Mit gondolsz erről?

Mi sem terveztük a nagyobbik fiunkat. Már jegyesek voltunk, de az esküvő még csak a távlati tervek között szerepelt, előtte építkezés illetve házfelújítás, pénzgyűjtés, baba... Aztán megtudtuk, hogy jön a kicsi gyógyszer mellett. A ház félkészen, megtakarítás szinte 0, mert ami volt kellett, hogy lakhatóvá tegyük a házat, de mégsem vetettük, el, mert terveztünk gyereket és úgy voltunk vele, hogy ha ő akkor akar jönni, akkor jöjjön. Átszerveztünk mindent, 1 évre albérletbe mentünk, én napközben mentem a házat csinálni, a párom munka után csatlakozott.

Nem volt egyszerű, de megcsináltuk. A családunk elég konzervatív, de mivel látták, hogy nem lébecolunk, hanem küzdünk, senkitől nem kaptunk negatív kritikát, csak segítséget. Még a 87 éves nagymamám sem szólt meg, pedig ő aztán nem modern gondolkodású.

Mindenki más. Ők így tudnak tükörbe nézni és minden gond nélkül viselik a tettük súlyát. Én ilyen esetben nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel.

Egy esküvő 1 nap, egy emberi élet 80 év. Tervezett és nem tervezett gyerek között nincs semmi különbség.

Gondolom, talpig fehérben ment férjhez, pedig feketét kellett volna öltenie...