Fáj a magzatnak az abortusz?

Ez kb. olyan kérdés, hogy fáj-e a halál.

Mivel onnan még senki nem jött vissza, minden csak feltételezés.

És ezzel most nem a kérdezőt akarom kioktatni, csak ez a gondolat jutott erről az eszembe.

Utolsó, ennél picit objektívebb, vannak olyan alapvető élettani összefüggések, amelyek egy embrió esetében is jól detektálhatóak. Az egyik ilyen, hogy a fájdalom/félelem/stressz stb mindig, törvényszerűen pulzusszám-emelkedést váltanak ki, ha létrejön ez az érzés az agyban. Műtétnél is innen tudja az anesztes, hogy kezd elégtelen lenni az altatás, muszáj mélyíteni... azt meg elég objektíven meg lehet nézni, hogy bizonyos fájdalmasnak vagy stressznek gondolt ingerekre reagál-e ilyen módon az embrió/magzat, és ha nem, akkor nagy bizonyossággal ki is jelenthető, hogy ezek az érzetek nem jöttek létre benne.

(ezért bukna le pillanatszerűen a magzatvédő-körökben közkedvelt és itt is linkelt Néma sikoly c. propahantafilm, ha kitennék a magzati pulzusszámot is az ultrahang monitorára, mert látná mindenki, hogy ezen paraméter csak a mozgás indokolta csekély szinten változik, nem extrém emelkedéssel, mint egy valódi fájdalmas-menekülős szituban)

Az abortuszt pártolók szerint nem, de én ezt például nem hiszem el. És de, a Néma sikoly 12 hetes embriót mutat, ezt jól tudod. A legújabb kutatási eredmények egyre inkább igazolják a korábban csak feltételezésként számon tartott tényt, miszerint az ember fogantatása pillanatától kezdve őriz a memóriájában minden élményt. Az más kérdés, hogy ezek az információk nem előhívhatóak. Ha erre képes, akkor ne érezne?

Ezt az abortuszt pártolók csak azért állítják, mert hisznek abban, hogy fájdalom hiányában jogukban áll kioltani emberi életeket. A lelkiismeretüknek így könnyebb.

Szerintem nincs nagyobb állat az embernél, aki az abortusz technikai módszereit a tudomány szellemében képes volt kidolgozni, hogy aztán módszeresen a legvédtelenebbek ellen fordíthassa azt. Én ezzel az eleve gyilkolásra szánt, tömegméretű metódus-kutatással csak a gázkamrák tekintetében találkoztam, és én azon is elborzadtam. De hogy valaki - aki persze szintén anyaméhben kezdte az életét - mindezt a tulajdon gyermeke ellen fordítsa, számomra egyszerűen érthetetlen.

Egyszóval tökéletesen érdektelen, érzi-e az embrió, hogy éppen gyilkolják.

#16, egy ilyen kérdés megértéséhez a fájdalomérzet, vagy egyáltalán az érzékelés élettanát kell először megértened. Ami durván úgy néz ki, hogy az érzőidegek végkészülékein (receptorok) létre jön az érzéklet, az eljut általában a gerincvelóbe, onnan átkapcsolódva az agykéregbe, ott meg az agykéreg rétegei között x-szer átkapcsolódva kialakul az érzet. Ugye a műtéti és egyéb erős (úgynevezett narkotikus) fájdalomcsillapítók is ezen az utolsó ponton, az érzet kialakulásánál hatnak, és ez az, ami a fejlődésben is sorrendben utoljára alakul ki, már az agykéreg megfelelő rétegződése, és a köztük lévő kapcsolatok. Na, ezért nem érez fájdalmat az embrió, hiába adottak a fejlődés koraibb szakaszában is az érzékelő receptorok... ezt úgy kell elképzelni, hogy pl. a morfium és hozzá hasonló szerek is úgy hatnak, hogy az agykéreg különböző rétegei közötti kapcsolatot bénítják időlegesen ezért szüntetik meg a fájdalomérzetet (a morfin konkrétan leginkább a kéreg 3.és 4. rétege - úgy nevezett laminája - közötti idegi kapcsolatokat pl.). Na, az embrionális és a korai magzati létben meg nem léteznek ezek a kapcsolatok, tehát eleve meg vannak szakítva, olyan, mint ha folyamatosan narkotikus hatás alatt lenne... egész addig, amíg kialakul az agykéreg megfelelő rétegződése, és létre jönnek ezek a kapcsolatok.

Konkrétan válaszolva az ujabb kérdésedre, egy 10 hetes embriónál azt tapasztalnád kb, hogy a gerinc-reflexek nagyobbik része már működik, a törzsfejlődésben legősibbnek mondható gerinc és részben kisagyi rész. A legkorábbi reflexek megjelenése a 7.-8. terhességi héten történik, a nyelési reflex mint ősi már koordinációt igénylő reflex pl. kb a 10.-12. magzati héten jelenik meg, fogó reflex a 18. hét környékétől, szopó reflex a 22. héttől, stb...

#15 "A legújabb kutatási eredmények egyre inkább igazolják a korábban csak feltételezésként számon tartott tényt, miszerint az ember fogantatása pillanatától kezdve őriz a memóriájában minden élményt" - azért ne essünk ilyen barokkos túlzásokba, a memóriában való örzéshez kell azért memória is, amiben őriz... az jelenthető ki kb a valóságban, hogy a magzat az utosó 2 terhességi hónapról (8-9) őriz emlékeket a megszületése után is, azt pl. magam is kipróbáltam és tanúsíthatom, hogy a gyerek a születése után felismeri azt a zenét, amit az anyja sokat hallgatott a terhessége UTOLSÓ hónapjában. Az egy másik dolog, hogy bizonyos pszichológusok úgy vélik, hogy még az előző életekből származó "emlékeket" is "elő tudják hívni"... ez legyen az ő problémájuk, hisz a saját, a lélekvándorlásban való hitükről szól, nem másról.

Viszonta születésről magáról BIZTOS, hogy őrzünk emlékeket...