Mit szólt a magzat apja ehez a döntéshez? Hogy alakult utána a kapcsolatotok?

Az én döntésem kizárólag, mivel

1. az én testemet viseli meg

2. én viselem a kockázatot (családban 4 nő majdnem belehalt ilyen-olyan komplikációk miatt)

3. én halhatok meg a szülés után

4. ha a gyerek apja úgy dönt, mégsem kell neki a gyerekkel járó kötöttség, nálam helyezik el a gyereket

Szóval a férjemnek ebbe nincs beleszólása. Ha gyereket akar, akkor elválhatunk, semmi baj és lehet gyereke, max nem velem.

A döntésnek közösnek kell lennie, ha a pár együtt van.

Ha a nő elhagyta a férfit, értesítenie kell és ki kell kérni a véleményét.

Ha a férfi hagyta el és nem tud a terhességről, akkor a nő kizárólagos döntése, de illik tájékoztatni az apát.

Kizárólagosan a nő döntése. Apukának lehet véleménye, de mivel csak a nő viszi vásárra a bőrét, és ha apuka 3 hónap múlva meggondolja magát, akkor is a nő marad a sz@rban.

#6 rohadtul nem érdekelne, mivel nem élnék, hogy érdekeljen. Plusz jobban szeretem az anyámat annál, hogy olyan életet kívánjak neki, amit ő nem akart volna magának, csak plusz nehézségek és szegénység árán. Többre tartom, becsülöm, es szeretem őt, mintsem akarjam, hogy miattam egy percig is szenvedjen, akkor is, ha azt jelenti, hogy akkor én nem lennék itt.

Az az érdekes, hogy a nő dönthet bármiben a férfi meg nem, ha úgy dönt, hogy tőrbecsalja a férfit azzal, hogy gyereket szül és nem mondja meg az is az ő döntése....ha meg úgy dönt, hogy megszakítja a terhességet anélkül, hogy az apát megkérdezze az is az ő döntése.....namármost....ha a másik felét vesszük az érmének akkor vizsont logikus lépés a nő felöl a fentebb leírtak...ugyanis nem várható el senkitől, hogy egyedűl szenvedjen a nevelésben...azért tud az nehéz is lenni ám...

Egy harmónikus kapcsolatban...nem kérdés, hogy a felek ezt megtárgyalják és esetleg közös döntést hozzanak, de ez csak akkor műkődik, ha valóban tartós a kapcsolat, nem egy 2 hónapos románc...

#6

Ezt vajon kinek, mire írtad?