10 hetes vagyok még belefér az abortusz az időbe? Még nem voltam terhes el fogják venni az elsőt mert most nem szeretnék.

Tessék #29, itt egy végszóra jött kérdés:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Na, szélső esetben így néznek ki, akik megbánták... (általában azért ennél annyival konszolidáltabb szokott lenni, hogy ki nem jelentik, még maguknak se, csak épp ettől még pont így viselkednek...)

Válasz a #30-asra (nem tudom kinek mert a nevét nem látom).

Figyusz - akár igazad is lehet felőlem abban, hogy van aki megbánja, hogy gyereke született (szerintem nemigen) - vagy tönkremegy bele (lehet - de olyan is van aki épp azért nem megy tönkre - holott jó úton volt hozzá - mert a gyermek ad neki tartást - én legalábbis ismerek ilyeneket).

Az abortusz meg örök végeláthatatlan vita - mi se fogunk itt a végére járni.

Alapvetően az a kérdés hol a határa a saját felelős/felelőtlen cselekedeteim következményei elhárításának.

Áldozhatok-e pl. valakit azért mert úgy vélem én leszek az aki belerokkanok a saját felelőtlenségem következményeinek viselésébe avagy vállalnom kell akár azt is hogy belerokkan(hat)ok mert rajtam múlt az én szabad döntésem következménye, hogy a választási lehetőség már csak így merül fel vagy ölök, vagy elhordozom annak terhet, hogy életrehívtam valakit akár úgy hogy gondozom akár úgy hogy örökbeadom.

Mert a te érvelésed tökéletesen ül arra az esetre is, ha egy újszülöttet kupánvágnak. Az se érez belőle sokat - túl van rajta egy szemvillanás alatt és pont.

Az meg hogy nálunk 60 éve ilyen a szabályozás egy dolog - attól még nem biztos hogy jó.

Ha elnézem a közösség(ünk/magyarország) minőségi és mennyiségi reprodukció/életképességét - meglehetősen kétséges.

Egy szigorúbb szabályozás nem biztos hogy több nyomorultat eredményez mert kikényszerít egy nagyobb felelősségtudatot és más hozzáállást és életképesebb közértékrendet is talán.

Kevéssé lehet felelőtlenkedni máshogy kell állni fiúnak a leányhoz és viszont.

A szórakozhatnékhoz való szabadság oltárán magzatokat áldozni - mert bocsi nem akartam - tévedtem, nem úgy gondoltam stb. aránytalan.

Ha mindig ott van a talonban a végszükség esetére a visszacsinálhatóság illúziója mint lehetőség.

Elcsinálni - azt lehet - visszacsinálni tuttira nem.

A mások/közösség elvárásának megfelelés önmagában nem az infantilizmus jele - sokkalinkább az a kérdés mi az a dolog aminek megfelelni kellene.

Az sokkal inkább gyermetegség amikor valaki nem vállalja cselekedeinek következményét - akkor is dönteni akar amikor már túl van a szabad döntésen amikor még csak a maga szabad cselekedetén döntött - és most már más életével fizettet a saját hibájáért, ahelyett, hogy felvenné a harcot.

Megpróbáltatásban ismerkszik meg ki lakik benned.

Az a kisebb baj, hogy valamit elszúrsz - az elszúrás lesz próbatételed amin megmérettetsz.

Mindenki hibázik, mondhatni amíg nem hibázik: inkubátorban él - nem is maga él igazán.

Minden simán megy vagy épp takarékon döcög, megszokásokban vegetál.

Próbában ismerkszik meg az ember, próbában ismeri meg az ember saját magát is, próbában nő fel az ember és lesz ember a talpán.

Ha az ember hibázik - nem a tervei álmai szerint mennek a dolgok - az egy lehetőség harcolni vagy megfutni.

A sors egy kérdést szegez neki: és önmagával szembesül amikor dönt. Olyan dolgot fog tudni magáról amit nem tudott. És talán nem is akart megtudni.

De itt az Élet feleltet.

És az osztályzat a naplóba kerül.

Javítani majd lehet, de törölni nem.

Az elégtelen esély a jobbulásra.

De jobb elsőre jól felelni.

Ki tudja mikor lesz javításra lehetőség - mi lesz az és lesz-e egyáltalán.

Azért ez annyira jellemző, hogy azt aki próbálja lebeszélni az abortuszról, a sok mintaanya egyből lepontozza.Írod, hogy szeretnél majd később gyereket, de nem most mert most rosszkor jönne. Tehát szerinted a hasadban fejődő 10 hetes kis csöppség nem ember, csak egy tárgy amire ha nincs szükséged kidobod ha épp belefér a kis életedbe megtartod. Az ilyennek tényleg nem kellene erőltetni az anyaságot.

Ismerek nem egy ilyen nőt akik már a vagy 6. abortuszon vannak túl mert valahogy mindig rosszkor jön az fránya gyerek. Oké, megértem, de akkor tessék már megtanulni VÉDEKEZNI!!!!

Nézd KovA (#33) tudod, válasszuk ketté a kérdést.

Az egyik, hogy vannak dolgok, és azoknak általában természetes okai és természetes következményei, nevezzük ezt valódi következményeknek. Itt a vállalás vagy nem vállalás az nem döntés kérdése, a tett magában hordja a következmény valószínűségét - nem kötöd be a biztonsági övet - felkenődsz a szélvédőre, nem nézel körül az úttesten - elcsapnak, szexuális életet élsz - terhes leszel, stb...

És vannak az álkövetkezmények, amikor különböző embercsoportok különböző meggondolásokból azt akarják beadni neked, hogy neked ezt meg azt kell tenned, ezt meg azt kell vállalnod, tehát a döntési lehetőségeidet, szabadságodat akarják korlátozni a saját meggondolásaikból a "következmény vállalása" fedőnév alatt, szó sincs valódi következményről, ok-okozati kizárólagosságról, arról szól a sztori, hogy meg AKARSZ-e feleni az ő elvárásaiknak, avagy nem. Egyfelől. Másfelől meg persze arról, hogy az illető embercsoport rendelkezik-e kellő erővel a saját elvárása kikényszerítésére... ez utóbbi a fennforgás ugye a törvények és a társadalom nevű embercsoport esetén, amelyik az állam nevű erőszakszervén keresztül képes lehet erre, határok között, de ki tudja kényszeríteni a saját elvárásait.

És akkor ugye vannak az egyéb embercsoportok, akik elmondják a saját elvárásaikat, elképzeléseiket, aztán az embert vagy meghatja, vagy nem... érted, elmondja nekem, hogy "a szex csak házasságban, az abortusz halálos bűn, mert emígy meg amúgy", én meg megmosolygom és otthagyom, mert lehet, hogy az ő agyában ez így áll össze ok-okozatként, de nekem meg nem, és szerencsére módja sincs arra, hogy az elvárását rám kényszerítse, mert igenis van választási, döntési lehetőségem, akármit is mond.