Valaki segítsen mert megőrülök! Down kóros a babám, elvetessem, vagy ne?

Szia! Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen beteg a babát, biztos, hogy lelkileg nagyon nehéz lehet most.

Elmesélek egy történetet, ami az unokatestvéremmel történt pár évvel ezelőtt.

Maszek orvoshoz járt szinte 2 hetes vizsgálásokra. Bíztatták az anyukát, hogy minden rendben van, egészséges a baba. Amikor megszületett down kórós lett ő is. Nem beszélve, hogy nyitott gerinccel született, és kancsal, és a füleire sem igazán hallott. Szerette unokatestvérem, és mindent megtett, amire egy anya csak képes lehet ilyen helyzetben. A férje inkább eljárt horgászni, vadászi, csak hogy ne kelljen otthon lennie, és látnia a kisfiát. Egyedül maradt a gyerekkel. 6 évesen menni sem tudott, otthon tornáztatta, hogy ne tapadjon le az izomzata. Kézben, illetve babakocsiban hordta minden egyes nap vonattal, egy speciális óvodába, ahol társaságban lehetett, illetve foglalkoztak vele. A vele egykorú gyereket játszottak, babazsúrra jártak a szülőkkel együtt.

Kb. 3 éves korában volt egy szívműtétje, mert lyukas szívvel született, ezt elfelejtettem az előbb leírni, akkor megműtötték, sokáig lábadozott. De a dédnagymama is nagyon inkább azon a ponton volt, hogy bár csak ne sikerüljön a műtét, mert az EGÉSZ CSALÁDOD tette tönkre ez a kicsi gyerek. Túlélte, és nagyon sokat küszködtek vele tovább. Szemüveg, nagyot halló készülék stb...

Amikor elérte a 6 éves korát, nagyon meg volt fázva, és rosszul lett, elkezdett hányni, és ugye szólni nem tudott, felülni sem, éjszaka volt, mire az anyuka felébredt a kisfiú lenyelte a saját hányását, és megfulladt, meghalt.

A rokonság, és a barátok nem tudtak igazából mit mondani arra a szegény kisgyerekre, csak ,hogy milyen szép. Látszott az anyukán, hogy valójában ezt csak azért mondják, mert nem akarták megbántani. Igazából erre nem is tud az ember hogy reagálni, mert mindenki részéről kellemetlen. Kirekeszt a társadalom, és egyedül maradsz. Későbbiekben pedig nem tudod, hogy milyen gyerek válik majd belőle, agresszív, vagy egy helyben ülő.Pár év múlva megint terhes lett, és született egy csodaszép egészséges kislányuk, akit a tenyerükön hordoznak, de a kisfiút is a maguk módján a szívükbe zárták.

Ezt csak azért írtam le neked, hogy te magadnak kell eldöntened, hogy mennyire vagy képes, miért vagy képes egy ilyen gyerek mellett élni, létezni. A folyamatos megszólások az utcán, a kirekesztés. Nem egyszerű, főleg hogy érzed, hogy benned növekszik, és él.

De néha a legfájdalmasabb döntés a legjobb.

Ebben tanácsot nem lehet adni, mert érezned kell, hogy mit bírsz majd elviselni lelkileg, és tudni fogod mindezt egyedül is ( ha kell) végigcsinálni.

Lehet, hogy az gondolod, hogy neki biztos, hogy nincs gyereke azért mond ilyeneket. Valóban nincs, és már több éve próbálkozunk mi is de eredménytelenül. Volt egy vetélésem, és kézzel- lábbal ragaszkodtam ahhoz, hogy ne műtsenek meg, mert az az enyém, és mindenáron szerettem volna megtartani, de sajnos már nem élt. Borzasztó érzés volt ez számomra, hogy annyi időt vártunk rá, és nem maradt közöttünk.

Ha ennyire vallásos vagy, akkor a jó Isten is látni fogja a legjobb döntésed, hidd el. Se rábeszélni sem pedig lebeszélni erről az egészről nem tud senki sem, mert a ti életetek, úgy élitek, ahogy szeretnétek.

De gondolj abba, hogy az ez a baba egyszer felnő, és ti már nem lesztek, ki fog róla gondoskodni, mert képtelen magáról egyedül gondoskodni, tényleg némelyik emberke tele van szeretettel, és ragaszkodással a másik iránt, de honnan tudod ,hogy a tiéd nem e lesz aggresszív, és kiszámíthatatlan. Ha nem pofoz meg az utcán, és nem lök majd fel.

Kitartást kívánok, és bárhogy is döntesz, számodra biztos, hogy az lesz a legjobb!

"én annyit kértem az Istentől, segítsen, hogy lehessen egy babám,"

"kicsinek aki kisfiú lett volna, élettel összeegyeztethetetlen szívkamrai rendellenessége volt, bármikor is született volna, csak pár órát maradt volna életben"

Hát vicces kedvében volt az Istened :DDDDDDDD

Hátha ennyi év utan is látod ezt a kérdést:)

Hogy van a család? Sikerült túl tenned magad ezen a nehéz dolgon?