ostoba libának.

Nem az a bajom már, hogy ilyen spinék abortálják a gyereküket.

Sokkal inkább az, hogy ostobaságukban telenyomják az internetet akkora orbitális baromságokkal, meg szemenszedett hazugságokkal, hogy a lefejezett és összezúzott szerencsétlen magzatuk "anyucitól" azt a különös kegyet kapta, hogy odafönn kezdhet új életet. És milyen érdekes, hogy amikor azt írtam neked a te kérdésednél talán, hogy volt egyszer egy Mária, aki sokkal különb körülmények közepette vállalta a fiát..., akkor te lazán az arcomba vágtad, hogy vagy igaz ez, vagy nem. Most meg jössz ezzel a gyáva, hülye dumával, hogy odafönn új életet kapott.

Magadnak miért nem akarsz ilyen új életet azonnal? Tudod, olyan föntit. Amilyen a gyerekednek szántál.

De ha nem is, mi a francnak firkálsz olyanokat, amit bármilyen bizonytalan, tapasztalatlan döntés előtt álló fiatal, vagy akár érettebb, de gyenge várandós elhisz? Neked ettől jobb lesz? Nem te rugdalod véletlenül az abortuszon gondolkodókat véletlenül az összehordott, bárgyú badarságaiddal befelé a műtő ajtaján?

Az lenne a legjobb, ha mindketten befejeznénk, mert akkor legalább nem születnének a részedről újabb és újabb hazug, a felelősséget infantilis baromságokkal eltakarni kívánó, ám másoknak megoldásként akarva-akaratlanul felkínált kommentek.

Ítélkezni pedig továbbra sem én ítélkezem, de legalább is nem a személyed, hanem a tetted felett. Azt írod, én inkompetens vagyok az abortusz témában. Igazad van.

De te meg az vagy a gyermekvállalás témában, és mégis annak ellentétét képviseled itt a fórumon. Komolyan mondom, nem értem, minek kell itt önigazolást keresni, pláne ilyen áron! Ha valóban olyan fene felelősnek éreznéd magad, akkor otthon, a 4 fal között, ahol élsz, merengenél a kiváló döntéseden és nem tárnád a széles nyilvánosság elé a gyermeked halálának körülményeit.

Egyébként, ha már annyira érdekel: 3 gyerekem van, qrvára nincs jó dolgom, a 3. gyerekem terven felül jött és MARADT, úgy, hogy én, mi hajlandóak voltunk extra áldozatot (mindenfélét) hozni az életéért. Na, ennyit arról, kinek mekkora prekoncepciói vannak a másikkal szemben. És itt sincs nagyszülői támogatás, pláne, hogy a 4 közül már csak 2 él.

Ebben a kérdésben igazából nem nagyon lehet befolyásolni senkit.

És nem buzdítok senkit arra, hogy az abortusz mellett döntsön.

Egyébként ha a helyemben lennél, a nyakamat teszem rá, hogy így döntöttél volna.

Felteszem, nem egyedül vállaltad a gyerekeidet...

És nem voltál ennyire kilátástalan helyzetben, mint én most.

Nem keresek önigazolást. Mert nem is kell. Senkinek nem kell indokolnom a döntésemet.

Nem várom,hogy elfogadd, sőt, hogy bárki elfogadja...

Ebben a kérdésben sosem lesz egyetértés.

De lehetne kicsit több együttérzéssel fordulni a másikhoz, tekintve, hogy vajmi kevés információval rendelkezel.

Ez a kérdés soha nem lesz fekete és fehér.

DE azt, tetszik vagy sem, el kell fogadni, hogy sajnos van az a helyzet amikor indokolt és szükséges ezt a döntés mérlegelni és meghozni.

Nyugodtan bánt ha ez neked jól esik. Fáj ez nekem így is, így ezt már meg sem érzem...

És igenis jó anya leszek, ha itt lesz az ideje.Akik valóban ismernek tudják, és így gondolják.

Most minden erőmmel azon leszek, hogy előteremtsem a körülményeket.

Minden jót.

Erőt és egészséget a családodnak.

Neked is a legjobbakat!

Tiszta szívemből kívánom, hogy előbb-utóbb rátalálj a kiengesztelődés valódi útjára!