Valaki segítsen mert megőrülök! Down kóros a babám, elvetessem, vagy ne?

A 40-es válaszolónak! Ezt felesleges volt! Döntött!

Nem a te életed, lehetnél kicsit empatikusabb, mert nemcsak a magzatra kell gondolni, hanem az egész családra.

Ez a lelki terror amit itt levágtál, az a kicsinyes emberek fegyvere, akik nem tudják elképzelni, hgy más nézőpont is létezik, mint az övé!

Ne nehezítsd szegény kérdezőnek a helyzetét!

A döntés megszületett, valószínűleg élete legnehezebb döntése volt, tartsd tiszteletben!

Már tegnap is olvastam a kérdést, el is kezdtem írni rá a válaszomat, de végül kitöröltem.

Azon gondolkodtam közben, hogy jövök én ahhoz, hogy egy számomra teljesen ismeretlen kismamának mondjam meg, mi legyen a kis beteg magzatával. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Arra sem tudok választ adni, hogy ha velem megtörténik, hogyan fogok dönteni. Nincs jó döntés...

Nagyon sajnálom, ami Veled történik, kedves kérdező.

Látom, döntöttetek. Kívánok Neked sok kitartást, erőt, és a közel jövőben egy egészséges kisbabát!

Olyan pici az a mustármag, és most mégis hatalmas...

Kívánom, hogy megtaláld a lelked békéjét és legyen még kisbabád. És ahogy kérted, gondolok rád.

Azt senki nem mondta, hogy "tartsa meg és minden rendben lesz", mert ezt senki nem tudja megígérni!

De ugyanígy azt sem tudod neki megígérni, hogy "vetesse el és minden rendben lesz".

Mert mi van akkor, ha elveteti és idegileg összeroppan mert nem tudja feldolgozni? És a férje ott hagyja, mert egy összeroppant nővel nem tud együtt élni? Ezzel a lehetőséggel is számolni kell. És akkor se férje, se gyereke.

Hiszen az alap kérdésfeltevésből világosan kiderül, hogy Kérdező CSAK a férje miatt vetetné el, ha a férje támogatná, egy percig sem gondolkozna.

Az abortuszélmény pedig ugyanaz, mindegy hogy beteg vagy egészséges gyerekről van szó, és sokszor sajnos azoknak a nőknek az életében is kiderül, hogy nem tudják feldolgozni, akik kezdetben azt hitték, hogy ez nekik nem lesz probléma. Akkor mi van azokkal, akik el sem bírják dönteni, hogy képesek-e rá? Borítékolva van a baj...

Szóval lehet itt érvelni mindkét irányból, de se a pro se a kontra oldal nem mondhatja "biztosra", hogy az a jó döntés, mert csak a folytatásból derül ki.

Olyan lehetőség is van ugyanis, hogy apuka meglátja a megszületett kisbabát, és abban a pillanatban beleszeret úgy, hogy el sem tudja képzelni nélküle az életet. Az meg hogy fél egy beteg gyerektől, teljesen természetes, de az ember úgy van kitalálva, hogy hozzánő a feladathoz. Már ha vállalja...