Ugye milyen szép? Én most úgy sírok :, (

Szerintem túlzásba viszi mind két "tábor" a dolgot!

Kérdező Te azért vagy sok, mert magadat ostorozod még most, a babád megszületése után is azért mert megfordult a fejedben az abortusz gondolata. És? Kétségbe voltál esve, átfutott az agyadon, de NEM emellett döntöttél. Akkor minek ez az önmarcangolás? Csak időt és energiát pazarolsz... Nekem is megfordult anno a fejemben, nem az abortusz mellett döntöttem, sosem jutott eszembe emiatt agonizálni a kislányom születése után, sőt! Kifejezetten boldog voltam, hogy nem hoztam rossz döntést!! Az ember a gondolatai miatt nem hibáztathatja önmagát, pláne ha csak pillanatnyi gondolatok, de a tetteiért már igen! Bár egyfelől a gondolataid is felelősek az életed alakulásáért , hiszen azt mondják a gondolatok dolgokká válnak egy idő után, de a hangsúly azon van, hogy idővel! Te még időben véget vetettél ennek a gondolatmenetnek és JÓ döntést hoztál. Felesleges már ez a műdráma! (mert az)

A többiek meg azért viszik túlzásba a dolgot mert jösztök itt azzal (ne haragudjatok meg azért amit most írni fogok), hogy jaj ez egyáltalán nem megható mert nekem spontán vetélésem volt és igen is ez meg ez van benne! NEM! A spontán vetélésnek semmi köze ahhoz a kis monológhoz amit a kérdező kiírt. Csak és kizárólag ahhoz van köze, hogy az anya hogyan dönt a magzatával kapcsolatban!! Az, hogy egy nő elvetél nem az anya döntése!!!! Azt Isten, valamilyen okból kifolyólag így akarta, esetlegesen beteg volt a kisbaba és ezért ment el...Tehát azért a kérdezőnek sem kell Neki esni, mert nem jogos a támadás azok részéről akik elvetéltek! Elhiszem, hogy nagy fájdalom ez, de ne máson verjétek le!

Félreérted utolsó, én nem akarom máson leverni. Írtam, hogy meghatónak találom, és túlságosan is. Az sovány vigasz, hogy beteg volt, Isten így akarta. Tudom, hogy így kellett lennie, és sokkal jobban tudom értékelni ezek után a babámat, de attól még nagyon fáj, és szerintem mindig is fájni fog. Ennyi. Nem verem le senkin, és nem hibáztatok senkit, de ezek az írások mindig feltépik ezeket a sebeket.

Csupán ennyit szándékoztam közölni.

5-ös

Én írtam azt a választ,hogy a spontán vetélő nőknek rosszabbul esnek ezek az elképzelt írások.

Én a köztes csoportba tartozok,el akartam vetetni,de spontán elment még műtét elött.Meg volt már az időpont és műszeresen befejezték végül.

Az épp aktuális hangulatomtól függően változik az ilyen szövegek érzelmi lecsapodása.

Nekem akkor már a kihordása is anyagi csőddel ért volna fel,de sose tudom meg,hogy ennek ellenére visszafordulok-e vagy nem a műtét elött.

Szép dolog,hogy a kérdező megtartotta és örül neki meg minden,de ebben a kategóriába egy ilyen kérdéssel nem tudom mire számított.

Na most leszek lepontozva

Én a tágítópálcika elől ugrottam le a műtőasztalról.

Volt már előtte egy abortuszom, tudtam mi fog történni. Bevitt az orvos elmondta, hogy feküdjek fel, mindjárt jön. Felfeküdtem, körülnéztem. Aztán leszálltam az asztalról, kimentem a műtőből, felöltöztem és lementem a váróba. Ott leültem és lestem ki a fejemből. Az orvos meg jött utánam. XD

Két és fél éves.

Ennek ellenére támogatom az abortuszt. Általánosban egy osztályba jártam 12 SOS gyerekfalussal. Ők is mind támogatják az abortuszt. Reményvesztettek, boldogtalanok. Több mint a felüknek mindkét szülője drogfüggő. A legtöbben szintén azok lettek.