Abortusz!Ugye,hogy a legtöbb esetben a nő azért választja az abortuszt,mert nem kap elég támogatást a párjától, családtól a gyereknevelésben? Így aztán egyedül "nem meri" megtartani?!

Kérdező, nem ismered a szitut, de leírom. A csaj egyetemre járt( diploma), utána meg belekezdett ebbe-abba, életében egy napot se dolgozott, 24 évesen férjhez ment, idősebb férfihoz(38), aki a csillagokat is lehozta neki az égről, eltartotta. 27 évesen terhes lett, és közölte, neki nem fér bele egy gyerek, elveteti. A férjének már lett volna egy gyereke, aki halva született a 33. héten (mástól, de már évekkel azelőtt szakítottak, hogy ezzel a csajjal összejött volna). A férfi mindennél jobban akarta a gyereket, ezért könyörgött hogy maradhasson, megoldotta volna. De a csaj féltette a testét(ő mondta, hogy túl sokat fektetett bele azért, hogy egy gyerek tönkretegye).

A a csaj anyukája is támogatta volna(apukája nem tudott róla végül) de biztos, hogy ő is, mert rendszeresen kérdezi mikor lehet unokázni.

Tessék, megfelel hogy részletesen leírtam? És mielőtt belekötnél, igen, közeli hozzátartozó, testközelből ismerem a sztorit.

Támogatás innen onnan ugyan már. Egyrészt a legtöbbnek csak nagy a szája, hogy így úgy segít aztán ha tényleg kell sehol sincsenek ezek. Plusz:

Végső soron egy nő minden esetben csak magának szül gyereket

Az apával bármi történhet. Leléphet, meghalhat stb. Ha a nő egyedül is képes eltartani, felnevelni, csak akkor felelősségteljes megtartani, kihordani a terhességet, és aztán megszülni a magzatot, majd felnevelni a gyereket.

Mi boldog házasságban élünk 12 éve, de ha véletlen teherbe esnék, nem vállalnám, se a terhességet, se a szülést. Én Soha nem akartam gyereket, nem vágyom rá és abszolut nem is nekem való életmód az ami egy gyerekkel jár. Mi ezt megbeszéltük egymás közt, a férjem se akar.:)

Mindent összevetve, nagyon érdemes átgondolni mennyi teherrel, kötöttséggel, nyűggel, kiadással jár egy gyerek, milyen hatása lesz a kapcsolatra fordított időre, és nem másoknak kell azt a gyereket eltartani és felnevelni, így mások segítségére alapozva felelős ember nem hoz meg egy ilyen életre szóló döntést.

A férfiak többsége meg sok esetben méginkább felelőtlen, mivel ott az anya,ők simán otthagyják a saját gyereküket is ha egy új nő kerül képbe, így rájuk sem lehet 100%-ig számítani.

Rokonok, ismerősök közt nagyrészt azért volt abortusz, mert egyszerűen a pár nem akart gyereket. Vagy még nem, vagy egyáltalán. Sok esetben anyagiak miatt sem vállalnak a párok gyereket, azok közt akiket ismerünk. Anyukámnak pl azért volt egyszer abortusza mert nem volt pénzük eltartani ( még minket sem a nővéremmel, nem hogy egy 3. gyereket). Már minket is felelőtlenség volt vállalniuk. Évekig ezért nem is a szüleink neveltek minket😔, + szét is lettünk választva. Így a kapcsolatunk sem az igazi testvéri kapcsolat. Ez az időszak az egész életemre hatással volt. Nagyon rosszul éltem meg, hogy elhagytak a szüleim.

12-es. Egyrészt megértem és tiszteletben tartom a döntéseteket. És ez is egy felelős hozzáállás,hogy ha nem akartok,akkor nem vállaltok. Néktek ez így jó.

Bár a család támogatós része alatt szerintem sokan nem pusztán arra értették hogy anyagilag segítik őket a gyermeknevelésben, hanem úgy egyáltalán, vállalja e pl az unokát a nagymama nagypapa, testvér, hogyha ne adj Isten kórházba kerül az anya, apa pedig dolgozik ,vagy távol van a munkahelye,mint pl.nalunk is csak hétvégén van itthon. Esetleg ha nagyon beteg a nagyobbik gyerek, vagy az anya, addig be tud e néhány órát segíteni a család egy bevásárlással, vagy a másik gyereket elhozni suliból,oviból.

Nálunk is történt már olyan hogy a nagyot vinnem kellett röntgenre a bokájával,és nem értünk vissza mire a másik kettő végzett a suliba, ezért szerencsére meg tudtuk oldani hogy mama hozta el őket. De akinek ennyi segítsége sincs,annak valóban nagyon nehéz.

13. Én sem anyagi támogatásra gondoltam csak.

Barátnőmnél pl az volt, hogy nem volt annyira biztos a gyerekvállásban, félt hogy fogja bírni. Az anyósa nyomta a sódert évekig, hogy szüljön, neki unoka kell, majd segít sokat, vigyáz a kicsire stb. Végül bevállalta, lett egy kislányuk, mindent megtesznek érte, anyós meg valahogy sose ér rá vele foglalkozni, ő élni akar, ő már felnevelte a gyerekeit, nem az ő gyereke hogy pesztrálja , ( egyébként sose kértek tőle semmit a szülők, 3 éves a gyerek, de 4-5 alkalommal látta a kedves nagyi, soha nem vigyázott rá, soha nem látogatta meg, a barátnőmék vitték párszor ha családi esemény volt, és akkor találkozott vele.

Na én erre is gondoltam mikor a nagy családi segítségről papolnak, ja és nem ez az egyetlen hasonló azoknál az ismerőseimnêk akik végülis vállaltak gyereket.

Nem. Millió és egy másik ok van. Az abortusz kérdése eléggé komplex, amibe mi, akik pont nem vagyunk abban a helyzetben, nem látunk bele. Ahogy én eddig utána néztem a dolgoknak, meg hallottam ismerősöktől, akik már átestek ilyen műtéten, általában nem "csak" egy indok van az abortuszra.

A családi támogatás meg rengeteg esetben csak addig tart, amíg a nő teherbe nem eső, k vagy amíg meg nem szüli a gyereket.

A lényeg, hogy egy abortuszra kényszerülő (jobb esetben felnőtt) nőt sem szabad elítélni azért, mert volt abortusza.

Se azt, akit megerőszakoltak

Se azt, aki fiatalon esett teherbe

Se azt, aki egyszerűen csak nem akar gyereket.....és azt sem, aki nem védekezik és már akár 3 vagy több abortusza volt.

Nálunk azért nem lesz gyerek, mert nem akarok. Tudom, hogy nem volnék jó édesanya, mert szr családi háttérből érkeztem nem kis mentális sérülésekkel.

Ha becsúszna, nem volna kérdés, hogy elvetetném.