"De vannak azok is akik csőlátásban elítélik és szerintük jobb az ha a nyakadba kötöd a babád és úgy jársz iskolába, és nem baj ha nincs mit adnod enni neki, nem tudsz ruhát venni neki, nem tudod ellátni.."
A felsorolt dolgok nincsenek összefüggésben! Legalábbis tudom a mondatot értelmezni! A "vessző" azért van közöttük. Ki így ki úgy látja, de ez elég meddő téma. Itt a két tábor soha nem fogja egymást megérteni. Én személy szerint nem tartanám meg, de nem is kerültem ilyen helyzetbe. Akik pedig ezt átélték, senkinek semmi köze nincs hozzá, hogy pálcát törjön a másik felett.
Egy 21 hetes kismama :)
19 évesen lettem terhes, és megtartottam :) 20 voltam, amikor megszületett, most 26 vagyok, nem bántam meg. Nem volt minden tökéletes persze, például a kapcsolatom nem volt éppen stabil, bár akkor még annak tűnt, de aztán kiderült, hogy alaposan félreismertem az akkori páromat. Viszont ezt leszámítva, azt hiszem, nagyjából készen álltam a feladatra. Volt munkahelyem, igaz, nem kerestem halálra magam, de stabil munkahely volt, határozatlan idejű szerződéssel, akár vissza is mehettem volna gyed után. Meg előtte már laktam is külön a szüleimtől, idegen városban, segítség nélkül, ott is feltaláltam magam, ez később sem okozott gondot.
A fiamat sem a szüleimnek szültem, függetlenül attól, hogy persze olykor segítettek/segítenek, de ezt akkor is megtennék, ha 40 éves lennék :) Viszont a kezdetektől mindent én csináltam, én intéztem, én jártam utána mindennek, szóval felnőttem a feladathoz. Mondjuk amúgy is úgy éreztem, hogy ez így nagyjából normális, hiszen nem gyerek voltam már, sem életkorilag, sem máshogy, hiszen előtte is felnőttként éltem. Fiatal felnőttként ugyan, de önállóan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!