Ti is így éreztetek abortusz után?

Ez egy olyan dolog, amit csak azok "képesek" feldolgozni, akik nem is akarnak/tak soha gyereket. Na az ilyen embereket soha nem fogom megérteni.

Sajnos ez velem is megesett, pedig nem is akartam. Olyan pasitól vártam babát, akit nem szerettem annyira, mint akivel most újra együtt vagyok. Rávett arra, hogy menjek abortuszra, mert hogy a gyereknek így a jobb, most meg ott tartunk, hogy akiről azt hittem szeret, másvalakihez vonzódik. Na de nem is részletezném ezt tovább. Én azt gondolom, hogy így ez utólag egy hatalmas átverés áldozata lettem és ha tehetném akkor visszafordítanám az időt.

Én első lépésként kirúgnám a pasast, és meg is mondanám, hogy nagyrészt ez az oka.

Másodjára nem akarnék most teherbe esni. Nagyon jól látod, hogy ezt a babát nem lehet visszahozni, nem tudod ilyen hamar a másikkal gyógyítani az egyiket. Nem is az egy kisbaba feladata.

Próbálj meg ettől a babától elbúcsúzni, bocsánatot kérni tőle, amiért nem engedtétek, hogy megszülethessen, elgyászolni. Ehhez idő kell. Nem két nap és nem két hónap. Ha szánsz rá időt és erőt, akkor nem fog egy életen át kínozni az érzés, a lelkiismeretfurdalás-persze ott lesz, intő jelként, de meg fogsz tudni nyugodni. Ki kell mondani (magadnak feltétlenül), hogy most meghalt valakim, és el kell gyászolnom. Talán egy ismert embert, mondjuk apád, anyád hosszabb idő elgyászolni (azért is van a gyászév), mint valakit, akit nem is ismertél, de azért erre is kell idő.

Az, hogy most úgy érzed, egy újabb baba megoldaná, javítaná a helyzeted, tévút, az abortusz utáni szindróma egy tünete. Nem vinne jófele. Persze, ha becsúszik megint, tartsd meg, de direkt dolgozni raja nem kéne. Pláne nem ettől az embertől.

Bocsáss meg, utolsó, de azért egy szeretett személy elvesztése és egy saját gyermek tudatos abortálása között fényévnyi a különbség...

Kérdező, mást nem tehetsz, mint hogy beszélsz róla, és minden "sorstársadnak", pláne, ha ismered és abortuszt fontolgat, elmeséled, hogyan élted meg ezt a rettenetes beavatkozást, és azt, hogy nem igaz, hogy az abortusz bármire is megoldást kínál. Az idő aztán remélhetőleg enyhíti a fájdalmadat, most nagyon friss még a tapasztalás.

Nekem missed ab-om volt, és miközben a kórházban feküdtem és bőgtem, azon gondolkoztam, hogy akinek élő gyerek van a hasában, az hogy képes önként kitenni magát az abortusznak. És még úgy is legszívesebben megszöktem volna, hogy nekem nem volt választásom, nem volt már baba, és nem indult meg a vetélés. Ha élő babával feküdtem volna be, biztos vagyok benne, hogy meggondoltam volna magam legkésőbb az utolsó pillanatban, és eljöttem volna.

Nem ítéllek el, mert biztosan megvolt az okod, hogy így döntöttél és ehhez jogod volt, de szerintem hiba volt.

Joga volt? Torvenyes volt sajnos, az orult torvenyek miatt. De ki donti el, h mi a jogos? Szerintem egy megfogant embernek joga van az elethez. Elethez valo jog kontra gyilkolni valo jog... Ez utobbi is letezik??? Szep vilagban elunk...

A fogantatasunk pillanatatol elo emberek vagyunk. Mit szolna barmelyikunk ha vki kozolne velunk h volt olyan eletszakaszunk, amiben jogos lett volna megolni minket. Raadasul ez akkor volt, amikor meg annyi hibank vagy vetkunk sem volt, mint a legartatlanabbnak kozulunk...

Ez lenne jogos???

Nézd, nekem megfelelnek a törvények, nem akarom bírálni őket. A nőknek minden fejlett országban joguk van dönteni a gyerekük és a maguk sorsáról. Én nem vágyom olyan helyre, ahol ez tilos, és a nők kötőtűvel meg egyéb házi kuruzslásokkal kockáztatják az életüket. De azt se értékelem, hogy megszüli, aztán bedobja a kútba vagy a kukába.

Az örökbeadás szép eszme, de nem tartom járható útnak, mert megbélyegzik érte a nőt. Mindenki látja, hogy terhes, és mindenki utálni fogja azért, mert eldobta a gyerekét. Hidd el, a közvetlen környezet ezt nem magasztos cselekedetként értékeli. Az abortusz viszont láthatatlan. Ráadásul ha már megszüli, nagy eséllyel meg is gondolja magát, a gyerek apa nélkül, egykeresős családban nő fel. Ma már egy kereset nem elég, főleg ha netán az anyának csak érettségije van. Nagyon kevesen képesek arra, hogy egyedül vállalt gyerek mellett tanuljanak ÉS dolgozzanak, mert ugye a gyereket az ember magának szüli, nem a szüleinek, hogy eggyel több embert kelljen eltartaniuk, mert a felnőtt lányuk képtelen rá.

Tehát vannak esetek, amikor félre kell tenni a személyes meggyőződést, konkrétan hogy én nem vetettem volna el, és azt kell mondani, hogy nem ítéled el a másikat a döntéséért.

Példának okáért van egy barátnőm, sok-sok évvel ezelőtt volt 2 abortusza (védekeztek, csak nem jól), párja nincs, munkanélküli lett (keres munkát, de nem talál), betegséggel is küzd és saját magát alig tudja eltartani, sokszor ki kell segíteni kajával. Nyilván részben ő is hibás ezért, de nem változtat a tényen, hogy ha megszülte volna a 2 gyereket, már mindketten állami gondozásban lennének, hogy ne éhezzenek. Milyen élet lenne ez? Én nem szánnék ilyet a gyerekemnek, mert én sem szeretnék így élni.

Kedves 19-es, ez is egy elmelet, de sztem teves.

Rengeteg par van, akinek nem lehet gyereke, pedig nagyon vagynak ra. Ismerek csaladot, ahol 2 orokbefogadott gyerek is van. Bar minden csaladolyan boldog lenne. Sojan eveket varnak az orokbefogadasi procedurak miatt es amikor vegre megvan a baba ugyanolyan orommel fogadjak es szeretik, mintha sajat lenne. Ez egy jo dolog, babanak is, szuloknek is. Es etikus, ellentetben az abortusszal.

Aki mondjuk megbelyegez egy 16 evest azert, mert a jobbik rosszat valasztja, annak a velemenyere en nem adnek. Mindig lesznek, akinek nem tudunk megfelelni, ez normalis. A sajat lelkiismeretevel tudjon mindenki elszamolni. Azert mert vki fel az emberek velemenyetol, gyavasagbol ilyet tesz... Na ne mar... Ez durva!