Becsúszott a baba! Én megtartanám, de a párom nem akarja. Mivel tudnám meggyőzni?

Mond el azt neki amit leirtal, hogy te mar most nagyon szereted ezt a kisbabat es ot is. Vele akarsz csaladot alapitani es mindenben segiteni, tamogatni fogod ot. Ne rontsd el ott h szegyeled elmondani neki h mit erzel, bizz magadban! Sok sikert :-)

sokan írjátok az anyagi hátteret.... Igen baromira fontos, de a legfontosabb mit érez a lány. Hiába tudná megszülni, kihordani, mert testileg 18 évesen kész rá.... Ha lelkiekben nem kész rá tehetsz bármit... Ha nem érzi úgy hogy kész az anyaságra, ne erőltesd szegényt. Hiába ígéresz neki minden szép és jót, az ő lelkének kell elsősorban akarnia. Nem szabhatod meg neki hogy érezzen, az ő teste, nem pedig a Tied. 21/L

kedves kérdező! Le a kalappal előtted hogy te férfiként,apaként így állsz hozzá! Engem pl elhagyott a párom mikor terhes voltam,de mégsem mentem abortuszra! Én azt mondom neked,hogy győzd meg a párodat,hogy gyerek mellett is tud karriert csinálni,hogy attól hogy gyereketek van nem b.ssza el az életét hanem értelme lesz az életének! Hogy te mindenben mellette állsz,és hogy az a pici az egy kis ember,és az abortusz igenis embertelen dolog! Ketten együtt igenis fel tudjátok nevelni. Nagyon csodállak ezért a hozzáállásodért! Sok sikert és minden jót kívánok nektek!

Az utolsó kommentelő válasza hogy őszinte legyek egy kicsit engem meglepett.25/F vagyok, és lássuk az én szemszögemet, ugyanis előtted járok cipőben. Van egy 5 éves kisfiam, férj voltam, apa voltam. A párommal 2007ben nősültem, már terhes volt. Boldog voltam, pedig a baba nekünk is úgy csúszott be. A párom is meg akarta tartani, és én is. Aztán a párom depressziós lett a szülés után, mert még nem állt rá készen. Hisztérikus lett, egyre többször vágta a fejemhez, hogy ő még ki sem élte magát. Aztán volt úgy, hogy felkeltem hajnalban a picihez, és akkor eszméltem rá, hogy az anyja nem is fekszik mellettem, 3utcával lejjebb egy 30 éves srác házából jött ki éppen. Megcsalt. Aztán újra. Elváltam, a gyereknél fogva tönkretette az életem. Eltiltotta tőlem a fiam fél évig nem is láthattam nem is beszélhettem vele, és senki nem tehetett semmit. Sem a gyámügy, sem a bíróság. Most úgy ahogy rendeződött a viszonyunk, már megkapom a gyereket. Tudod mit hallunk a fiamtól nap nap után? Az anyja sz@rik rá nagy ívben, egyátalán nem ad neki főtt ételt, csak az óvodában kap, vagy a nagyszüleinél, mivel szinte ott él, az anyja éjjel nappal más pasikhoz rohangászik. A lakásban kupleráj, nem vesz neki semmit, rám végrehajtást küldözget. Ennyit a történetről. Nézzük csak a gyereket. Te akarod. Szép dolog. Tekintsünk el attól, hogy nincs saját lakásod, mert az szinte fix hogy nincs, hacsak nem vagy milliomos csemete. Szóval max a szülők nyakára viheted, mert ugye összeköltözni csak kéne. Nem javaslom, ezt is próbáltam, és kapaszkodj meg, még az én szüleimnél sem volt fenékig tejfel, ahol pedig anyámék imádták az unokát és a leányzót is. Utána átköltöztünk az anyósomékhoz, akik viszont gyűlöltek azért, mert tönkre vágtam a kicsi lányuk életét. Remélem elég ha a fantáziádra bízom a végeredményt. De lássuk tovább. Annó én 1dül vittem haza a 120-160.000Ft ot. Ez kb 2 ember min.bére, akkor még jól kerestem, és mivel a gyereknek annyi mindent kellett megvennünk (babaágy,kocsi,pelenka,kenőcsök,hintőpor,rengeteg gyógyszer stb.) a szüleim segítsége kellett még így is. Párod munkája. Vagy van vagy nincs ha van akkor is, a mai törvények alapján már joga van a munkáltatónak kirúgni, ha megneszelik hogy terhes, de még ha nem is rúgják ki, max 20-30.000Ft ból ki van szúrva a kicsi szem Gyes gyanánt. A pelenkájára nem lesz elég egy hónapban. De tekintsünk el ettől is, hiszen sokan apelláltak már az anyagiakra. Gondoltál e már a másik problémára? Az anya nem akarja a gyereket. Miből gondolod, hogy ha meg is szüli a te kérésedre, hogy majd hirtelen BUMM. minta anya lesz, aki majd imádni fogja? Elárulom, az esély eléggé hangyányi. Sokkal valószínűbb, hogy hűvösen, vagy inkább ellenségesen lép fel vele szemben, hisz a fiatalsága, az esélyei, karrierje stb. megrontóját fogja benne látni akarva akaratlanul is. Mostohábban is bánhat vele, mint 1 vad idegen, ami nem kell részleteznem hogy hova vezet. Konfliktus, veszekedések, külön válás. A gyerek később felnőttként nőgyűlölő, agresszív lehet, párkapcsolat kialakításra alkalmatlan, bűnözői hajlamú. Kérdezz csak meg egy gyámügyest, vagy pszihiátert mekkora esély van erre. Az a gyerek ami a te mostani oktatlan kis ragaszkodásodból a világra jön, a ti vérvonalatokon elindulva, láncreakció szerűen még vagy isten tudja hány generáción keresztül viseli majd ezt a bélyeget, csak azért mert ti anno egy szellemileg "selejtes" gyereket neveltek felnőtté, holott nincs meg az érettségetek hozzá. Mert nincs. Hidd el, én is most 25 éves fejjel apaként láttam be, mekkora baklövés volt, és most azon igyekszem, hogy ezt a hibát orvosoljam, és a fiamat úgy neveljem fel, hogy legalább a társadalomnak értékes tagja legyen, ne keveredjen bele semmibe, a párkapcsolatáról hogy normális lesz e már csak álmodni merek.Csak csendben súgnám meg, ha felnőve agresszívvá válik, és az anyját okolja az életéért, akkor vagy kamaszként lesz öngyilkos, vagy az anyja életére is törhet.Ami az abortuszt illeti bármily meglepő, én is ellenzem. De kérdem én? Az amit fentebb leírtam egy gyerek számára, aki semmiről sem tehet nem egy életen át tartó kínzás? A családi illúzió megcsonkítása? Vagy ti most, vagy kamaszkorában ő maga fogja megtenni amit ti képtelenek vagytok megtenni. Jah ami téged illet. Bulizás? El lehet felejteni. Alvás? min. 2 évig szintúgy. Korlátlan szeretkezés akármikor akárhol? Felejtős.Számítógép elé ülni szórakozni, vagy csak egy délutáni fél órás szusszanás? Majd ha a kicsi engedi, de elárulom ne reménykedj.

Bocsáss meg, nem volt időm végig olvasni az összes kommentet, van anyagi háttér, és külön laktok. Nagyon jó. Akkor most már csak a lánynak kell lemondania a tanulmányairól, és valószínűleg a munkahelyéről is. Már ha éppen nem azért hagy ott mert erőltetsz valamit, amit ő maga nem akar. Én bíztatlak Téged, hogy ne add fel, de előbb kérd meg a kezét, vedd el, és még egy jó min 3 évet várjatok vele. Ha még akkor is minden klappol, akkor 100.000% osan belevetni magatokat, és sok sikert és boldogságot kívánok nektek. De az enyém is csak egy vélemény a sok közül. Nem kell megfogadni. Csak döntsetek helyesen, mert ezért a döntésért bizony egy életen át kell vállalnotok a felelősséget. Ha sikerül rávenni a párodat, kívánom hogy ne legyen semmi baj, mind tévedjünk egy hatalmasat, és erőt, egészséget, és sok szerencsét kívánunk nektek;)