Valaki segítsen mert megőrülök! Down kóros a babám, elvetessem, vagy ne?
18 hetes vagyok, túl az amnion... Beteg a babám... Első baba lenne, 34 éves vagyok... Egyszerűen beleőrülök a fájdalomba! A vizsgálat eredménye után mindenki úgy kezel mintha már meg se lenne a babám, tényként kezelik hogy úgysem tartom meg, de én nem tudom mit csináljak! Ő az én kisbabám, érzem mozogni! Bárkivel próbálok beszélni erről lehurrognak, hogy egész életemben gondoskodnom kell majd róla, meg hogy nem élet ez neki, de én ismerek down-os embereket, igaz nem egészségesek, de nem is boldogtalanok, a saját kis világukban igenis boldogok! És én annyit kértem az Istentől, segítsen, hogy lehessen egy babám, vallásos vagyok, hogyan tudnám megölni? :((((
A férjem nem akarja, hogy megtartsam, én meg már csak sírni tudok...
válasza: válasza:Nagyon sajnálom,ami veletek történik.
Gondolok rátok,szerintem én is így döntenék,ahogy ti.
3 gyerekes anyuka
válasza:"4. Az meg, hogy a "maguk kis világában boldogok": egyrészt ettöl függetlenül a külsö világ is ott van, és OTT nem tudnak boldogulni, másrészt meg ezt leginkább azok gondolják így, akik nem éltek együtt ilyen betegekkel."
Fél életemet down kóros emberrel éltem le. Ők igenis boldogok, ő nem fogja fel hogy beteg.
Nem véletlenül van ez a mondás a down kóros szülők/rokonok között.
"Isten hat nap alatt teremtette a világot. A hetediken megpihent, körülnézett, majd a nyolcadikon megteremtette a downosokat, hogy több szeretet jusson a földre."
válasza:Azt szeretném csak mondani kedves kérdező, hogy úgy döntötték, ahogy jonak láttad. Mi a férjemmel ezt az opciót is átbeszeltük gyerekvállalás előtt, és ugyanaz volt a helyzet mint nálatok: a férjem nem válllta volna, és ezért úgy döntöttem volna, mint te! Nem írom le az indokokat, mert megegyezik az általad leírtakkal.
Viszont ami nagyon fontos, hogy vedd fel a kapcsolatot támogató csoportokkal, mert a döntésed miatti lelkiállapot ugyanúgy szét tud szedni egy családot, mint egy beteg gyermek. Pszichológushoz is mehetsz, az a lényeg, hogy ehhez kevés a szerető férj vagy barát, ehhez szakszerű segítség kell.
Így ismeretlenül is sokt gondolok rád, és kitartást kívánok Nektek!
válasza:Sziasztok! Tegnap délelőtt beszéltünk az orvosommal, akinek köszönhetően nem kellett még több őrjítő napot várnunk... Délután 2-kor hasi műtétem volt altatásban, egy korábbi műtét miatt nem szülhettem volna természetes úton, ennek most örülök, nem biztos, hogy végig tudtam volna csinálni... Ébredés után az orvosom velem volt és elmondta, hogy a kicsinek aki kisfiú lett volna, élettel összeegyeztethetetlen szívkamrai rendellenessége volt, bármikor is született volna, csak pár órát maradt volna életben... A kórházból írom ezt most nektek, még 3 napot kell bent töltenem, utána pedig a férjem velem lesz 1 hétig, szabit vett ki... Most nagyon üresnek érzem magam, de megkönnyebbülés is, hogy jó döntést hoztam, mert kisfiamnak sajnos nem lett volna esélye...A fájdalmamat persze nem enyhítheti semmi...
Nem olvastam végig minden hozzászólást, de köszönöm azoknak akik válaszoltak és megpróbáltak tanácsokkal segíteni.
Minden jót nektek!
válasza: válasza:Nem merem elolvasni a válaszokat. Ebben a topikban csúnya dolgok szoktak történni.
Nem mondhatom, hogy mit tegyél. De elmondhatom mit tennék én.
Nem merném vállalni, de más okból mint te. Van egy egészséges gyermekem. Mi lenne vele, ha én meghalok? Maradna a nővérével? Tönkretenném a nővére,a lányom életét.
Nemrég esett ez meg az ismerősömmel:
A szülők meghaltak, egyedül a bátyja maradt életben, ő lett a gondviselője. 31 éves volt ekkor, karrierje csúcsán, gyűrűs menyasszonyként. Pont tervezték az esküvőt a babát.
Erre kaptak egy negyven éves kisfiút.Fél év alatt elveszítette a munkáját. Két évig kitartott mellette a párja, de nem bírta tovább.
A báty tavaly halt meg, 52 évesen. Nő 41 éves múlt, egy lepusztult, fürdő nélküli vályogházban lakik, nem kap munkát, esélye sincs egy jó "partira", a gyerekvállalási időből is kifutott.
A szüleimnél segédkezik, meg hívják pár helyre idénymunkára, de ez csak könyöradomány.
Nem akarnám, hogy a lányom is erre a sorsra jusson.
válasza: válasza:Nagyon sajnálom ami veletek történt :(
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek,legyetek nagyon erősek!Gondolom ilyenkor van pár hónap pihenési idő,aztán megint próbálkozhattok a babával.Ilyenkor még a szervezet "emlékszik" a terhességre,és könnyebb lesz a teherbeesés.Fel a fejjel :)
Bocsi,de azt megkérdezhetném,hogy hogyan derült ki a Down-kór? 11+2 hkm vagyok,és kicsit én is tartok ettől.Mondjuk úgy hallottam,hogy 30 év felett nagyobb az esély a betegségekre.Én még 18 vagyok,de ettől függetlenül még félek :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!