10 hetes vagyok még belefér az abortusz az időbe? Még nem voltam terhes el fogják venni az elsőt mert most nem szeretnék.

#36:

Továbbra is az a kérdés hol a határ.

Az emberélet a fogantatással kezdődik-e, vagy a születéssel, vagy a kettő közt, esetleg 1 hetes kortól: nagyon önkényes választás.

Gyakorlatilag az érdekek és erőviszonyok döntenek arról, hogy mi történik - attól az emberölés az emberölés.

Az önkényesség erő függvénye.

Az indiánok kiirtásához is lehetett ideológiát találni. Meg sokminden máshoz.

A közösségen múlik hogy dönt erről - az szab a bennélőnek határt.

Élhet azzal amit a közössége tűr vagy szabhatja szűkebbre a határt magának.

Az én szabadságom, hogy elmondjam én mit tartok erről.

A közösségé pedig az, hogy esetleg rádöbbenjen szűkebb határt kellene szabnia saját közösségi egészsége érdekében.

Ettől egyelőre nem kell tartani.

Ha bekövetkezik - akkor hápoghat az egyén amit akar - vagy megszokik vagy megszökik.

Ahogy a közösség is vagy tenyészik vagy enyészik :-)

A természetnek mindegy.

Azzal gyógyul, hogy pusztítja magából ami beteg.

Beleértve társadalmakat és kultúrákat is.

Jön helyére más, nyomorában is erősebb, életképesebb.

Az ellen is lehet hápogni - hiába.

Pár évtized múlva valószínűleg rá sem ismersz arra ami itt leend - de nem mindegy azért, hogy miért, miben látod utódaid viszont...

Pillanatnyilag a törvény megengedő - de azon belül alapvető lenne a a szakszemélyuzet joga megtagadni az ilyen beavatkozást - alapvetően nem lehet senki kötelességévé tenni.

És még valami. A valósággal szembesülést a dolog kötelező elemévé tenném - tudja meg aki a döntést hozta miről döntött, ha arra hivatkozik hogy ő tudja: kapja meg befőttesüvegbe a produktumot a kezébe - a kórházban távozáskor.

Ha ő azzal henceg hogy ő tudja miről dönt, hát tudja meg: szembesüljön vele.

Hiszen nincs mitől kímélni - semmiség amit tesz - akkor meg ne nyavalyogjon.

Otthon majd kidobja oszt' annyi.

Majd a macsek megeszi.

Brutális vagyok-e ?! Akkor mégis igazam van :-)

Nézd KovA, szép szocdarwinista levezetést adtál itt elő:)))

Egyébként nem vagy brutális, nálunk a gimiben is volt egy ilyen 4-5 hónapos körüli formalinos üvegben úszkáló emberi magzat a biológia szertárban... nem láttam a 4 év alatt soha, hogy bárkiből is bármiféle szélsőséges érzelmeket váltana ki... sőt olyant is láttam, aki otthon tartott hasonló csak jóval kisebb preparátumot... dolog. A nagyanyám meg az epeköveit kérte el zacskóban, és mutogatta boldog-boldogtalannak anno...

Ezért tudok jókat mosolyogni magamban, amikor a vaskalapos magzatvédők egymást cukkolják különböző általuk sokkolónak meg elborzasztónak, meg szívhez szólónak meg akármiknek tartott fotókkal meg videókkal, és egymásnak szörnyednek el - mert eszükbe se jut, hogy az ő szubkultúrájukon kívül az egészen más érzelmeket vált ki... vagy épp leginkább semmifélét. Én soha nem beszélek le senkit a Néma sikolyról pl. - pár valós magzati paraméter elmondásával kontextusba helyezem, oszt kész, nézze, ha akarja...

Egyébként tudtad, hogy valaki gyárt tök realisztikus plasztik emberi embrió-magzat sorozatot? Komolyan, annyira élethűek, hogy azt szokták lelkesen spammolni "ilyen a 6 hetes magzat" címmel, tudod a tenyeres-jeggyűrűs kép, attól is mindenki elolvad, mert nem jön rá, hogy kaucsukot lát... És van piaca, kérlek... itt van több egyszerre:

[link]

Jaj kedves magzatvédő haverok, annyira nem tudjátok, mirpl beszéltek.

Anyám gyáva volt elvetetni engem anno (igen gyáva, jól hallottátok, megszülni más nyakára aztán majd lesz valami, mindig a könnyebb út, mint egy ilyen súlyos döntést élete végéig viselni egy nőnek), és nap mint nap kívánom, bárcsal több vér lett volna a pucájában.

Nagyonübagyon rossz, ha nap mint nap azt éreztetik vele,d hogy nem kívnt vagy, értéktelen és kiskorodtól fejedhez vágják, hogy tönkretetted anyád életét és karrierjét, akit ösztönösen imádsz. Úgyhogy nekem senki ne ugassa, hogy így meg úgy szeretik a nem kívánt terhességet, mert én avgyok az élő példa, hogy nem... 23 évesen pánikbetegen, krónikus betegségek sorával, idegnyugtatókon élve, úgy, hogy anyámmal havonta egyszer beszélek, akkor is görcsbe rándul a gyomrom, egyébként meg pokolian hiányzik.

Gőzötök nincs, miről beszéltek, úgyhogy inkább duguljatok el a demagóg f@@@@@@szsságaitokkal légyszi...

44:

Anyádnak veted szemére, hogy gyáva volt - miközben te nem vagy bátor

- sem saját szabad akaratodból megtenni magaddal azt amit anyádtól várnál el

- sem pedig élni az eséllyel vállalni és megharcolni az életet és értékké tenni magad.

Aki másokat okol sorsáért az rab. Mert amit más tesz az annak a szabadsága.

Amit te teszel az a te szabadságod.

Aki elvár vagy a megváltoztathatalan múltba mutogat: kiszolgáltatott.

Aki a jövőbe néz és cselekszik: az szabad.

Neked is van két kezed és vannak szabadságaid cselekedni.

És azért felelősséged is önmagadért.

Hagyj fel a nyüszögéssel és mások okolásával.

Légy értékké másoknak és azáltal leszel értékké magadnak is. Ne várj el - ha kapsz jót az legyen ajándék magadat azzal jutalmazd, hogy megteszed ami rajtad múlik.

Örülj annak hogy dolgoztál, vetettél - ez legyen elég ok az elégedettségre. Ez az ami rajtad múlik. A többi sors.

Egyébként azért is nagy butaság azi lyen hozzáállás, hogy aki nehéz helyzetben van az mondjon le utódról, mert a földön nem lehet találni olyan embert akinek a felmenői között ne lett volna olyan aki kilátástalanságban küzdötte meg a maga és utódai jövőjét.

Ha feladták volna: nem élne ember a földön.

Az egy dolog, hogy az ember depizik - de abból (m)értékrendet faragni - miszerint "anyám el kellett volna hogy vetessen de gyáva volt, meg a könnyebb utat választotta stb" nem normális dolog.

Megjegyzem, akik az abortuszt választják, azok is épp azért választják mert nekik az tűnik könnyebbnek az adott helyzetben - nem azért mert akkora hősök - mégha némelyek így próbálják is beállítani :-)

Az viszont, hogy az ember adott helyzetben mit talál a "könnyebb" útnak - az jellemzi is.

Kinek mi mitől a könnyebb.

Az egyik a szeretetével nem bír, a másik a lelkiismeretével a harmadik az ösztöneivel a negyedik a félelmeivel az ötödik az (életpálya)álmaival...

Az jellemzi az embert, hogy melyiknek mi a nagyobb nehézség ami helyett a könnyebb utat választja...

Az egyiknek az a kisebb nehézség, hogy vállalja hogy megszülessen belőle az élet a másiknak az, hogy elteszi láb alól.

Kova, minden tisztelettel, nagyon látszik, hogy közel jársz az ötvenhez. Ez már nem a Ratkó korszak...

44-es vagyok amúgy, és azt kell mondjam, bárhogy csűröd-csavarod is, nem fogod tudni kihoyni a magad igazát. Az, hogy az anyám megszült és kisgyerek korom óta büntetett és engem okolt azért, hogy nem lett karrierje, meg nem lett belőle semmi, és büntetett mert nekem szentelte az életét és fel is rótta, az nem normális dolog. És gyávaság, inkább vetetett volna el. Leírhatod újra ez a fluffy eszmefuttatásod, attól még hülyeség marad. Az, amit írok egy tény, gőzöd nincs semmiről.

Azt, hogy ki értékes, meg ki nem, úgy látszik másképp látjuk. Az, hogy 23 évesen teljesen önállóan tartom magam fenn, nem szorulok senki segítségére, és nem lógok anyámék nyakán mint sok fiatal manapság, nekem értéknem számít. Ha neked az az érték, aki meg kölykedzik mint a vadórült, azzal nem tudok mit kezdeni... Ennyi zanzásítva a véleményem. Ja, és csak hogy tudd, egyik fülemen be, másiokn ki, amit írtál. Demagóg és közös nincs a valósághoz, látszik, hogy egy öregedő férfi vagy, aki ezt soha nem fogja megtapasztalni és nincs is alapja ítélkezni. Hiteltelen vagy...

Már rég nem az eredeti kérdésről vitatkozunk .10 hetes volt, mikor feltette a kérdést, inkább az alényeg, hogy döntött, mert az időből már kifutott.Mert ugye 12 hetesi "veszik el" ha jól tudom.

A 23 évesnek szerintem igaza van, szörnyű lehet úgy élni, hogy tudjuk: utál az anyánk, nem is akart.

47: magadból indulsz ki, ha azt hiszed hogy nekem a "magam" igaza a fontos. Sem én nem vagyok fontos, sem az hogy az igazzat magaménak tudhassam.

Az igazság a fontos - és az tőled is és tőlem is független - meglehet van szempontja.

Az nem mindegy hogy a szempontot jól választod-e, perzse az is kérdés kinek nem mindegy. A Holdnak, Marsnak mindegy.

A "kölykedzés" elég durva kifejezés - de elhiheted az életnek mércéjén többet számít mint a mobiltelefon és ugyancsak az életnek a mércéjével az hogy te magadat már fenntartod csak alap - de önmagában még édeskevés.

Ahhoz meg hogy valaki/valami érték legyen két dolog kell az ami értékelhető meg az aki értékeli - e kettő viszonylatában létezik. Önmagában senki sem érték - nincs jelentősége. Közösségednek lehetsz értéke sokféleképp sokféle viszonylatban szüleidnek mint gyerek gyerekednek mint szülő - ha ez nincs - és nem egyedileg hanem jellemzően (alacsony reprodukciós ráta páronként 1,3 a kettő helyett és az sem a megfeleő minőségben) értékelhetsz te a magad életképtelen értékrended szerint akármit, gúnyolódhatsz emlegethetsz Ratkó korszakot: közösségi élettered meggyengül és összeomlik - és okosságaid még ama lenézett Ratkóhoz képest is megszégyenülnek közsöségi életképesség tekintetében.

ne érts félre - ez nem a Ratkót dícséri - az egy alacson mérce amit felülmúlnod kellene - a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy alulmúljuk.

Ahhoz hogy élni tudjon egy közösség a szabadságával - és ne belehaljon - ahhoz fejlődnie kell értékrendjében kinőni infantilizmusát - máskülönben diktatórikus gyámkodással élhet túl.

No persze az élet sem kötelező. :-)

Mégis sokkal inkább a jó és rossz mércéje mint a liberáliskodó ámokfutás/illúzió az egyéni igazságokról.

.

Te jó ég, Kova... Hagyjuk, pont nem érdekel ez már tovább...

Kérdező, veled mi lett?