Becsúszott a baba! Én megtartanám, de a párom nem akarja. Mivel tudnám meggyőzni?

21. vagyok, lehet, hogy nagyon kegyetlen volt, amit írtam, de azon a véleményen vagyok, hogy egy gyerek vállalásának közös döntésnek kell lennie.

Nem szabad azt csinálni, hogy csak az egyik szülő szeretné és az ő akarata érvényesül. A gyereknek két szülője lesz, mindkettőnek akarnia kell szerintem.

Kitudja, lesz-e pasija még? Egyáltalán nem biztos, hogy lesz.

De én ettől függetlenül is megtartottam volna a gyereket. Jó, ez én vagyok.

Az apának tényleg van beleszólása, de akkor, ha ugyanolyan döntési jogot akar, álljon oda pelenkázni, foglalkozni a gyerekkel... mert tapasztalataim szerint nem a pénzkereséssel van a legnagyobb gond. A férfiak többsége azt hiszi, hogy ha leteszi az asztalra a pénzt, azzal el van intézve.

"Nagyon szeretném azt a kis babát.:("

Ebből kiindulva viszont merem remélni, hogy nem úgy szeretné a kisbabát, hogy "csak legyen", meg néha 5-10 percre megnézze, milyen kis aranyos, mutogassa a rokonoknak...:)

szia! megértem hogy szereted a babát meg hogy szeretnéd ha a párod is úgy gondolná hogy megtartja, de gondolj abba bele hogy ha megszüli azzal az élete fenekestöl felfordul, és elsősorban az ő élete. mond meg neki hogy te maximálisan mellette álsz, egy ilyen döntés nagyon megvisel egy nőt, benne is benne van az hogy mi lenne ha... most azt mondja elveteti de lehet hogy holnap meggondolja magát, meglát egy kisbabát és azt mondja hogy ő ezt nem tudja megvenni. szerintem vegyél neki egy babazoknit, öleld át és mond el neki hogy te mellette állsz, de azt szeretnéd ha megtartanátok a kicsit.

egyébként nagyon tisztellek hogy ilyen fiatalon bevállalnál egy babát, ezt nem sok fiu tudná megtenni.

18/L

Szerintem nagyon szép dolog, hogy ilyen szeretettel, felelősséggel áll hozzá az apa a kérdéshez.

Az én szüleim 20 évesek, egyetemisták voltak amikor a bátyám nem tervezetten megfogant. Természetes volt, hogy vállalják. Felnőtt emberek voltak, ha kicsit fiatalok is... Összeházasodtak, befejezték az egyetemet és később még engem is válaltak immár tervezetten. :) A mai napig együtt vannak! Több, mint 40 éve. Fiatalon vállalni gyereket nem egyenlő az élet elszúrásával. Az életre szóló párt 18 évesen is meg lehet találni és az is lehet, hogy soha. Ilyen szempontból mindegy hány évesek. Nem értek ezért egyet azokkal akik azt mondják, hogy biztos más pasija is lesz, meg nem

Maradnak egymás mellett. Vagy igen, vagy nem... Mint akármelyik párkapcsolatnál...

Szerintem is szeretettel, gyengéden (ne úgy, hogy erőszaknak vegye) biztosítani kell a párodat a biztos, mély szeretetedről, kitartásodról, hogy örömmel alapítanál vele családot, nagyon szeretnéd a babát is. És hát nem ezért vennéd el, csak ezért kicsit hamarabb. :)

Ajánlom, hogy járjon utána annak, hogy milyen lehet az abortusz utáni szindróma, mert belebetegedhet az ember... Jobb előre belegondolni az egészbe... A netes olvasgatásaim alapján úgy vettem észre, hogy többen nagyon fájdalmasan megbánják az abortuszt és a babát vállalók nagy része, majdnem egytől-egyig (fájdalmas, ritka kivételek persze vannak) életük legjobb, leghelyesebb döntésének tartják, hogy mégis megtartották a babát. Érdemes fiatal anyákról, szülőkről is olvasgatni fórumokon, hogy el tudja képzelni, mi vár rá. Az élet nem ér véget a családalapítással, babázással, csak átalakul. Tanulni, dolgozni is lehet mellette kis csúszással és kicsit nehezebben. De ha fiatalon már megvan(nak) a gyerek(ek), utána már, még mindig fiatalon, könnyebb a munkavállalás is, mert már nem megy szülni, már nem annyira picik a gyerekek, stb. Van sok előnye is a korai gyerekvállalásnak. :) És nagy a varázsa egy kis korkülönbséges szülő-gyerek kapcsolatnak. :)

Szóval nagyon drukkolok nektek, hogy boldog család válhasson belőletek! :)

Én is egyet értek a pároddal!

18évesen még élnie kellene,nem lekötni magát egy gyerekkel,na meg egy gyerek nem kis mulatság,megfelelő anyagiak is kellenek hozzá!

Ha nem akarja megtartani,ne erőltesd rá...