Fáj a magzatnak az abortusz?

Bár erről eszembe jutott még egy gondolat, ami némiképp válasz a Kérdező kérésére is...

Szóval magam a "biológiai pszichológiában" hiszek, tehát az olyan pszichológiában, aminek az állításai nem kerülnek ellentétbe a biológia, anatómia, élettan megismert tényeivel. Ez ugye eleve dobja az emlékek létét abban a korban, amikor nincs még azt tárolni képes komplexitású idegrendszer, azt gondolom, hogy adattároló nélkül adattárolásról elmélkedni blődség.

Na, ezzel szemben a kettővel alatti cikk az egy biológiailag is megalapozott pszichológiai dolgot elemez, hogy azt mondja:

"Én, a magzat

Amit a magzat a méhen belül megtanul, az lesz az alapja minden egyensúlynak az élete során. Mint a bonyolult műszereknél a gyári beállítás – hangzik nagyon egyszerűsítve."

na, mert ehhez képest a biológiai tény is azt mutatja, hogy az emociók, stressz szervezeten belüli közvetítéséért felelős anyagok (adrenalin, dopamin, noradrenalin, stb) olyan pici molekulák, amik akadálytalanul átjutnak a magzatba attól a pillanattól kezdve, amikortól létezik a vérkeringés kapcsolata, és a magzatban is kifejtik a saját jellemző hatásukat. Tehát a magzat, és kiemelten a magzati idegrendszer fejlődésére BIZTOSAN hatással bír az anyai szervezet stresszhormon-szintje.

Ebből következik pár érdekes tény, amit megint veszett lepontozással fognak persze sokan lereagálni, akik a saját elméleteik igazolása céljából mmásféle tényeket szeretnének... az egyik pl. hogy az abortuszt nem érzi a magzat (hisz altatásban nem képződik stresszhormon, az anyai és magzati kommunikációt a legalapvetőbb szinten megvalósító anyag) viszont amikor a terhes nőt pszichoterror alá véve "tiszta jóakaratból" sokkolgatják, no az csinál sok adrenalint, és azt biztosan "érzi" az a magzat - már, hogy kihat az idegrendszerére is. Oztán ebből a megközelítésből előkerül a magzatvédők nagy borzongása, az "abortusz a magzat érdekében" c. dolog is, nevezetesen, hogy mi az etikusabb egy magzattal szemben, egy végigstresszelt terhesség következményeit szívatni vele az elkövetkezendő élete 70-80-akárhány évében, vagy az abortusz? Nehéz, valós etikai probléma...

Szóval lehet azon gondolkodni, hogy mit érez meg, és mit nem érez meg egy embrió/magzat, csak akkor számolni kell azzal is, hogy esetleg olyan dilemmák is felmerülnek, amiket nem igazán vártunk a témától...

Fáj-e az alvó embernek a halál?

Fáj-e az öntudatlan állapotban lévőnek a halál?

Fáj-e egy súlyos szellemi fogyatékosnak a halál?

Ha esetleg épp ő sem érez semmit, akkor legálisan lehessen pl. alvó embert ölni?

Lelkiismeret-elnyomás ez a fáj-e nem fáj-e kérdés.

Dobogó szívvel nem hiszem, hogy csak egy parazitaként kellene rátekinteni...

Nézd előző, az utolsó az ilyen érzelmi izé lehet, tekintve, hogy a "klaszikus" paraziták többségének is van dobogó szíve, nem akarom nagyon rombolni az illúzióidat, de még egy hajtetűnek vagy egy bélféregnek is.

Emellett viszont egyetértek abban, hogy a magzat átlagos esetben nem tekinthető biológiailag parazitának... nem a szívdobogás okán ersze, hanem azért, mert a parazita definíciójában benne van, hogy "másik faj", az emberi magzat meg ugye azonos faj...

"Lelkiismeret-elnyomás ez a fáj-e nem fáj-e kérdés." - na ez pl. egy jó kérdés... de akkor is az, ha arról kell számot adni az embernek önmaga felé, hogy tönkrevágta a saját és még esetleg 2-3 másik ember életét is - akár a közben megszületett gyereket is beleértve, mert önző módon nem mérlegelt, hanem csak a saját ösztöneire, csak a "szíve legmélyéről jövő kis hangocskára" hallgatott...

Az embernek ebben a témában a lelkiismerete elnyomására akkor lesz a legkevésbé szüksége, ha alaposan átgondolt és megbeszélt közös döntést hozott - függetlenül attól, hogy mi az a döntés. A többi esetben meg kompenzálhat ezerrel, meg altathatja a lelkiismeretét...