Útban a harmadik baba! Mit tegyek elvettessem?

A döntés a tiéd.

Most pánikolsz, de meg kell próbálnod megnyugodni egy kicsit, különben nem leszel az ítélőképességed birtokában, enélkül pedig lehetetlen felelős döntést hozni.

Próbáld kívülről figyelni magad! Mit javasolnál, ha én lennék a te helyedben és te segíteni szeretnél nekem? Hogyan győznél meg arról, hogy szüljek?

Csak annyit engedj meg nekem, hogy ha kettőnek 5 percenként adsz enni, inni, és szintén gyakran pisilteted stb. őket, ahogy írod, akkor a harmadik miért nem vehet még levegőt sem?

Nem lesz sétagalopp, ez teljesen világos, amint az is, hogy egyedül tartós depresszióba sodródhatsz, de ott vannak a szüleid igazán kéznél és a férjednek is változtatnia kell ahhoz, hogy a legkevesebb nehézséggel leküzdjétek az akadályokat.

A 4 és 8 éves gyermekek nem kicsik már, létkérdés, hogy ebben a helyzetben önállóbbakká váljanak. Kiteszed a szeletelt kenyeret, és elkészítik azt a reggelit. A csapból vizet engedni tudnak. Pisilni sem kell már segíteni, lásd be. Csak hasznukra válna, ha anyai szárnyaid alól picit kiterelgetnéd őket és csak abban segítenél nekik, amiben valóban muszáj.

Ez a baba valóban ott növekszik benned és rendíthetetlen ősbizalommal készülődik a világra. Ő is ugyanúgy a tiétek, mint a nagyobbacskák...

Valóban van még időtök. Próbáljatok jó előre mindent megtervezni és a meglévő tapasztalatok alapján kiiktatni minden olyan terhet, ami egyedül, segítség nélkül vállalhatatlan. Azt keressétek tehát, hogy hogyan és miért IGEN, és ne azt, miért nem.

amikor a 2ik született nagyon sokáig nem volt meg a mensim

persze védekeztem is gyógyszerrel

mégis beesett a gyerek

akkor volt a fiam 7 hónapos

én az abortuszt választottam

nem akartam egyik kicsi másik picit

pláne h már volt még egy nagyobb gyerek

ne legyen bűntudatod miatta

ha érzed h nem kell a gyerek és nincs türelmed akkor vetesd el

még mindig jobb mint egy "nemakartamgyereket"

Nézd Kérdező, itt mindenki leírhatja a saját gondolatait, de azt, hogy mi a helyes döntés, hogy mit tegyél, azt csak Te tudhatod, mert Te ismered a saját teherbíró képességed, a saját terveid, elképzeléseid, más nem tudhatja helyetted, hogy milyen életet szeretnél, és hogy számodra ebbe mi fér még bele, és mi nem. Meg valamennyire nyilván a férjed, akivel át kell beszélni a dolgot, meghallgatni egymás érveit, véleményét, elgondolkodni rajta mindkettőtöknek, és így valószínűleg olyan döntés tud születni, ami számotokra a relatív legjobb...

Az mindenesetre biztosan nem jó, ha valaki kényszerből bevállal egy gyereket, ami aztán pár év alatt szétmállasztja a családot, mert az illető folyamatosan azt érzi, hogy ő nem így szeretne élni, ez az élet nem az ő élete... gyereket akkor kell vállalni, ha az adott pár gyereket szeretne.

Mondjuk, aki szexuális életet él, és még ha védekezik is, tisztában kell lennie a következményivel...

Szerintem nem indokolt az abortusz ebben az esetben, csak egy könnyebb út lenne...

Először is ülj le a férjeddel, és beszéld meg vele. Állapodjatok meg, hogy szükséged van kikapcsolódásra. Kössetek kompromisszumot. Meg kell értenie, hogy gyakorlatilag az ő viselkedése az ok arra, hogy nem akarod a babát.

Viszont azt nagyon gondold át, ha elveteted, nem fog-e örök űrt hagyni az életedben?

Minden jót kívánok

A helyes döntés egy emberi élet kioltása volna?

A helyes döntés a felesleges pluszterhek leépítése, a valóban szükséges feladatok pontos felmérése és igazságos, viselhető szétosztása lenne. Mert nem kell ekkora gyerekeket indokolatlanul tutujgatni, akkor, amikor ugyanennyi erővel vita és veszekedés nélkül lehetne nagyobb fokú önállóságra nevelni őket - annak reményében, hogy az önerőből történő és gondos anyai tekintettel kísért problémamegoldás akár közös örömök és sikerélmények forrása is lehetne.

Mérlegelni kellene, mi fontos és szükséges, illetve mi nem az. És mi lehet fontosabb és előbbre való, mint az ember gyereke? A 4 éves gyereke, a 8 éves gyereke és a néhány hetes gyereke. Egyformán.