Hasonló helyzetben lévő nők?

32 éves nő vagyok, férjnél,kettő fiunk van,mar iskolások.Igazából nem volt terve több gyerkőc, de ha szóba került, akkor "poénkodtunk" azzal hogy a harmadik csak lány lenne, és na, a fiús programok helyett lenne akivel csajoskodhatnék. Védekezés mellett estem teherbe.A megtudástól a műtétig valami borzalom volt. Nagyon meglepődtem a férjemen, aki majdcsak 100% ig rám tette a felelősséget, nem igazán volt mellettem, lélekben. Sokat veszekedtünk, mert a nem lesz semmi bajon kívül, mást nem nagyon mondott.Alig beszéltünk ezalatt az idő alatt. 3 hete volt a műtét, amit szégyellni is leirok, de azonnal megbántam.Hogyan tehettem ezt? Nem bírom feldolgozni. Egy gyilkos vagyok. Sose .asztam össze vissza,mindenre gondoltam volna hogy történik velem, de erre nem.Hiába élek falun, a csirke nyakát utalom elvagni, erre megöltem a kisbabám. Azóta sokszor gondolok ongyilkosságra.Utalom az összes napot.Rengeteget sírok,úgy érezem a lelkem egy darabja meghalt. A férjem ezeket nem érti.Ha mondom is neki, akkor se érti. Annyit mondott tegnap, hogy kár már azon gondolkozni hogy mi lett volna ha, mert ÉN így döntöttem és kész....magam sem tudom mi van.Nem is értem, a kórházban voltak lányok akiknek már a harmadik ilyen volt,de még csak félni sem féltek, utána is annyira jó kedvűek voltak, én meg majdnem meghaltam belülről. Sose voltam hívő, talán istenben sem hiszek, de hogy lesz ezután?Nem bírok elszámolni a lelkiismeretemmel.