Útban a harmadik baba! Mit tegyek elvettessem?

Kérdező ahogy már írták, üljetek le és beszéljétek át a férjeddel. De én amondó vagyok, mivel rád hárulna ezzel a munka nagy része, ezért nyilván ha te nem szeretnéd, akkor a férjednek ezt el kell fogadnia.

A gyakorikerdeseket meg felejtsd el, ne hagyd, hogy olyan emberek válaszai befolyásoljanak, akiknek sem eltartani sem felnevelni nem kell majd az esetleg megtartott 3. gyereketeket.

Pont ezért, ha racionálisan végiggondolom és a helyedben lennék én nem tartanám meg, miért jó az, ha rossz élményeid lesznek, és egy idegroncs leszel, foglalkozz sokat a két kisgyerekeddel, a maradék idődben pedig pihenj/dolgozz/szórakozz, hogy kiegyensúlyozott anyukájuk lehessen.

Nekem két kisfiam van, 3 és 1 évesek. Most 17 hetes vagyok a harmadikkal. Mi sem így terveztük, én nem jól fogadtam a hírt, a férjem viszont örült neki. Viszont nem tudtam volna elvetetni. Nagyon csúnyán hangzik, de az elején abban reménykedtem, hogy esetleg nem marad meg a baba, mert volt már egy vetélésem. Iszonyú lelkifurdalásom volt és van is emiatt. De most már, ahogy nő a hasam és érzem mozogni nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baj, és egy egészséges kisbaba lesz.

Sok segítségre én sem számíthatok, a szüleim már nem élnek , anyósomék pedig messze laknak. Nagyon nehéz lesz 3 pici gyerekkel, de valahogy csak megbirkózom vele. Később viszont biztosan nagyon jó lesz, hogy ilyen nagy családom van! :)

A döntést neked/nektek kell meghozni, szerintem bármelyiket is választjátok nehéz lesz.

Én nem írok neked sem A, sem B választ, majd te eldöntöd, de igyekszem segíteni ebben a döntésben. Nézzük meg a mérleg 2 oldalát, jó? Segítek.

Mit érzel akkor, amikor a 2 már meglévő gyermeked megölel, puszit ad, azt mondja "anya, szeretlek". Mit érzel, amikor boldogságot látsz az arcukon? Mit érzel, amikor leküzdenek valami akadályt, és azt büszkén mesélik neked? Vagy csak amikor hozzád bújnak, igénylik, hogy velük legyél? Mit? Gondolom minden ilyen esemény számodra is egy csoda, mint anyuka. Ugye? Ezek az érzések, a szeretet, büszkeség, az apró kis csodák maradandóak, örökre a szívedbe zárod emlékként, igaz? Biztosan. Ez a mérleg egyik oldala.

Nézzük a másikat: Mit érzel, amikor a gyerekek rosszalkodnak? Nem fogadnak szót? Visszabeszélnek, rendetlenek, és mindig valamiért kellesz nekik? Dühöt, fáradtságot, mert épp akkor ültél le, és már fel is kell kelned? Mit érzel, amikor 5 percenként etetni, pisiltetni kell őket? Eleged van? Biztosan. De ezek az érzések nem maradandóak, hanem múlandóak. Ma már biztosan nem emlékszel rá, hogy a múlt héten épp mit rosszalkodtak a gyerekek. Ugye? Mert ezeket az érzéseket kiütik a pozitív dolgok, csak azok maradnak, maradjanak meg!

Itt egyetlen egy dolgot kell eldöntened. Képes vagy-e egy 3. gyermek által még több boldogságot befogadni a szívedbe? Bele fog e a memóriádba még több emlék férni? Biztosan. Több dolgod lesz? Lehet. Időnként több bosszúság? Tuti. De ezt mind mind elfelejted majd, amikor a 3 gyönyörű gyermekedre nézel. Az eleje biztosan nagyon nehéz lesz. De a gyerekek nőnek, önállóbak lesznek. Élvezd ki, hogy most még kellesz nekik! Akár megtartod a magzatot, akár nem.

A lanyokpm ket eves, a zarovizsgak elott szultem, tervezett baba volt, gondoltam mellette befejezm az egyetemet, majd ha nagyobb lesz, megyek dolgozni...na abba bele sem goindoltam, hogy 9 honapig nem fog aludni 20 percnel tobbet, es a maradek idoben csak es kizarolag uvolt! nem tulzok, tenyleg ilyen volt...a 9. honap vegere lelki roncs lettem, nem aludtam, ejjel-nappal csak szoptattam, pelenkaztam, elslapmosodtam...zarovizsgak persze sehol...semmi tarsasag elet... mire a lanyom 15 hos lett, elmentem dolgozni(szerencsere van meg masikket szakmam is), o bolcsis lett, mindannyian kiegyensulyozattabbak lettunk, kifderult, hianyzott neki a tobbi gyerkoc tarsasaga(meg egy normalis osszeszedett anya...pedig en mundig eliteltem a bolcsit...).. elkezdtem rendbe jonni.ja depresszio nalam is tombolt,de mivel a munkam reven emberekkel foglalkozom, valahogy helyrejottem..elegge bababarat is, igy anlanykam 9-3 kozott van csak a boliben(most nem, szunet van:-) )...szoval a tanulast is elkezdtem folytatni...aztan februarban az tunt fel, hogy folyamatosan rosszul vagyok, almos vagyok...csinaltam egy tesztet, aztan meg 10-et, mind pozitiv lett( fogigatlot szedtem)...most mar 27 hetes pocaklako a kisocsi, lanykam nagyon varja:-) bizony becartam rendesen, hogy ur isten, ezt hogyan csiunalom megegyszer vegig? zarovizsga ket gyerek mellett? rossz anya vagyoi amugy is...de soha nem jutott esmbe, hogy elvetetem...sot, tanulok, oktober elejen meg vizsgazom egyet, aztan szulok, kozben itthonrol dolgozom...januarban pedig koltozunk az Usa-ba, egyedul leszek a ket kicsivel 8 honapig..de nem banom, a sors igy akarta... igy az ivi elott meg a naggyal is leszunk hosszabb idot egyutt...valahogy megoldom...

kivanom, hogy Te is ugy cselekedj, ahogy a szived diktalja..ha nem tusod vallalni, ne tedd, en megertem,de csak mert megjartam a depresszio legmelyebb bugyrait is...nalam csak azert nem jott szoba az ab.mert nem tudtam volna feldolgozni....